the nature that connects us - Loki Laufeyson [Completed]

before

- Ne tököljél, hanem haladjál! - kiáltottam át a h az egyik végéből a másikba. - Azt mondtad, hogy egy isten vagy, erre egy nyamvadt nyakkendőt nem bírsz bekötni! - hecceltem a férfit, miközben az ajándékokat pakoltam bele az ajándék táskákba.

Egy halk fuvallatot éreztem a jobb kezem irányából, mire arra kaptam a fejem, de nem láttam semmi különöset, így hát visszafordultam a csomagok irányába.

- Baby. - szólalt meg Loki hirtelen a baloldalamról, amitől úgy megrémültem, hogy az ollóval nem a papírt vágtam el, hanem szószerint kivágtam egy darabot a kezemből.

- Vérzik. - mondtam, és elindultam futva a fürdőbe, ahol az elsősegély csomagot tartom. Loki a nyomomba tartva, hülyébbnél hülyébb kérdésékkel bombázott. Például megkérdezte, hogy itt midgárdon szoktak e vérezni a sebek, mire konkrétan ráborítottam a fáslikkal teli dobozt. - Csak kuss, és hagyj! Menj, szabad a tévé, kapcsolj a 16-os rá és nézzed a Dr.House folytatását. - tereltem ki a fürdőből, mivel nagyon furcsa tekintettel méregetett.

Miután távozott, megnéztem mennyire mély a seb, és hát konkrétan láttam olyan részleteket, amiket lehet nem kellett volna. Egy kis alkohollal kitisztítottam, és szétmarattam a sebet, majd csináltam rá egy nyomókötést, és áttekertem vastagan néhány réteg fáslival.

Végtagomat szorongatva baktattam be a konyhába ismét, hogy szerezzek egy kis fájdalomcsillapítót, mert borzalmasan fájt a vágás helye. Kihúztam a fiókokat, míg végül megtaláltam, amit kerestem. Lehörpintettem egy fél liter vízzel, de még úgyis úgy éreztem, hogy a torkomon akadt a tabletta.

- Minden rendben? - sétált mellém lehajtott fejjel Loki, de én válasz helyett csak megvoltam a vállam. - Figyelj, sajnálom. Nem kellett volna ezt csinálnom, mivel még nem tudod, hogy milyen dolgokra vagyok képes. Megtudsz nekem valaha bocsájtani? - nézett rám kiskutya szemekkel a férfi.

- Jézus, nem a te hibád, hanem az enyém! - magyaráztam a homlokomra csapva. - Tudod azt a mondókát, hogy 'Kés, villa, olló, gyerek kezébe nem  való'? Mindegy, úgyse! - legyintettem. - A lényeg, hogy ennek a versnek én vagyok a definíciója. Szerinted miért van ennyi fáslim? Két hétben legalább egyszer megsebesítem saját magam, mivel egy szerencsétlen vagyok. Na, mindegy, hajrá öltözz, és menjünk, mert anyám sárkánnyá változik, oszt akkor le kell vágni a fejét. - pakoltam tovább az ajándék tárgyakat bőszen, miután adtam egy puszit az arcára.

- Hogy viselkedjek veled a családod előtt? - kérdezte Loki átölelve a derekamat. - Mit szeretnek jobban, a lovagokat, vagy azt, aki megöli a képmutató lovagokat?

- Csak add magad, hiszen az vagy te. Soha semmi jó nem származik a szerepjátékokból, és a hazugságokból. Mondjuk, igazából a kapcsolatunk is egy szerepjáték. - tanakodtam el, miközben belebújtam a kabátomba. - Lényegtelen! Csak csináld azt, amit akarsz. Úgyis letesztelnek a bátyáim. - tettem hozzá óvatosan.

- Már most félek. - mondta közönyösen.

A csomagtartóba pakoltuk a cuccokat, majd miután Lokit az anyósülésre száműztem, a motort beindítva, végig száguldoztam az utcákon. A rádióból újabbnál újabb slágerek szóltak a rádiós csávók szerint, de megunva azokat, rákapcsolódtam a kocsira a telefonomról, és végül felcsendültek a kedvenc zenéim.

- Said little bitch, you can't fuck with me If you wanted to These expensive, these is red bottoms These is bloody shoes - kérdeztem el az ülésben, vezetés közben valami twerkelést produkálni, amit a mellettem ülő férfi, egy nagy vigyorral figyelt, míg véget nem ért a szám. - Bocs, csak ez a zene hozza ki belőlem a sztrippert.

Amúgy anyámékhoz tartunk a hálaadási vacsorára. Sajnos, vagy nem sajnos, kinek mi, a vacsora napján kívül még náluk fogunk tölteni néhány csodálatosan elképesztő napot. Halleluja. Imádom a családomat, de ennyien bezárva lenni egy házba, maga az öngyilkosság. Tekintve, hogy majdnem mindenkinek van családja, lassan egy rendes éttermet kell majd kibérelnünk, hogy egyáltalán beférjünk.