the nature that connects us - Loki Laufeyson [Completed]

love

- Ezt eddig is tudtam, mondj valami újat! - mondta Thor, de gyilkos tekintetemet látva elhallgatott.

- Nagyon kivan? - érdeklődtem Loki felől.

- Legutóbb, akkor szúrt le őröket, amikor unatkozott, szóval nem tudom, hogy milyen szinten van. - rántotta meg a vállát közönyösen.

- Mindig ennyit gyilkolászik? - sóhajtottam fel.

- Többnyire, de ha ettől jobban érzed magad, csak gondolj arra, hogy jó oka van embereket ölni. - próbált belém vinni egy kis pozitivitás Thor.

- És űrlényeket is öl, nem? Vagy rasszista? - morogtam kedvetlenül. - Amúgy, szerinted az jó ok, hogy unatkozik? - ráncoltam a szemöldökömet kételkedve.

- Jó, akkor inkább beszéljünk az érzéseidről. - tanácsolta kedvesen, és csöndben várta, hogy elkezdjek beszélni.

- A mi kapcsolatunk egy álkapcsolat szexszel vegyítve. - motyogtam halkan. - Nem volt soha szó szerelemről, érzésekről, csak szex volt, meg néhány csók.

- De jól érzed magadat vele? - nézett mélyen a szemembe a szőkeség.

- Nem, csak azért nyavalygok neked egy földönkívüliekkel teli, idegen bolygón, mivel menstruálok. - mondtam komoly arccal, de szarkasztikus hangszínnel.

- Tényleg? - ráncolta a homlokát értetlenül. - De akkor, most mivan?

- Thor! - fújtam ki a levegőt, és a vállára tettem a kezét. - Ne haragudj, de téged se az eszedért szeretnek a nők!

- Hanem a gyönyörű testemért, tudom! - bólogatott sűrűn, majd hirtelen felmutatta a mutatóujját, és rám nézett. - Látom, mit művelsz! Ne terelj!

- A lényeg, hogy szeretem az öcsédet, de ő több, mint valószínű, hogy nem szeret viszont. - tártam szét a karjaimat összefoglalva az eseményeket.

- Szeret. - mondta Thor, majd feltápászkodott álló helyzetbe, és a kezét nyújtotta felém, majd felhúzott maga mellé.

- Nem szeret, soha nem mondta. - motyogtam csüggedten.

- Miért, te mondtad neki, hogy szereted? - húzta fel a szemöldökét az istenség, mire fintorogni kezdtem. - Na, ennyit erről. - mosolyodott el. - Viszont most gondolj bele, hogy ő mit érezhet.

- Elcsesztem? - kérdeztem szomorúan.

- El, de nem nagyon, csak Loki kissé érzékeny mostanság. - vakargatta a tarkóját idegesen, próbálva menteni a menthetőt. - Menj és vigasztald meg! - lökött a palota felé, csak nem álltam valami stabilan, ezért pofára estem.

- Inkább hagyj! - biccentettem, mikor aggodalmaskodva kérdésékkel bombázott, és magamtól felkeltem.

Az este sötét volt. Na, wow, ez szép volt, Harlyn. Szóval az ég beborult, és a szél is erősebben kezdett fújni, ami miatt a fák félelmet keltően susogtak. Az utcákon egyetlen árva lélek sem tartózkodott, és teljes csönd telepedett Asgardra.

Megszaporázva a lépteimet haladtam a palota felé, ami előtt az őrök szobroztak. Érdeklődő pillantásokat vetettek rám, de nem zavartattam magamat, csak Loki szobáját akartam megtalálni.

- Miért kellett ilyen cseszett nagy palotát építeni? - morogtam, majd megálltam egy hatalmas fekete fából faragott ajtó előtt. - Ha ez nem Loki szobája, akkor megcsókolom anyám tyúkját. - nyomtam le a díszes kilincset, aminek a zárja nem engedett.

Magamba morfondírozva néztem körül a folyosón, hátha találok valamit, amivel felfeszíthetem a zárat, de néhány oszlopon és cserepes növényen kívül, nem találtam semmit.