the nature that connects us - Loki Laufeyson [Completed]

view

- Ez itt a kedvenc helyem, az egész királyságban! - lökött be egy fából készült ajtót a két kezével. - Isten hozott!

- Jó, de melyik? - mondtam, majd kilépve a háta mögül, felfedező útra indultak, és kíváncsian szemlélődtem a különleges atmoszférájú helységben.

- Midgárdi! - legyintett egyet Loki, és elindult a könyvtár polcai között, egy bizonyos részleg felé.

- Asgardi! - morogtam megforgatva a szemeimet. - Amúgy nem hagyhatnánk abba ezt a nemzetség beli megkülönböztetést? Elég rasszista. - követtem szorgosan a sorok között cikázó férfit.

- Mondja az, aki naponta legalább kétszer felhozza, hogy űrlény vagyok, egy másik bolygóról! - válaszolt cinikusan, majd bekanyarodott az egyik feljáróhoz érkezve.

- Nem tehetek róla, hogy világéletemben féltem attól, hogy elrabolnak a lila és zöld színű űrlények! - mondtam felháborodva. - Tudod, milyen úgy élni, hogy azt hallod, mikor szállnak le a földönkívüliek a Földre, és miképpen fogják átformálni az emberiséget azzal, hogy rabszolgákká teszik az emberi fajt!

- Tényleg, én bocs, hogy élünk! - torpant meg egy pillanatra, majd egy létrára mutatva mászni kezdett. - Valamiért nekem mindig olyan gondolataim voltak, hogy elmegyek Midgárdra, leigázom a népességét, és a maradéknak én leszek a törvényes uralkodója. - tolta ki kezeivel magát, és eltűnt a látóteremből.

- Wow! - forgattam meg a szemeimet, és szarkasztikus hangszínnel válaszoltam neki. - Biztos, hogy a nők a levetett ruhájukból csináltak volna neked egy vörös szőnyeget, amin végig vonulhatnál, és még az összes ujjadat is végigcsókolták volna, kérés nélkül is akár.

- Szellemes, nagyon szellemes, és logikus. - nyújtotta felém a kezét, és egy laza mozdulattal segített feljutni a kilátóba. - Végülis, nem sok valamire való férfit láttam, amióta ott tartózkodok. Egy ilyen férfi a mennyországot jelenthetné elég sok nő neműnek, és a férfiaknak is!

- Te biszex vagy? - döntöttem oldalra a fejemet, és kíváncsian néztem Loki vigyorgó arcát.

- Ugye, hogy milyen szép Asgard?! - mutatott a lábunk alatt elterülő világra terelve a témát.

Nem sokat láttam, tekintve, hogy mögötte álltam, ezért egy vállrándítás után, elhaladva mellette egészen a korlát nélküli perem széléig sétáltam, addig míg a lábujjam már a semmibe lógott.

A kilátás tényleg lélegzet elállító volt. A sok arany a nap fényére megcsillant, és ez a csillogás egyfajta különleges hatást kölcsönzött az egész településnek.

Látni lehetett a távolban elhelyezkedő erdőt, azt a fura színes hídat, amin átjutottunk, mikor felszippantott az a fénycsóva. Innen nézve a szivárvány színeiben pompázott, ami még jobban megerősítette bennem, hogy az asgardi nép támogatja a más szexualitású embereket.

- Szép! - bólintottam elismerően, majd visszaléptem a férfi mellé, aki csak meredt a semmibe, mintha itt se lennék. - Oké, akkor gondolom, most csöndben várom kéne addig, amíg megnyílsz és elmondod, hogy mi nyomja azt a jeges szívedet, amit én melegítek fel nap, mint nap a csodálatos társaságommal.

Loki felsóhajtva megdörzsölte az orrnyergét, és fáradtan rám emelte a tekintetét. A kezeivel kinyúlt az irányomba, és egy rántással a karjai fogságába húzott. Az állát a fejem tetejére tette, és átölelte a derekamat hosszú végtagjaival, majd az ujjaival nyugtatóan simogatni kezdte a kézfejemet.

- Most miért is vettük fel ezt a szerelmeskedő pozíciót? - húztam össze a szemeimet gyanakodva, és felnéztem a férfi arcára.

- Na, szerinted? - szorított rá az ölelésére Loki, és csöndben újra a festői tájnak szentelte a tekintetét.