the nature that connects us - Loki Laufeyson [Completed]

thor

"- Nem panaszkodott senki. - rántotta meg a vállát Loki vigyorogva, azt gondolva, hogy más nők említésével kiválthat belőlem akármit is.

- Azért, mert engem nem kérdeztél!"

Thor értetlenül, és kínosan vigyorogva kapkodta a tekintetét kettőnk között, majd a hasát megfogva hamisan nevetni kezdett, hogy oldja a hangulatot, amit mi kreáltunk.

Loki a tipikus mosolyával, és egy perverz pillantással nézett végig rajtam, mire lövelltem felé egy gyilkos pillantást, és édesen rámosolyogtam.

- Azta, srácok! - törölgette a nem létező könnyeit Thor. - Ti aztán nagyon egymásra vagytok hangolva! - karolta át a vállunkat, közénk furakodva, majd felváltva rá és az öccsére mosolygott. - Most akartam menni enni, tartsatok velem! - mondta, és ugyanabba a pozícióba tartva minket.

Kisétáltuk a szobából, és csöndbe végig haladtunk a folyosón, ahol találkoztunk néhány szolgaszerű emberrel, akik egy meghajlással üdvözölték a királyukat.

- Amúgy te mi is vagy? - kérdeztem rá Thor pozíciójára, de furán nézett rám ezért egy kicsit korrigáltam a kérdésemen. - Mármint te vagy itt az uralkodó, király meg ilyenek?

Thor lerakta a kezéből az óriás méretű villát, megtörölte a száját a hosszú ujjú felsőjébe, és mosolyogva felém fordult.

- Igen, Lady Harlyn. - válaszolt bólogatva. - Apánk után én örököltem a trónt. Az elején nem akartam, de nem is olyan rossz. - rántotta meg a vállát.

- És milyen érzés, hogy vannak alattvalóid? - könyököltem rá az asztalra.

- Így nőttünk fel, szóval már megszoktuk teljesen. - ivott bele a korsójába, amiben vörös bor volt.

- Jó lehetett gyerekként, hogy mindig volt, aki kinyalta a seggeteket. - osztottam meg hangosan a gondolataimat, mire Loki felnevetett, de viszont a bátyja nem értette a megjegyzést.

- Nem tudom, hogy ti, midgárdiak, hogy nőttök fel, de nekem még soha nem ízlelték meg a királyi hátsó felemet. - rántotta meg a vállát komolyan.

Lokival összenéztünk, és egy jól eső kacagás tört fel belőlünk. A könnyeinket törölgetve jutott újra és újra eszünkbe az, amit az imént mondott Thor.

- De most én kérdezek! - mutatta fel az ujját Thor. - Ti ketten - mozgatta a fejét kettőnk között. - Mit is csináltok együtt?

- Ja, csak összejárunk dugni, meg ilyenek. - haraptam bele egy szelet süteménybe, aminek valami mennyei íze volt.

A mellettem üldögélő férfi félrenyelte az italát, és köhögve fulldokot a válaszom hallatán.

- Megmentettem a szűrét, és most amolyan álpasija vagyok. - magyarázta a testvérének Loki, de a bátyja nem nagyon értette a helyzetet, ezért kérte, hogy meséljük el részletesen a történetünket.

- Elmentem bulizni, és kerestem egy csávót, akivel eltölthetnék egy kellemes, mámorokban teli éjszakát, és akkor jött Loki, és felajánlotta, hogy eltöltene velem egy estét, ha akarom. - kezdtem bele én a mesélésbe, majd átadtam Lokinak a szót.

- Felmentünk a lakására, csókolóztunk, ágyba mentünk, aztán másnap reggel egy kávé kíséretében megbeszéltük, hogy nem akarunk kapcsolatot, aztán megint és megint keféltünk. - folytatta kevésbé részletesen, ezért beleszóltam az ő néző pontjába.

- Azt is megemlítette, hogy nincs agyad amúgy. - tettem hozzá Thorra nézve, aki felháborodva nézett az öccsére, és lebiggyesztette a száját.