A verőfényes napsugarak világítására ébredtem fel. Testemet csak a takaró fedte. Ásítottam egyet, és átfordultam a másik oldalamra, ahol a múlt éjszakám varázsa szuszogott. Bal karja a feje alatt pihent, míg a jobb kezét a derekamon tartotta. Kócos, holló fekete tincsei összegubancolódva terült szét a feje körül. Arca nyugodt és békés volt, és ahogy tovább néztem a testén láttam, hogy őt sem fedi semmilyen ruha. Bal kézfejemet óvatosan felemeltem, és végig simítottam fehér és meglepően hideg tapintású arcán. Szemeit lassan nyitogatta, hogy ne égesse ki a retináját a napfénye. Álmosan pihentette rajtam a tekintetét, majd köröket kezdett rajzolni a derekam környékére, amire testem automatikusan reagált.- Jó reggelt! - mondtam rekedtes hangon. - Kérsz egy kávét?
Közelebb hajolt hozzám, és adott egy puszit az arcomra.
- Köszönöm, elfogadnám! - mormogta a mély, reggeli hangszínén.
Kényelmesen felültem az ágyon, kinyújtottam a végtagjaimat, majd kitakaróztam, és útba vettem a konyhát. A talpamat szinte égette a hideg padló, de nem szeretek papucsot hordani, így marad a szenvedés. A kávégépbe töltöttem vizet, előkészítettem a kapszulákat és vártam, hogy megtörténjen a csoda. Ma kivételesen szabad vagyok egész álló nap, ami nagy ritkaságnak számít az elmúlt hónapokban, de nem tudom, hogy miért kértem mára szabadságot. Lehet majd meg kéne néznem a naptáram.
- Jól elszöktél. - ölelte át hátulról a derekamat. - Pedig azt hittem, hogy ennek lehet még folytatása. - csóválta a fejét kiskutya szemeket imitálva.
- Bocs, de nem vagyok mostanában kapcsolat párti. - léptem ki azonnal az ölelése fogságából.
Hangosan felnevetett, miután kiejtettem a szavakat a számon.
- Ugyan már, én se erre céloztam! - húzta vigyorra a száját, végignézve meztelen testemen. - Őszintén, én se preferálom a párkapcsolatokat. Valahogy nem nekem valók. Lehet az én nézőpontom eltérő, de nekem nem kell a szerelem, és én se kellek a szerelemnek. - tárta szét a kezeit.
Most rajtam volt a sor, hogy felnevessek.
- Lányok milliói állnának sorba érted. - mondtam őszintén. - Egyetlen szavadba kerülne, és minden nő meztelenül feküdne melletted.
Leraktam elé az espresso-t, amibe egyből bele is kortyolt.
- Az lehet, hogy vonzó vagyok, ezt ki is használom egy éjszakás kalandokkal, de sajnos kevés az olyan nő, aki annyira értelmes, hogy mást is lehessen vele csinálni szexen kívül, ha érted mire gondolok. - magyarázta nagyokat kortyolva a kávéjából.
Fintor ült ki az arcomra.
- Volt már szerencsém találkozni ilyen lányokkal. - mondtam undorral az arcomon. - És fiúkkal is.
- A bátyám is ilyen! - sóhajtott fel. - Tipik szőke herceg. Hosszú szőke haj, kék szemek, izmos alkat. - magyarázta erősen gesztikulálva. - De itt, - mutatott a halántékára. - Nincs neki semmi. Kifelejtették belőle az agyat.
Nevetve tettem bele a bögréket a mosogatógépbe, a tegnapi tálak mellé, és beindítottam egy menetre.
- Azt hiszem felkapok magamra valamit. - mutattam a szobám felé.
Többet se kellett mondanom. Felpattant a székéről, elindult felém, majd megállt előttem. Karjait körém fonta, és homlokát az enyémnek döntötte.
- Ezzel még várnod kell egy kicsit. - motyogta és közelebb húzódva durván megcsókolt. - Benne vagy még egy menetbe, baby?
- Veled tizenegybe is benne lennék. - szakadtam el tőle egy pillanatra. Mosolyogva felkapott az ölébe, és úgy vitt el a hálóig, ahol újra átadtuk egymást a másiknak.
YOU ARE READING
the nature that connects us - Loki Laufeyson [Completed]
FanfictionLoki Laufeyson sokak által ismert istenség. Kívül zord, ironikus külsőt hord, de a szíve mélyét még nem sokan tárták fel. Harlyn Beckett mindig két oldalát mutatja a világnak. Nappal szorgalmas és sikeres biológus, de esténként felveszi merész küls...