the nature that connects us - Loki Laufeyson [Completed]

dinner

- Nem értem, hogy miért nem szeretnéd bemutatni nekem. - motyogta Gabe a fejét csóválva, majd egy újabb kortyot fogyasztott el a tűz forró teájából.

- Már mondtam, hogy amíg nem biztos a kapcsolatunk, addig ne is álmodj arról, hogy látod erre felé. - nevettem fel, és a mosogatóba raktam a kiürült bögrémet.

- De most komolyan. - nézett fel rám visszatartva a mosolyát. - Embereket öl, vagy esetleg űrlény? Tudod, akik lilák és zöldek, és elrabolnak, ha elutazol valamelyik idegenek lakta bolygóra. - lendült bele az összeesküvés elméletének kifejtésébe.

A számat elhúzva néztem végig a férfin. Kicsit kattos, de nagyon szerethető és igazán vicces. Nincs családja, néhány haverjával bérelnek egy lakást a belváros forgalmas környékén.

Vajon milyen fejet vágna, ha elmondanám, hogy a pasim, nem is a pasim. Vagy ha közölném vele, hogy egy űrlény Asgardból, ahol az istenségek élnek. És ha megosztanám vele, hogy tényleg ölt már meg embereket. Teljesen eldobná az agyát.

- Figyel, Gabe. - hívtam fel a figyelmet magamra, mire rám pillantott, és várta, hogy mit szeretnék neki mondani. - Mára lejárt a műszakom, megyek haza, és ne felejtsd el, hogy egy hét szabadságon leszek. - fenyegettem meg játékosan a mutató ujjammal.

- Hát akkor kellemes ünnepeket, Harlyn! - sóhajtott fel és egy meleg ölelésbe vont.

- Neked is, Gabe! - intettem egy utolsót, majd a kabátomat magamra kapva, távoztam az épületből.

Az utca, mint minden este ilyenkor, most is sötét volt. Az időjárás se nekem kedvezett, ugyanis ha mínusz fok nem is volt, de biztos, hogy nem lehetett magasabb a hőfok, mint öt celsius.

A telefonomba illesztettem a fülhallgatómat, majd egy random albumot kezdtem el hallgatni. A lépéseim kissé fáradtak voltak, ugyanis mára több kollégánk is kidőlt. A legtöbben betegek lettek, elkaptak valami náthához hasonló betegséget, de a karácsonyi ünnepek közeledtével, egyre többen vesznek ki akár több hetes szabadságot, hogy a családjukkal tudjanak ünnepelni.

A családot említve, anya eljött hozzám a vacsora utáni második napon, de nem engedtem be a házba, akár mennyire is dübörgött a bejárati ajtón. Nem érdekel, hogy mit akart, és amúgy se vagyok kíváncsi rá ezek után. Örüljön, ha majd az esküvőmre meghívom.

- Jöttem! - kiáltottam fel, mikor beléptem a házba, és ledobtam magamról a kabátomat és a nehéz bakancsot.

- Konyha! - szólt ki a konyhából Loki, ezért arra felé vettem az irányt.

Nem lakunk együtt hivatalosan a férfival, de mivel amúgyis mindig nálam alszik, ezért felajánlottam neki, hogy napközben is lehet nálam. Így hát idehozta azt a kevés cuccát, ami volt neki, és berendezkedett hozzám.

Amúgy azt mondta, hogy ne aggódjak, mert tud maganak ruhát varázsolni, amikor megkérdeztem, hogy nem e akár elmenni vásárolni. Hát oké!

Mögé lépkedtem, és átöleltem a testét, majd az arcomat a hatába temettem. Beszívtam kellemes illatát, majd adtam a hátára egy pár puszit.

- Szia, Harlyn. - fordult meg a karjaim között, és az arcomat a kezébe fogva adott egy csókot az ajkamra, majd kisimított egy haj tincset az arcomból. - Milyen napod volt? - simogatta az arcomat, érdeklődő pillantásokkal lövellve az irányomba.

- Hosszú. - motyogtam és a mellkasára dőltem. - Kevesen voltunk, és túl sok volt a feladat, de megoldottuk.

- Mindent megoldasz, baby! - karolta át a derekamat, miután adott még egy puszit a számra.