the nature that connects us - Loki Laufeyson [Completed]

happy

Loki ott térdelt előttem, a szemembe könnyek gyűltek, de ahogy láttam, ő sem tudta visszatartani az érzéseit, és lefolyt egy könnycsepp az arcán.

- Attól függ. - tettem csípőre a kezem, mire a térdelő férfi nehézkesen felsóhajtott. - Megígéred, hogy nem fogsz úgy viselkedni, mint egy hormontúltengéses tinédzser?

- Megígérem! - nézett fel rám, és a kezét a szívére tette.

- Akkor igen. - rántottam meg a vállamat, majd leguggoltam Loki elé, majd a tarkójánál fogva magamhoz húztam, és szenvedélyes csókban részesítettem. - Szeretlek! - toltam el magamtól vigyorogva.

- Szeretlek! - tolta fel az ujjamra a gyémánt gyűrűt, és újabb csókba invitált.

- Nem! Nem! Tiltakozom! - csapta ki anya az ajtót, és felém rohanva elszakított a férfitól. - Nem lehetsz együtt vele! Megtiltom! - rángatott odébb.

- Nem, Alice! - dörrent fel apa nyugodt hangja, és mellénk sétált, lefejtette anyu ujjait a kezemről, és biccentve visszaküldött Loki mellé. - Loki felkeresett, és tőlem kérte meg Harlyn kezét, szóval innentől nincs miről beszélnünk!

- Nem teheted ezt! - vörösödött el anyu a méregtől. - Ez a férfi egy szörnyeteg, nem ilyet érdemel az egy szem lányunk!

- Alice, nőlj fel! - mondta apu. - Felnőtt nő, saját magáról gondoskodik, azzal van együtt, és ahhoz megy hozzá, akihez akar. Nekünk ebbe semmi beleszólásunk nincsen! - próbálta az ajtó felé taszítani anyát.

- Nem hozzá való! - szajkózta folyamatosan a nő. - Neki egy hűséges, megértő férj kell, akinek majd tud gyerekeket szülni, nem egy ilyen semmirekellő!

- Te beszélsz a hűségről? - fogyott el apu türelme, és megemelte a hangját. - Alice, elviselhetetlen vagy! Megcsalsz fűvel-fával, és azt hiszed, hogy nem veszem észre! Minden héten kedden és csütörtökön rejtélyesen eltűnsz, és másnap reggel érsz haza, nem kevés pénzzel. Szerinted ez nem tűnik fel? Hát ennyire hülyének nézel? - dörzsölte meg a homlokát idegesen. - Éveket vártam, hogy bevalld, és felelősséget vállalj a tetteidért, de most már elegem van belőled! Milyent vége ennek a hercehurcának, összepakolod a holmidat, és holnap már nem szeretnélek a házamban látni.

- Ezt nem teheted velem, Jeff! - szólalt meg döbbent hangon anya. - A feleséged vagyok!

- E felől ne aggódj, már beadtam a válási papírokat. - erősítette meg magát apa higgadtan. - Nem szeretném, hogy bármi közöm is legyen hozzád a jövőben.

- De a gyerekekkel mi lesz? - húzakodott elő egy újabb mentsvárral anyu.

- Mi lenne, Alice? - csóválta a fejét apa. - Már felnőttek, és van saját családjuk. Ha akarják, akkor tartják velünk a kapcsolatot, ha nem szeretnék, akkor pedig nem. Ez ilyen egyszerű. - tárta szét a kezeit.

- Ne! Kérlek, ne tedd ezt! - váltott át könyörgőre anyu. - Jeff, te vagy a mindenem! Kérlek, ne! Ezzel teljesen tönkreteszel!

- Alice! - sóhajtott fel apa türelmetlenül. - Csak fogd be, és fogadd el, hogy nem körülötted forog a világ! - biccentett apa, majd felénk fordult. - Most, ha megbocsáljtasz, ünnepelni-e kell a Beckett családnak, akár tetszik neked, akár nem! - mosolyodott el boldogan, majd a karjaiba zárt. - Legyél nagyon boldog, kicsim! - adott egy atyai csókot a homlokomra.

- Szeretlek, apa! - sírtam el magam. - Annyira szeretlek! - suttogtam.

- Na, a kicsi húgunknak megkérték a kezét! - kapott fel az ölébe Lewis, és nevetve megpörgetett a levegőben.