F L A M E S O F S I N |✔ ÁTÍRÁS ALATT|

-4-

Érdekes.

Eddig is tudtam, hogy a szerződés valamilyen módon az olaszokkal kapcsolatos, de amint olvastam folyamatosan kerekedett el a szemem. Apám nagy szarban volt a halála előtt. Matteo, az olaszok fejese rohadt nagy kölcsönt kapott tőlünk és a szerződésben leírtak alapján, nem kell visszaszolgáltatnia, ha apám "cége" vezető nélkül marad. Ez azért probléma, mert ezzel a pénzzel olyan nagy hatalomra tett szert, ami könnyedén megdöntheti a családom által kiépített utat és még könnyebben rendezhetne vérfürdőt, ha akarna. Ezért kellettem én, az örökös. Egyedül ezek a faszarcok állnak annak az útjában, hogy visszatérjek az egyetemi élethez, így ha ezt sikerül megoldanom, visszamehetek tanulni. 

Sietősen bevágtam magam mögött az iroda ajtaját, majd áttértem a másik gondomra. 

Benyitva a fiú ajtaján éppen Felippe-vel beszélgetett az ágyon ülve. Kifejezetten jól viselte a helyzetet. Köhintettem egyet, erre az őr felpattant a helyéről és sietősen elhagyta a helyiséget.

- Jól érzed magad?- tettem felé pár lépést. 

- Mire gondolsz? Ha az ütésekre, akkor volt már rosszabb is. Ha viszont a szitura...nemtom. 

- Figyelj, nem azért hoztunk el onnan, mert bántani szeretnénk, vagy ilyesmi, de ha valaki olyan bizniszben mozog mint én, soha nem lehet elég óvatos. Már egy rohadt testőr is elég feltűnő Philadelphiában. Nem kockáztathattam. Sajnálom.- sütöttem le a szememet és leültem a fiú ágyával szembeni székre. Nem válaszolt. Láttam rajta, hogy kissé kótyagos, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Kínos csendben ültünk. Látta rajtam, hogy nem vagyok biztos a helyzetemben. 

- Noah vagyok- nyújtotta felém a kezét. Meglepődtem a hirtelen kedvességén. 

- Dorothéa- viszonoztam a bemutatkozást. Tudtam, hogy semmi értelme az álnevemet használni, már benne van a kakiban. 

A bemutatkozásunk után kezdtem jobban megismerni a vendégünket. Nem tűnt annyira visszataszítónak, mint mikor a képembe mosolygott az egyetemen. Mikor készülődtem visszamenni a saját  szobámba, láttam, hogy Noah tekintete valamiképp más lesz és kezd távolságtartóbb lenni a beszéde. A fáradtságom nem engedte, hogy törődjek ezzel. Sietősen átmentem a szobámba. 

Másnap reggel ismerős illatokra keltem. A szokásos reggelim várt a szokásos helyen. Mosolyra húzódott a szám, bár tudtam, hogy a reggeli kellemes idilljét, hamarosan felváltja a kőkemény munka. Miután elfogyasztottam a palacsintákat, összeszedtem magam és elindultam Noah szobája felé. 

A fekete magassarkúm kopogása visszhangzott a hosszú márványpadlós folyosón. Két kopogtatás után benyitottam a szobába, ahol meglepetésemre, a tegnapi jóindulatú fiú helyett, egy megkötözött vergődő srác ült egy székben, Felippe-vel hadakozva. 

- Itt meg mi folyik? - kérdeztem elkerekedett szemekkel. Felippe rám emelte tekintetét és fáradtan megszólalt. 

- Elmúlt a nyugtató hatása. Felfogta mi van. Elnézést, hogy nem jelentettem, de tegnap este nagyon fáradtnak tűnt, nem akartam zavarni. 

- Semmi baj Felippe, ahogy látom, nem csak engem szívott le a tegnapi nap, Menj pihenj Te is, innentől elbírok a vendégünkkel én is. 

- Biztos? Maradhatok, ha gondolja... én kibírom...

- Hat őr sorakozik az ajtóban, ha gond támadna, szerintem megoldjuk- kacsintottam a férfira, majd intettem a kezemmel, hogy menjen. 

Tettem pár lépést, a még mindig vergődő Noah felé. Lehajoltam és egyenesen a szemeibe néztem. Nem sok alvásról tanúskodott. Arcainkat alig pár centi választotta el egymástól. 

- Na, hogy aludtunk?-  Kérdeztem hamis mosollyal a szám szélén. Erre a fiú csak elkezdte előre húzogatni a felsőtestét a szabadulás reményében. Akaratlanul is mosolyra húztam a szám. Már nem láttam benne a tegnapi jófiút, csak azt az oltári nagy szemétládát, aki többször is sikerült megismernem. Kifejezetten élveztem ilyen kiszolgáltatott állapotban látni őt. Kicsit visszaadhatom neki amit, kaptam. Utálok tartozni.

- Rendben, játszhatunk így is- egyenesedtem fel. Szó nélkül kilestem az ajtón és utasítottam az egyik őrt, hogy adja át a fegyverét. 

- Kurva rossz emberrel kezdtél- biztosítottam ki a fekete tárgyat, miközben visszafelé lépkedtem - Hát barátom, ilyen az ha visszaüt az alaptalanul nagy egó. Kurvára megköszönhetnéd, hogy nem hajtottunk el melletted tegnap este, hogy szétverjenek azok az idióták. Bár... most, hogy belegondolok - Tettem a pisztoly csövét a fiú álla alá, ezzel kényszerítve, hogy felnézzen rám- ...lehet jobb lett volna. 

Láttam a fiú szemében a meglepettséggel kavargó rémületet. Ez furcsamód elégedettséggel töltött el. Nem tudtam, hogy ennyire jó lehet, ha valaki ennyire rá van utalva az emberre. 

- Ha jó leszel, szabadon mászkálhatsz- mondtam neki háttal, majd a vállamra vetve a pisztolyt, kisétáltam a szobából. 

A nap további részében csak az olasz maffia felépítését tartalmazó dokumentumokat és a velük kötött szerződéseket olvastam. Már jobban átláttam, hogy mivel is van dolgunk. 
Apám hiába volt maffiavezér, kifejezetten békés embernek mondanám. Nem volt az erőszak híve. Persze így is volt jó pár alkalom, hogy valakit ki kellett iktatni, de legtöbbször a kellemes megfélemlítés eszközeivel élt. Ezért is volt nehéz belátnom, hogy a jegyzetek pontjait összekötve, apám gyilkossági tervére bukkantam rá. Persze tudtam, hogy nincs más megoldás, mert ha nem mi, az olaszok fognak végezni velünk, de rémisztő volt belegondolni, hogy ezt a melót nekem kell befejezni. 

- Felippe- kiáltottam

- Igen, tessék?- hallottam a választ az ajtó nyitódása közben.

- Meséld el még egyszer a szüleim halálának körülményeit légyszíves - kértem, fel sem nézve a papírjaimból.

- Elnézést, de tudja, hogy erről nem beszélhetek önnek.- sütötte le a szemét.

- Ha nem mondasz semmit, azt fogom hinni, hogy az olaszok keze van a dologban- láttam, hogy a férfi arca elfehéredik, szemei pedig elkerekednek - És az arcodból kiindulva, felteszem igazam is lesz.

Elégedetten dőltem hátra a székemben. 

Így már más a dolog fekvése.

_________

BÚÉK!
Bocsánat, hogy csak most jelentkezem új résszel, de fuhú, történnek a dolgok. Mindenkinek jobb évet kívánok mint a tavalyi volt, remélem jól indul. 

D