F L A M E S O F S I N |✔ ÁTÍRÁS ALATT|

-5-

Így már más a dolog fekvése.

A puszta tény, hogy az olaszok keze volt a szüleim halálában elég volt ahhoz, hogy csak cenzúrázatlanul leírható dolgokat vágyakozzak tenni a rohadt kis gyökerekkel. 

Először nem akartam szembenézni az eddig is alapvető ténnyel.

Meg kell ölnöm Matteo-t.

Kissé felbasztam magam a tényen, mert hiába tűnik olyan egyszerűnek lövöldözni egymásra a filmekben, itt komoly szervezések kellenek a háttérben, nem is beszélve arról, hogy csak egy lehetőségem van. HA azt elcseszem, Matteoék lerohannak minket. 

- Hívd össze a fiúkat- intéztem a szavaimat Felippe-hez.- a kedvenc kis hústornyom bólintott, majd kilépett az ajtón. 
Az őrök, dílerek és apám többi embere, hamarosan egy megbeszélésekre kialakított csarnokban várt rám. Voltak vagy hatvanan. Mikor beléptem a terembe egyből erős kanszag cspta meg az orromat, nem a jobbik fajtából. 
Kezdeti hányingeremet leküzdve, felléptem a pódiumra és elkezdtem felvázolni, a részletesen kidolgozott tervemet. 

- Marco, Jaxon, Big G és Mike. Titeket nem ismernek az olaszok. Így van?- emeltem rájuk a tekintetem. Válaszul négy bólintást kaptam. - Pompás. Ti tesztek a beépített embereink. Mindenről beszámoltok nekünk, ami gyanús, vagy felhasználható az olaszokkal kapcsolatban. A déli parton menjetek a telephelyre, vár az összekötő. A fedősztorikat az odaúton megkapjátok. Indulás!- intettem a karommal indulatosan. Nem volt sok kedvem ehhez az egészhez, de még mindig tudtam, hogy muszáj túl lennem rajta.

A többi izomagynak is kiosztottam a feladatokat és mikor már csak remélni tudtam, hogy nem cseszik el ezt nekem, intettem Felippe-nek, hogy kezdődhet a mi részünk. 

Bementem Noah szobájába. Legalább ez a gond eltereli kicsit a figyelmem a nagyobb, halálosabb problémákról. 
Benyitva az ajtaján, csak egy ágyon fekvő, átlagos tévéző teenagert láttam. Rendesen megesett rajta szívem, mikor eszembe jutott, hogy miattam van ilyen helyzetben. 
Gyorsan helyreparancsoltam a gondolataimat és bementem a szobába. 

- Fontos dologról szeretnék beszélni veled.- Léptem a tévé képernyője elé.

- Én pedig egyáltalán nem szeretnék veled beszélni, szóval, ha megtennéd és odébb lépnél...- nyújtogatta a nyakát, hogy ellásson a tévéig.  Meglepett a válasza. Tudtam, hogy én vagyok helyzeti előnyben, de ez a reakció kicsit kizökkentett. Összekaptam magam és megpróbáltam erőt sugározni a hangomból.

- Nem vagy olyan helyzetben, hogy így beszélj velem- mondtam, bár kicsit szerencsétlenebbre sikeredett, mint szerettem volna. 

- Te pedig nem vagy olyanban, hogy kilássak mögüled- integetett a kezével, hogy lépjek már arrébb. Elegem lett, hogy nem tudom végigmondani amit szeretnék, így odaléptem az ágyához és felkaptam a távirányítót. Laza mozdulattal kikapcsoltam a tévét és önelégült mosollyal néztem vissza a fiúra. 

- Szóval- kezdtem bele ismét. - Ha nem nehezíted meg a dolgunkat és ügyes fiú leszel, belátható időn belül szabadulhatsz. DE, ha elcseszed nekem a dolgokat, az nem csak a cégnek fog fájni, de mindenki, téged is beleértve, életébe kerülhet. Tehát remélem sikerült felfognod a dolog súlyát, amit most meg akarok veled osztani. - Noah csak csendben ült és maga elé nézett. Úgy tűnt jobban lekötötte a figyelmét a fekete függöny. 

Nem törődve vele, belekezdtem a mondókámba. Tudtam, hogy úgysem tudja figyelmen kívül hagyni azokat a dolgokat, amik elhangzanak, így mikor a gyilkossági résznél rám kapta a tekintetét, kicsit felnevettem. 

Nem töltöttem sok időt Noah-nál. Nem akartam túlságosan felzaklatni a látogatónkat. 

A tervemben a fiú nem kapott szerepet. Végig itt fog csücsülni a seggén és egy szót sem szólhat senkinek. Ha sikerült elintéznem az ellenfeleimet, visszamegyünk az egyetemre és személyesen fogok gondoskodni róla, hogy tartsa a száját. 

Másnap reggel, borzasztóan nyúzottan keltem. Mikor megláttam magam a fürdőszoba tükrében, elborzadásomat hangos reakció kísérte. A hajam konkrétan égnek állt, a szemem alatt véraláfutás szerű táskák sorakoztak és ne is beszéljünk a bőröm állapotáról. 
Szélsebesen kaptam magamhoz a bőrápolási kellékeimet és szinte éreztem ahogy a bőröm jólesően felsóhajt mikor felvittem a termékeket az arcomra. 
Mivel sikerült viszonylag rövid időn belül vállalható maffiavezér-űberszexi-ésamúgyismindenkikapjabe- külsőt varázsolnom magamra, boldogan folytattam a reggelemet.

Első utam a folyosó végi szobába vezetett, aminek ajtaján benyitva, még behúzott függönyökkel találtam szembe magam, így nem zavartam a bent alvó Noah-t. A dolgozószoba felé menet, szembejött velem Felippe. Bólintva köszöntött, majd kis hezitálás után utána fordultam. 

- Mondd meg Noah-nak, hogy a házon belül szabadon járhat. Te pedig gondoskodj róla, hogy ez tényleg csak a házon belül legyen. - Bólintott, majd mindketten folytattuk az utunkat.

A nap nagy része abból állt, hogy jelentéseket olvastam. Ki-hol foglalta el a pozícióját, esetleg már meg is tudott valamit, de egyelőre semmilyen használható információval nem találtam szembe magam. 

Délután a gyomrom korgása zökkentett ki az üzenetek közül. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de egy idő után muszáj volt lemennem a konyhába pár falatért. 

Mikor beértem az ismerős helyiségbe, a kőfalak és a rusztikus konyha kinézete, nosztalgikus érzéseket keltett bennem. Kissé el is érzékenyültem, ebből kifolyólag nem vettem észre az előttem falatozó Noaht, aki döbbent arccal nézte ahogy könnyeimet törölgetve mosolygok.

- Jézusom- ugrottam egyet, mikor végre feltűnt, hogy társaságom van. 

- Bocs, nem akartam zavarni, vagy ilyesmi- mondta, de nem úgy tűnt, mint aki rövid időn belül távozni szeretne a konyhából. 

- Semmi gond, látom minden út egyfelé vezet- nevettem el magam. Látszólag nem értette a viccemet, így kissé kedvtelenül lépkedtem a hűtőhöz. 
Feszengve elhaladtam a fiú előtt. Éreztem, ahogy minden mozdulatomat végigkíséri a tekintete. Nem tehettem róla, de ezért be kellett vallanom, vonzott a srác. Persze nem a személyisége miatt.

Épp hátra fordultam volna a fiúhoz, hogy számon kérjem a bámulását, mikor megcsúsztam egy, a hűtő előtt lévő víztócsán. 

Ijedten kaptam ez első dologért, ami a kezem ügyébe került. Noah sem ült tétlenül és utánam kapott. Ennek az lett az eredménye, hogy sikeresen összefejeltünk, én pedig minden igyekezet ellenére, hangosan puffantam a konyha kövén.