F L A M E S O F S I N |✔ ÁTÍRÁS ALATT|

-15-

Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem. Fájdalmas tekintettel néztem az oldalamra, mikor nem sikerült leszállom az ágyamról a szokásos oldalon. Ekkor realizálódott bennem, hogy ennek az oka egészen egyszerűen az, hogy rohadtul nem az ágyamban vagyok. De még csak nem is otthon. Amint ez leesett, minden addigi álmosság kiszökött a szememből és ötszázas pulzussal pattantam fel, a pokrócot magamhoz szorítva ami eddig a testemet takarta. Ijedten néztem körbe. Egy számomra idegen lakás kanapéján ébredtem. Ahogy megpillantottam a földön a tegnap esti fűzőmet, azonnal elsápadtam. A takarót eltartva magamtól, állapítottam meg, hogy szintén ismeretlen pólóban feszítek. Egy számomra idegen banda logója díszelgett a fekete anyag elején. Ahogy tovább kémleltem a lakást, valami érdemleges információ után kutatva, egy hangos puffanást halottam a fehér színekben pompázó konyha melletti ajtó mögül.

- Faszom- hallottam tompán egy rekedt hangot. Nem tudtam ilyen távolságból beazonosítani a gazdáját, így félve indultam meg a faajtó felé. A kék, bárányos pokrócot, egyfajta pajzsként magam előtt tartva, nyomtam le az ajtó kilincsét. Ahogy belöktem azt, óvatosan pillantottam ki az anyag mögül. Egy fehér szobába érkeztem, ahol az első dolog amit megpillantottam, az az ajtóval szemben helyet foglaló hatalmas franciaágy. A fehér szobában a fekvőhelyen kívül csak egy könyvespolc és egy asztal kapott helyet. Mindenhol szétdobált ruhák hevertek, amerre csak léptem. Az ágy túloldalára érve, megpillantottam az imént zuhanás tulajdonosát, a földön fekve. Még arccal a föld felé fordulva is sejtettem ki a lakás tulajdonosa. Feltörő érzelmeimet lenyelve hajoltam le megkocogtatni a barna hajtömeg vállát. 

- Mmmmpfff. - kaptam válaszul. Mivel a tegnap este tudatos állapota számomra véget ért a Pamela-val legurított vodkánál, így sejtésem sem volt, hogy mégis, hogy fa fenébe kerültem Noah lakásába. 
- Noah...- szólaltam meg. Rekedt hangom még engem is meglepett, így nem keltett bennem megválaszolatlan kérdéseket, mikor a fiú riadt tekintettel gurult velem szembe a fiú. 
- Dorothéa? - törölgette a szemeit, próbálva felfogni, ami éppen történik.  Szétfeküdt tincsei mindenfelé meredeztek, ahogy felült. Bennem csak akkor keltett egy szemernyi kínosság érzetet, a félmeztelen testének látványa.
- Hát é-én, igen. Jézusom! Mit keresek itt? - estem pánikba mikor rögtön a barátnőim jutottak eszembe. Ötletem sincs, hogy mi történhetett velük, a telefonomat pedig nem tudom, hol hagytam.

Noah végre felkelt a földről és fölém magasodva kereste tekintetével a figyelmemet. Ahogy találkozott a tekintetünk, láttam rajta, hogy küzd magával. Biztos voltam benne, hogy utál engem, mégis gyengéden nyúlt a állam alá.

- Ha pánikolsz, eszedbe fog jutni valami? - nézett komolyan a szemembe. Tudtam, hogy igazat mondd, pánik helyzetben kifordul magából az ember. Nem tudtam hangot kipréselni a torkomon, ezért csak megráztam a fejemet. - Nyugodj le, és szedd össze magad! Mire emlékszel a tegnap estéből? - ragadott karon, majd elkezdett kivezetni a konyha irányába. Hagyta, hogy csendben gondolkozzak, de közben intett a fejével, hogy üljek le a konyhaszigetnél sorakozó bárszékek egyikére. 

- Az utolsó dolog ami még megvan, az Theo...- halkult ez a szavam, mikor eszembe jutott, kinek is mondom én most ezeket a dolgokat. Noah-ra pillantottam, de ő rejtélybe burkolva, nekem hátát mutatva a tűzhelynél matatott.Ahogy kimondtam a barátja nevét, izmos vállai megfeszültek. Tisztán kirajzolódott minden egyes köteg a hátán. Kezeit hirtelen a tűzhely két oldalára fektette és azon nyomta fel magát. Erősen vette a levegőt, mikor megfordult. 
- Ha jót akarsz, Theo-t mostantól nagy ívben kerülöd. Nem tudtam mire vélni, a hirtelen ellenszenvet a fiúval kapcsolatban.
- Miért? - értetlenkedtem. Noah arcát olyan sebességgel öntötte el a harag, hogy még pislogni sem volt időm. 
- Azért mert egy kibaszott fasz! Semmi dolga nem volt veled, mégis bántott téged. - emelte fel a hangját, miközben idegesen a hajába túrt. 
- Mi a szar történt? Basszus Noah mondj már valamit. Egy kibaszott dologra nem emlékszem azután, hogy ittam vele és nem nyugtat meg a tudat, hogy te pontosan tudod, hogy mi történt. - keltem ki én is magamból. Türelmetlenül pattantam fel a bárszékről, majd a hideg kövön elé léptem. Pillanatok alatt minimálisra csökkentettem a kettőnk közötti távolságot, majd lábujjhegyre állva mélyen a szemébe néztem. 
- Eddig már eleget szenvedtem miattad, nem hagyom, hogy tovább kínozz. - tudtam, hogy elég visszás amit mondok, de valami eltört bennem. A fiúra nézve előjött bennem minden rossz emlék. Ahogy Matteo undorító érintése végigfut a testemen, majd keze megáll a fenekemen. Halvány emlékfoszlányok vannak csak meg arról az estéről, de még így is elég volt, hogy Noah szemében elveszve könnyeket csikarjanak ki belőlem. Visszaereszkedtem a talpamra, majd elfordulva tőle kémleltem ki az ablakon. Nagyokat lélegezve próbáltam magam lenyugtatni, kevés sikerrel. 
- Tegnap este...-kezdett bele halkan- mikor megláttam, hogy Theo-val táncolsz, tudtam mi a helyzet. Figyelj D, de nem ismered. Tudom, hogy jól el tudja magát adni, de hinned kell nekem, ha azt mondom, hogy valójában nem ilyen. Persze barátként nagyon jó ember, de a lányokkal nem bánik szépen. Nem hagyhattam, hogy a karjai közt táncolj, mert kihasználta volna. 
Mikor elment piáért, elhoztalak. Nem tudom, é-én, bocsánat. De egyszerűen meg kell értened. Azok után, hogy tudom min mentél keresztül, nem hagyhattam, hogy megint megtörténjen. - szavai kellemes fuvallatként hűtötték le a pániktól lángoló testem. Tudtam, hogy minden ellenszenvét félretéve cselekedett és ez megdobogtatta a szívemet. Visszafordulva hozzá, még mindig könnyes szemekkel elmosolyodtam. Bátortalanul közelebb lépett, majd megéreztem, ahogy kezével elkapja az ujjaimat. engedélykérően nézett a szemembe, majd miután aprót bólintottam, forró ölelésbe vont. Zilált lélegzetem, szinte azonnal kisimult, ahogy megéreztem bőrének tapintását az arcomon. 
- Köszönöm- suttogtam mellkasába fúrva a fejem. Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy mégiscsak szükségem van a fiúra. Ha ő nincs ott, nem is tudom mi lenne velem ma reggel. Nem állítottam, hogy minden szavát elhittem Theo-val kapcsolatban, de tudtam, hogy Noah biztosan nem ártana nekem. 

Miután elhúzódtam tőle, elkerekedett szemekkel néztem végig magamon, ahogy jelentőséget tulajdonítottam, az eddig kicsit sem számottevő ténynek, miszerint a fiú pólójában keltem.

- Ezt, ugye nem te adtad rám?- kérdeztem és éreztem, ahogy az arcom színe átmegy vörösbe. 
- Ne képzelj bele sokat a dologba. - röhögte el magát. Mély érces hangja visszhangzott minden porcikámban. - bezártad magad a szobámba, majd ezzel jöttél ki, miközben közölted, hogy az már a tied.
Hirtelen hatalmas kő esett le a szívemről.
- Ha segítesz megkeresni a többi göncömet, visszaadom...- húztam el a számat a kínos szitu miatt.
- Ugyan már! Neked amúgyis jobban áll.