F L A M E S O F S I N |✔ ÁTÍRÁS ALATT|

-18-

Nagyot nyeltem.

Haja rendezetlenül állt mindenfelé, ami hihetetlen megjelenést kölcsönzött a fiúnak. Tekintetét ismét végigvezette rajtam.
- D, Te részeg vagy? - nevette el magát érces hangján. Lehet, hogy csak az alkohol dolgozott bennem ennyire, vagy talán az érzelmeim buktak hirtelen felszínre, de válasz nélkül  vészesen közel léptem a fiúhoz. Kezeimet a vállára vezetve néztem mélyen a szemébe. 
- Talán egy kicsit - leheltem ajkaira a szavakat - m-meg akarlak csókolni Noah - közöltem egészen egyszerűen. Noah nem reagált a kijelentésemre, hanem pillanatok alatt megszűntette az ajkaink között lévő távolságot. 
Ajkaink ütemes táncba kezdtem, miközben tökéletesen egymásba olvadtak. Minden megszűnt körülöttem. Abban a pillanatban úgy éreztem, kiteljesedtem. Ott vagyok, ahol lennem kell. Testemet forróság öntötte el. Egyik kezemmel beletúrtam a hajába, mire ő halk morgást hallatott. Éreztem, ahogy lejjebb ereszkedik, majd a következő pillanatban a térdhajlataimnál fogva emelt fel. Lábával belökte utánunk az ajtót, majd megindult velem a konyhába. Felültetett a hideg konyhapultra és így folytattuk tovább forró játékunkat. 
- Dorothéa - szakadt el az ajkaimtól kipirosodva, majd jelentőségteljes tekintettel folytatta - nem használhatom ki, hogy részeg vagy. 
- De én szeretném - mondtam neki kétségbeesetten, mire csak egy fejrázást kaptam válaszul. 
- Gyere - fogta meg a derekamat, majd lesegített a pultról. Kelletlenül követtem Noaht, ahogy a hálószobája felé vezetett.
Miután rámparancsolt, hogy maradjak nyugton a fenekemen, az ágyon vártam, ameddig ő a szekrényében kutakodott.

- Aludj jól!- mondta, majd a szobája ajtaját becsukva távozott.
Ott ültem Noah Carrington ágyán, részegen, az érzéseimmel dacolva. Bíztam benne, hogy a jelenlegi érzéseim a fiúval kapcsolatban, nem csak az alkoholnak köszönhetők. A gondolatok egymást váltották a fejemben, nem hagyva egy perc nyugtot sem.

Reggel edények csörömpölésére ébredtem. Szemeimet szoktatva az erős fényhez, aprókat pislogva mentem ki az ismeretlen szoba ajtaján. Ahogy kiléptem, megláttam, ahogy Noah nekem háttal állva ügyködik a tűzhely fölött.
Az este képei élesen éltek az emlékezetemben. A konyhapultra pillantva, apró mosoly szökött a számra. Belegondoltam, hogy tegnap itt vívtam csókcsatát a tőlem pár méterre lévő félistennel és máris elgyengültek a lábaim. Nem, ez tuti nem csak az alkohol hatására történt meg.
-Jó reggelt! - intéztem felé rekedtes szavaimat. A hangomra megfeszültek a hátizmai, majd felém fordulva megismételte szavaimat.
- Jól aludtál? - fordult vissza a gázon lévő serpenyőhöz.
- Igen...- nyeltem nagyot. Tudtam, hogy valahogyan fel kéne hoznom a tegnap estét, csak a hogyanjában nem voltam biztos.
- D, a tegnap este...- kezdett bele, továbbra is a hátát mutatva.
- Neharagudj! Én, nem akartam berontani így az éjszaka közepén, csak megérkeztek a lányok és ittunk és én teljesen összezavarodtam...- hadarásomat egy hangos csattanás szakította félbe, amit Noah idézett elő a fakanál pulthoz vágásával. Ha lehetett, mégjobban megfeszült testének minden izma. Felém fordulva szinte gúnyos mosolyt varázsolt magára.
- Megbántad? - nézett mélyen a szemembe. Úgy fürkészett sötét tekintetével, mintha egészen a lelkemig látna. Nyelvemmel végigszántottam az ajkaimon, ahogy ismételten belémhasítottak a tegnap emlékképei. Egyáltalán nem bántam.
- N-nem. -ráztam meg kócos fejemet. Noah arca azonnal ellágyult és szinte kisfiús derű ült ki a fejére.
- Hát ezt örömmel hallom - mosolyodott el teljesen, majd odalépett hozzám - tehát, most, hogy józanul cselekszel...
Nem vártam meg, amíg befejezi a mondatát, a lehető leggyorsabban tapasztottam össze ajkainkat. Mindent bele akartam sűríteni a csókunkba. Az életemet köszönhetem ennek a fiúnak és most, hogy a karjaiban tart, nem is tudnék biztonságosabb helyet elképzelni a világon. Ott volt, mikor nem kellett volna, de ezzel olyan stabilitást hozott az életembe, amis soha életemben nem tapasztaltam.
A magammal vívott tusa után, végre elszakadtam a fiútól, majd ölelésbe vonva őt, suttogtam a fülébe.:
- Köszönöm! - gördült le egy könnycsepp az arcomon. Noah kezei szorosabban fűződtek a derekam köré. Éreztem, ahogyan a szívverése is felgyorsul a hangomra.
- Dorothéa- tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen - Oda fog égni a tojás - húzta el a száját, majd odébb lépve intézte a keserű füstöt árasztó kaja sorsát. Akaratlanul is nevetésben törtem ki.
Ilyen tökéletlenül tökéletes romantikus pillanatot életemben nem képzeltem volna, de ez így volt jó. Tulajdonképpen, a kapcsolatom a fiúval is ilyen tökéletlenül indult.
Ahogy Noah visszalépett elém, ráemelve tekintetem, pajkos mosolyra húztam a szám.  Lábujjhegyre állva, nyújtottam ki a nyelvem, majd miután sikeresen az orra hegyén hagytam annak nyomát, sietősen fogtam menekülőre a dolgot. Noah sem volt rest, szinte azonnal a csípőmhöz kapott, ami azt eredményezte, hogy az eddig is alig eleget takaró pólóm, most cenzúrázatlanul mutatta, alatta rejlő fehérneműmet.
- Noah - csaptam a fiú kezére. Őszintén nem tudom, mit is vártam. Erős kezeivel, könnyedén megfordított, majd felkapva engem, ismét a konyhapulton kötöttem ki. Karjaimat a nyakán átvetve kapaszkodtam, majd amikor közelebb hajolt, ezekkel segítettem rá, a készülődő csókunkra. Lábaimmal körülfogtam a derekát és azokkal húztam, ha lehet még közelebb a fiút. Abban a percben nem létezett más. Csak Noah jelentette számomra a világot, amiben tökéletesen megtaláltam a helyem.
Szinte szikrákat szórtam a vágytól, ami elöntötte minden porcikámat.
Az apró morgások, amiket Noah hallgatott, elég visszajelzés volt, a következő tettemhez. Nem engedtem, hogy másodjára is átgondoljam az agyamon átsuhanó ötletet, egészen egyszerűen lekaptam magamról a pólómat.
Noah szemei elkerekedtek a meglepettségtől. Tudtam, hogy korai, de azt akartam, hogy érezze, hogy az övé vagyok. Azt hittem, hogy ha valaha ilyen helyzetbe kerülök majd valakivel, szégyellni fogom a testem, de a fiú pillantásai ezt egy percig sem engedték.
Noah ujjai óvatosan szántottak végig a Matteonál szerzett sebek nyomain.
- Istenem...- nyelt nagyot. Akaratlanul is felszisszentem, mikor felrémlettek a maffiavezérrel töltött este emlékképei, a fiú érintéseinek hatására. Nem engedhettem, hogy a múltbeli események elrontsák a pillanatot, így erőt véve magamon újabb csókba vezettem a fiút. Újjaimmal úgy kapaszkodtam Noah hátába, mintha az életem múlna rajta. 

Noah óvatosan eresztett le a még be nem vetett ágyára. A fiú az egész lényemet fogva tartotta közelségével. Csókjaival végighintette a fülem mögötti érzékeny ponttól kezdve, az egész testemet. Izgatottan kaptam a fejem felett lévő takaróért, mikor elért az ferhérneműm széléhez. Akaratlanul feljebb húztam a terdeimet, mikor megéreztem puha ajkainak simogatását a bőrömön. Szinte csalódottan nyögtem fel, mikor ismét visszatért a számhoz. Ismételten megkapaszkodtam a fiú erős vállaiban, majd úgy fordítottam a helyzetünkön, hogy vele szemben, az ölébe tudjak ülni. Tettemet egy már ismerős morgással vette tudomásul.
Csípőmet óvagosan kezdtem mozgatni az ölében, amit ő érezhetően élvezett. Erős kezei a hátamat simogatták minden másodpercben. Éreztem, ahogy kezei beleakadnak a melltartóm kapcsába, majd a következő pillanatban levesgi rólam azt. Nem tudtam nem mosolyogni a helyzettől.

Sziasztok! Bocsánat, hogy csak most érkezek résszel, de kicsit elcsúsztam itt a sulis dolgaimmal. Remélem azért túléltétek a hiányt. Viszont most itt is van, egy új, pikáns rész. Szeretnék jelezni, hogy max egy két rész lesz még és elérkezünk a könyv végéhez. Második részen nem gondolkoztam még, mert minden figyelmem a másik könyvemen a " Pártfogoltak"-on van.
Remélem adtok annak a könyvnek is esélyt, szerintem, ha ez tetszett, azt sem lesz nehéz olvasni.
Jó éjt mindenkinek!