# pills

38.

2021. 01. 05.

Gondolatoktól zsongó agy, ürességtől kongó szoba — mindegyik egyszerre, s egyik sem igazán.

Mert egyik pillanatban mintha kezemben lenne a világ, a másikban pedig annak súlya porlasztaná el valóm, miközben nem akarok semmit, csak végre kicsit levegőhöz jutni, majd lehunyni szemeim, végül pedig nyugalomban elaludni, elmerülni a sötét fellegekben, s nem érezni, ahogyan az ébrenlét zaja süketít.