# pills

1.

2019. 11. 07.: Változás

Lépés lépést követ, sorra hagyom magam mögött a nyugalmat sugalló, egyszínű házakat, az utcai, ilyenkor javában sárgás fénnyel világító lámpákat, a végtelenül szürke betonjárda aprócska repedéseit, s szép lassan talán mindent, ami jelent bármit is - vagy legalábbis kellene jelentenie.

Nagyot sóhajtok immár elhagyva a túlzottan megszokott közeget, majd hagyom, hogy az éjszaka hűvös levegője bebarangolja egész légzőrendszeremet, s aztán párafelhőként szálljon egészen a messziségbe ‐ talán éppen oda, ahova elsötétedett lelkem is húz kicsikét.

Ám nem, nem elmúlni akarok, csupán felemelkedni.

Fel innen, a koszos belváros egyforma építményei közül, ahol nem tudom megtalálni önmagamat, ahol nem tudok boldog lenni.

Akarok új környezetet, új házakat, új utcai lámpákat, új betonjárdát, új lehetőségeket, újfajta élményeket, újfajta érzéseket; változást.