# pills

2.

2019. 11. 08.: Esőcseppek

Hűvös csapadék hull alá a végtelen fellegek felől aprócska cseppecskék formájában, melyek amint elérkeznek a becsapódáshoz, formájukat elvesztve folydogálnak szerteszét. Minden egyes kis csepp reménnyel telve hull, hátha alkot valamit, hátha nem csupán végzetébe csapódik, hogy elfeledve elmúljon. Átlátszó folyadék egyre gyorsul s gyorsul, zuhanási sebessége már-már ismeretlen mértékekekbe szökik, közönnyel hagyja maga mögött a szürkés színű égboltot társaival együtt, ám bármekkora is reményük, miszerint túlélik a végzetet, a zuhanást, minden alkalommal bekövetkezik a vég.

Talán elmúlnak, elvesztik utolsó reményüket, semmit sem tettek létezésük idején, senki nem emlékszik többé rájuk, nem cselekedtek különlegeset, nem váltották meg a világot, csupán csak hittek, majd zuhantak.