2019. 11. 08.: Esőcseppek
Hűvös csapadék hull alá a végtelen fellegek felől aprócska cseppecskék formájában, melyek amint elérkeznek a becsapódáshoz, formájukat elvesztve folydogálnak szerteszét. Minden egyes kis csepp reménnyel telve hull, hátha alkot valamit, hátha nem csupán végzetébe csapódik, hogy elfeledve elmúljon. Átlátszó folyadék egyre gyorsul s gyorsul, zuhanási sebessége már-már ismeretlen mértékekekbe szökik, közönnyel hagyja maga mögött a szürkés színű égboltot társaival együtt, ám bármekkora is reményük, miszerint túlélik a végzetet, a zuhanást, minden alkalommal bekövetkezik a vég.
Talán elmúlnak, elvesztik utolsó reményüket, semmit sem tettek létezésük idején, senki nem emlékszik többé rájuk, nem cselekedtek különlegeset, nem váltották meg a világot, csupán csak hittek, majd zuhantak.
YOU ARE READING
# pills
Non-FictionNem az számít, hogy igaz-e, csak kérlek, tudasd velem: létezik gyógyír, mely enyhít az enyhíthetetlen fájdalmon. · thoughts ; completed. · 20201106-20210831 ❍ | -beforethedawn ههههه