# pills

49.

2021. 03. 31.

Vajon valaha beszélünk még?

Mert tény, haragom jogosan végtelen, és úgy érzem, majdnem mindent megteszek, hogy kizárjalak az életemből, ha már megbocsátani egyszerűen nem vagyok képes, ám mégis gyakran elkap a bűntudat, ahogyan arra gondolok, hogy majd mindez így ér véget egy nap.

Sokszor cselekednék, tennék egy lépést a megoldást remélve, de rá kell eszmélnem; egyszerűen naiv vagyok. A dolgok megváltoztathatatlanok, csak azt nem értem, miért nekünk kellett ennyire különbőző vágányokra kisiklanunk, hogy össze immáron ne találkozzunk soha többé, s ne beszélhessük meg, hol is romlott el minden.