2021. 01. 07.
Újra és újra lehunyt pillák, sötétség, elhatalmasodó elme, ami mellett mintha aprócska lenne a világ. Kavargó gondolatok, kusza ösvények, háborgó hullámok, s valami nem jó, valami összedől, miként felépülnie kellene. Elhatalmasodó örvények beszippantanak a mélybe, s vonzzák az egész Mindenséget; magukba képesek foglalni könnyedén bármit, s még egy óceán is fuldokolni kényszerül, pedig ő késztet erre másokat. Minden feje tetejére perdül, holott nincs is rá ok.
Csak forog minden, múlnak a percek tova, és még mindig jelentős az összes lélegzetvétel, miként pillák rebbennek, s kattog az óramutató, lágy dallam lengedez — monotonitás mégsincs. Minden váratlan, hirtelen, és összeroppantani kész az egész földkerekség teljességét.
Mintha bármi megtörténhetne, pedig nincsen semmi sem — csak Én, csak ez az Éjszaka, csak négy Fal, csak egy Világ, csak egy Univerzum, csak a Mindenség.
Mégis oly' kevés.
YOU ARE READING
# pills
Non-FictionNem az számít, hogy igaz-e, csak kérlek, tudasd velem: létezik gyógyír, mely enyhít az enyhíthetetlen fájdalmon. · thoughts ; completed. · 20201106-20210831 ❍ | -beforethedawn ههههه