Echo

15. Rész© Echo

A fülem zúgott,amikor magamhoz tértem.Nem igazán fogtam fel hol is vagyok,de izom fájdalom zsibbadtság lepett el,majd egyszer csak jeges víz zúdult rám.Meglepődött hangot hallatva riadtam meg,s reflex szerűen rántottam kezemen egyet,de az nem mozdult. Ki voltam kötözve.A plafonból láncok lógtak,amihez hozzá voltam kötve.Lábaim alig értek a talajhoz,de azok is gúzsba voltak. A hideg össze rántotta testem, a vizet prüszköltem. Gyorsan körbe néztem. Fekete öltönyös fegyveres emberek vettek körül. A látványtól a gyomrom összerándult,arcukon semmi érzelem nem volt,csak bámultak engem. Velem szemben Ward ült lekötözve.Arcán semmi nem tükröződött. Specialista. Ezt a jelzőt aggatták ő rá apámék. S csak most tudatosult,hogy mi is ő. Félelmetes volt. Rám sem nézett csak az éppen belépő magas férfit nézte.Gyorsan végig mustráltam őt,sérülést nem véltem felfedezni rajta.A lelkem megnyugodott,ha bármi baja lett volna is azt nagyon jól leplezte.
-Felébredt a kis hercegnő is.-szólalt meg az idegen férfi,vaj szőke haja volt már már ősznek lehetett nevezni,orrnyergén szemüveg fityegett,felette tekintett rám. Sose hittem abban,hogy a szem a lélek tükre,de mikor megláttam azt a hideg szempárt tudtam előttem maga a gonosz állt. Az ördög szép ruhában. Undorral telien s egy grimasszal fordult újra Ward felé. Körbe körbe sétált. Az erejét fitogtatta. Az egész helyzet abszurd volt,néhány órája még a szigeten voltunk,veszekedtünk,azt hittem apa jött el értem,de nem. Ezek dúvad módjára jöttek el értünk,s bár Ward képzett gyilkos volt és megtett mindent azért,hogy engem védjen,mégis a feladat hogy kijussunk még neki is nagy feladat volt. Nyertek,letaroltak minket és mi csapdába estünk,ki tudja hol.Ki tudja kikkel.
-Ward...Ward..-hajtogatta a férfi a nevét megállás nélkül,dorgáló volt. Összehúzott szemmel meredtem a párosukra.A testtartásuk,a nyugodtságuk...ezek ismerték egymást. Te jó ég Ward mibe keveredhetett.-Az akadémián nem tanították meg neked ha feladatot kapsz azt illik elvégezni?-állt meg a férfi,s nagyon lassan az inge ujját kezdte fel hajtani.
-Ó az akadémián sok mindent tanítottak.-válaszolt vissza Ward. A férfi elmosolyodott s behúzott egy akkorát neki,hogy még én is összerándultam. Ward mosolyogva köpött félre egy adag vért a szájából. Az egész annyira groteszk volt számomra,én aki imádta a békét,s az erőszakot meg vetettem minden formában most ennek vagyok a tanúja. Mert Ward ezt hozta magával.Erőszakok hadát.
-Úgy látszik azt nem tanították meg mikor kell befogni. Te!-mutatott felé ingerülten.-Te nagyon felhúztál. Azt mondtam..-nevetett fel hitetlenkedve-...sőt külön kiemelt parancs volt számodra találd meg a lányomat. Ezt kértem vagy nem!?-hajolt Ward arcába ordítva.-Erre te mit csinálsz? Fogod a kis ribancodat és elbújsz előlem,valami lepukkant S.H.I.E.L.D.-es szigeten. Jól mondom vagy kihagytam valamit?
-Strucker..-kezdte Ward,de a másik félbe szakította ingerülten.
-Jajj az apropót kifelejtettem.Tetted ezt mind Coulson lányával!! -ordította,majd még egy öklöst bevitt Wardnak.-De a tetteidnek következménye van és mi most elszámolunk. Az én lányommal kellett volna foglalkoznod nem Philével.-lépett hátra a specialistától,s a terem másik végébe sétált. Wardra néztem. A tekintetével még mindig nem keresett engem.Észre vett egyáltalán, érdekli hogy itt vagyok? Mi van már?Mindennél jobban akartam,hogy a tekintete találkozzon az enyémmel. Ki akartam olvasni a szeméből,hogy van terve,hogy sajnálja,hogy ő a jó fiú a történetben. Strucker egy gurulós asztalkát tolt be közénk. Borítva volt eszközökkel. Nagyot nyeltem,olvastam eleget és apám az igazgatója egy kém szervezetnek,tudtam,hogy kínzó eszközök sorakoztak fel a fém lapon.
-Még mielőtt elkezdenénk törleszteni egy kérdésem van. Ha azonnal válaszolsz gyors leszek ha nem...nos-nézett az asztalkára jelentőség teljesen-..de egyet megígérek válaszokkal lépek ki innen. Nos Ward hol a lányom?
-Biztos helyen.
-Ennél azért több kell a retúr jegyhez.
- Nem mondok semmit,soha nem találod meg a lányod. És most mi lesz megkínzol,ki vered belőlem?-nevetett fel Ward. -Erre vagyok kiképezve.
-Te kibírod tudom jól,te vagy legjobb,de ő nem.-fordult felém Strucker hirtelen,s bennem meghűlt a vér. A fájdalom és én nem igazán voltunk jóban sőt,nyafka típus vagyok. A szívem dübörgött a félelem pedig csak dobolt és dobolt rajta. Ward végre rám nézett,arcán sőt a szemeiben újfent semmi nem tükröződött. Nem értve reakcióját néztem rá. Nem féltett,nem volt védő ösztön,csak az üresség. Olyan fajta üresség velem szemben,amit az akadémián tuti nem tanítanak. Mintha csak egy valaki lennék az egyik eljátszott életéből.
-Ezzel nem törsz meg,csak egy senki.Személyes bosszú.Hosszú sztori. -vetette el tekintetét rólam. A szívem pedig a legrosszabb pillanatban hasadt meg.
-Hát akkor besegítek.-lelkendezett Strucker.-Sőt mi több leszek a kezed. Játszunk,specialista vagy én meg egy náci pszichopata,ne szépítsük, szóval mivel kezdjem?
-Micsodát?-kérdezte feszülten Ward. Megingott,bizonytalan lett,nem tudta mire akar kilyukadni Strucker,az agyam viszont hamarabb kapcsolt.Rángatni kezdtem a láncomat,de az nem engedett.
-Ward!-kiáltottam fel,s kétségbe esetten tekintettem rá.
-Mond mivel kínozzam.
-Ward!-kiáltottam élesebben rá,mert nem voltam biztos abban,hogy miképp fog dönteni. Az áll kapcsát össze szorította és rám nézett.
-Víz és tölcsér.
Megdermedtem. A férfi nem nézett rám,mintha ott sem lennék.Azt hittem rosszul hallottam,de két öltönyös férfi megindult felém.
Ward!-kiáltottam fel újra,de nem reagált. A két öltönyös erősen karon ragadott.-Grant!-sikítottam,de semmi.
-El puhultál Ward,eléggé kegyes ez nem gondolod?
-Csak bemelegítés. Csináld már,unatkozom.
Az egyik verő ember hátra vonta a fejemet,a másik rám tartott. Strucker fölém magasodott,kezében tölcsér volt, a másikban egy kancsó víz.
-Aranyom rossz emberbe szerettél bele.-mosolygott rám,aztán a számba nyomta a tölcsért.