Echo

13.Rész © Echo

Teltek múltak a napok a szigeten. S mi ketten megtanultunk egymás mellett élni. Kialakult egyfajta rutin az életünkben. Délben felkeltünk,ettünk,sétáltunk,fürödtünk az óceánban,vagyis hát csak én,Ward horgászott. Ha volt fogás este a csillagok alatt sütögettünk,aztán megvártuk a napfelkeltét,majd nyugodni tértünk,s minden kezdődött előről. Jócskán benne voltunk a délutánban. Én a parton sétálgattam,de iszonyatos hőség volt,így aztán úgy döntöttem lezuhanyzok. A házba belépve a szobám felé vettem az irányt s összeszedtem a ruháimat. A fürdőbe mentem,s amikor kinyitottam az ajtót Ward állt ott meztelen felsőtesttel,víztől csöpögő hajjal,s a derekára csavart törölközővel nézte tükör képét.

A látványtól nyomban elpirultam.
-Bocsánat,én csak zuhanyozni szerettem volna,nem akartam rád nyitni.
-Ugyan már Echo,ne légy zavarban,ennél  többet is láttál már belőlem.-lépett közelebb szemtelenül. Bal karját az ajtó keretnek döntötte,így szinte már beterített teljesen az árnyéka. Túl fűtött emlékképek özönlöttek át elmémben.A szívem őrült vágtába kezdett,s félő volt,hogy meghallja. Hatalmas vigyorra húzta száját,olyannyira hogy a gödröcskéi is megjelentek. Őt nem lehetett át verni,vagy titkolózni előtte,hisz kém volt. Már majdnem felé hajoltam,de volt még annyi lélek jelenlétem,hogy őt kihúzam a fürdőből s ezzel helyet tudjak cserélni vele.

Mikor megtörtént a helyzet váltás rá vágtam az ajtót,s nehézkesen kapkodtam a levegőt,tudtam ezt csak egy kiadós jég hideg zuhany tudja csak helyre hozni.
Beálltam a kabinba. A hideg víz,ahogy a bőrömhöz ért rosszul esett. A levegő bennem rekedt. Fázni kezdtem,de a bensőm belül szinte már fel perzselődött az elő jött emlékeimtől. Vissza idéződött az az este.

Zárás után a könyvtárban maradtam egy kicsit. Találtam egy romantikus regényt és a történet behúzott a sajátos világába. Többnyire sablonos sztori volt egy férfiról és egy nőről. De ahogy az írónő játékosan használta a szókincsét és,ahogy magát a helyzeteket vázolta és körülírta az fenomenális volt. Már épp az izgalmas egymásra találásnál tartottam. Tele volt pikáns ágy jelenetekkel,amikor a könyvtár ajtaján kopogtak. A könyvet nem eresztve botorkáltam az ajtóig. Kinyitottam és csodálkozva vettem észre,hogy Grant áll a könyvtár előtt.
-Szép jó estét hölgyem. Tudja magát igazán nehéz otthon találni.-lépte át a küszöböt,s köszöntő csókért hajolt,rögtön eleget tettem a kérésének s megcsókoltam.
-De hisz itthon vagyok.-mosolyodtam el.-Sajnálom,de belemerültem egy regénybe,és elszaladt az idő.-bújtam a mellkasához a még mindig szorongatott könnyvel.
-Hát itt már nincs maradásom akkor. Egy könnyvel nem versenyezhetek.-nevetett fel sunyin.
-Igen jobb,ha mész is. Ez egy álom pasi.-mutattam rá a könyvre.
Ő összeráncolta a szemöldökét.
-Hadd nézem csak.-vette ki a kezemből az irományt,én pedig két kézzel kaptam érte,de hátat fordított nekem s belelapozott a könyvbe.
-Add ide!-nyafogtam neki,bár nem is hallgatott rám. Próbáltam kivenni a kezéből,de mindig úgy fordult,hogy ne érhessem el. Utáltam,ha vizsgálgatják azt,amit épp olvasok. Mindig féltem,hogy leszólják a témát,amiben épp olvasok. Ward épp ott tartott,ahol én befejeztem. S egy heccelő mosoly terült szét arcán. Tudtam már épp a pikáns jeleneteknél jár. Zavarba jöttem,s elpirultam. Nem akartam,hogy tudjon arról,hogy miket szoktam olvasni.
-Na jó elég legyen már,add vissza!-vettem ki végül a mancsai közül,majd a polcok felé vettem az irányt égő fejjel,hogy vissza tegyem a helyére. Hallottam hangos hahotázását,tudtam csak szórakozik,mégis olyan kényelmetlenül éreztem magam előtte,hiszen ő a barátom,erről pedig nem kellene tudnia. Visszaraktam a polcra,s megfordultam,de ő akkor már teljesen a polcnak nyomott. Hajtincseim szemembe hullottak. Ő gyengéden félre simította a hajamat.
-Leszek az álom pasid.-nézett rám komolyan. Ettől a mondatától még jobban elkapott a lányos zavar,s az arcom színe kezdett már egyezni a hajam árnyalatával.
-Ezt..ezt meg hogy érted?-néztem bele az elszánt tekintetébe.
-Kapsz egy regénybe illő éjszakát.-mosolyodott el lazán,mégis a tekintete tele volt szenvedéllyel. Lassan hajolt felém,majd megcsókolt. Először csak finoman,tapintatosan érintette ajkait a felső ajkamhoz,majd ugyanígy tett az alsókkal is,de én nem bírtam várni. Bele haraptam az alsó ajkába ezzel üzenve,hogy elég volt a játszadozásból. Neki sem kellett több motiváció. A combjaim alá nyúlva emelt meg,egyidejűleg ezzel vette birtokba ajkaimat hevesen. Durván döntött a polcnak,ezzel elérve,hogy mellettünk sorra essenek le a könyvek,s hangos puffanással értesítsenek arról,hogy landolási pontra érkeztek. Ward belemosolygott a csókunkba,majd elvitt a polctól,s egy másiknak döntött vadul,aminek a végkifejlete az lett,hogy egy poros régi könyv a fejemre esett.
-Auch.-kacagtam fel,s megsimogattam a fájó pontot.-Hát ez túlságosan is emlékezetes marad.-kacagtam továbbra is,később miután meggyőződött arról,hogy semmi bajom ő is beszált a hahotázásba.-Ez egy jel. Tényleg csak álom pasi maradsz,az hiányzik még nekem,hogy rám essen egy enciklopédia.-szálltam le az öléből jókedvűen,s a táskámért indultam.
-Menjünk haza.-dobtam el az esti terveinket. Épp egy asztalnál jártam,amikor Ward újfent felkapott,s ledöndött a bútorra.
-Nem,nem. Ígértem neked egy regénybe illő estét,és be is fogom tartani.-hajolt felém és újfent megcsókolt. Abban a csókban meg volt minden,ezért is hagytam hogy az ellenállásom apró cérnái elszakadjanak. S hagytam,hogy az éjszaka magával ragadjon kettőnket.

Dideregve zártam el a csapot a zuhanyzóban. A lenyugvási ötletemnek adtam egy pofont ezzel a nosztalgiázással,de nem törhettem meg. Ki kell belőle szeretnem. Nem lehet ő az igazi,hisz egy gyilkos és hazug és ki tudja mi még.
Megszárítkózva léptem be a konyhába. Ward egy széken ült s engem figyelt. Tekintetéből azt olvastam ki,mintha ő is ugyanarra az estére gondolt volna vissza,mint én.
-Tudod mit hiányolok?-törtem meg a csend által jött képlékeny kapcsolatot.-Élek halok,hogy olvassak egy jó könyvet.-sóhajtottam egyet frusztráltan,mire ő elmosolyodott,majd felállt.
-Hát tudod a könyvek iránti rajongásoddal még mindig nem érek fel,viszont van egy ötletem. Nem annyira jó,mint egy könyv,de meg teszi.-nyúlt a konyha szekrénybe s egy üveg whiskeyt tartott a kezében,s meglengette előttem.
-Csak akkor nyitom ki,ha megígéred,hogy az üveget nem vágod hozzám.
Apró mosollyal ültem le a konyha asztalhoz,s szépen néztem rá.
-Becsszó.