Echo

3.Rész © Echo

-Nekem nem tetszett a film.-bújtam karja alá,s öleltem meg a páromat az utcán. -Túl dramatikus volt a főszereplő lány,egyáltalán miért ölte meg magát?-néztem fel Wardra érthetetlenül.
-Szerintem jó volt.-mosolygott rám édesen majd lehajolva hozzám puszit nyomott a számra. -És,hogy miért? A szerelméért.-nézett rám áthatóan. Elvesztem szemeiben. Hogy történhetett ez meg velem,ilyen rövid idő alatt? Egy hónapja alkotunk egy párt Warddal,én pedig érzek valamit iránta,azt hiszem ez a szerelem. Oly rég élek már itt egyedül,erre itt ez a tökéletes pasi,aki lesi minden kívánságom, érdekli a lelki hogylétem és teljesen őszinte hozzám. Elmosolyodtam az első randink emlékén. Ward szószerint mindenkit elhajtott a könyvtárból,hogy megebédelhessek vele az egyik könyves polc mögött.
-Mi az?-kérdezte.
-Köszönöm.
- Szívesen,de mit is?-dobta hátra a hajam.
-Hogy vagy nekem.
Ward csak nézett rám,úgy tűnt mintha viaskodna magával,majd az arcára kiült szertelen érzelmek egyike cselekedett helyette is. Arcomat megragadva csókolt meg,s hívott táncba. Teljesen megfeledkeztünk a külvilágról. Csak ő és én. Semmi más nem kellett. Kellemes vasárnapi délután volt. Rosszul voltam a gondolattól,hogy nem sokára véget ér ez a csodálatos hétvége,és jönnek a szürke hétköznapok. Elszakadtam nagy nehezen Wardtól.
-Be kell ugranunk a könyvtárba.-jutott hirtelen az eszembe.
-Miért is?-ráncolta össze szemöldökét.
-Pénteken jött pár könyv,amit le kell leltároznom.
-Echo,ne csináld. Holnap nem ér rá?
-Már pénteken meg kellett volna csinálnom.
-Igen? És mi tartott vissza?-ölelt magához derekamnál fogva.
-Képzeld..-fontam karom nyaka köré.-bejött egy szexi pasi és azt mondta nekem ,idézem: " Hé! Te, én, vacsi.-utánoztam a férfi hangját. Ő felnevetett.
-Na jó! Menjünk.
~
-Mindjárt jövök egy pillanat.-dobtam a pultra a kabátomat.
-Echo.-szólt utánnam Ward,hangja hideg volt és kemény. Komoly megszólítása miatt azonnal hátra fordultam,bár ne tettem volna.
Ward kezébe fegyver volt,és rám szegezte. Akkor hirtelen a világ megszűnt számomra. Úgy állt ott,mint egy képzett bérgyilkos,s tudtam bizonyára nem állok messze az igazságtól.

Felemeltem a kezeimet megadóan. Kifújtam a levegőt.
-Ha nem tévedek,akkor Hail  HYDRA!
-Tévedsz,sajnálom Echo,de ez személyes ügy. Apáddal van némi elintézni valóm.
-Apámmal?-tettem fel a kérdést érthetetlenül.
- Coulson csúnyán keresztbe tett nekem.
-És most te is keresztbe teszel neki? Megfogsz ölni?
-Csak ide akarom csalni,nem bántalak.
-Már megtetted.-köptem a szavakat felé.-Minden hazugság volt? Nem lett volna egyszerűbb csak simán elrabolni?
-Menj a pulthoz Echo és nyomd meg a jelző gombot.-hárította el a kérdést Ward.
-Biztos nehéz volt elviselni egy hónapon keresztül.-vágtam a fejéhez. A szívem összetört. Pánik söpört rajtam végig,és csak az apukámat akartam.
-Menj a pulthoz.
Csak álltam vele szemben,s nem hittem el,hogy képes rám tartani a fegyverét.
-Hogy tehetted?-gyűlt könny a szemembe.
-Nyomd meg a gombot!-kiáltotta el magát. Összerezzentem. Mint egy zombi,úgy lépkedtem  felé.  Átnyúltam a pulton,s az asztal lap alatt található jelző piros gombot benyomtam.
-És most mi lesz?
-Most várunk. Leülni.