Echo

5.Rész © Echo

-Engedd el Ward.
-Miért tenném?-szorított magához.
-Nem egyedül jöttem.
-Nahát,mi lett veled? A régi Coulson egyedül jött volna. Sebaj. Ki van veled? Sky? Esetleg May?
-Ó én még mindig ugyanaz vagyok,de kicsit mérges lettem,amikor a lányomat célba vetted,és nem....Sky nincs itt. Mást hoztam.
-Kössz a felkonferálást.-lépett be  Vasember.
-Tudod Ward új csapatot kaptam,a Bosszúállókat,talán már hallottál róluk.
-Tudod,én sem egyedül jöttem.
Hitetlenkedve néztem rá. Ezt eltervezte,jöttem rá hirtelen.
-Te szemét.-morogtam felé fékezhetetlenül,mire ő jobban magához szorított.
-Echo jól vagy?-kérdezte apám aggódva,válaszul csak meghúztam a szám. Már hogy a fenébe lennék jól? Ötlött fel bennem a gondolat. Kintről léptek és fegyverek zaja csapta meg a fülemet.
-Itt is vannak.-jelentette be Ward. Stark páncéljából sistergés tört elő,Tony a füléhez emelte kezét,majd csak annyit mondott:
-Vettem.Coulson,elbírsz vele? Cap egyedül van kint azokkal.- szólalt meg Stark.
-Elintézem.-válaszolta határozottan apa.-Echo..-szólított fel hirtelen-.. mi történik,ha a sztrádán  autózol és az úton fekszik valaki?-hablatyolt összevissza apám. Már majdnem visszakérdeztem,hogy beszedett-e valamit,de ekkor rájöttem arra,hogy mi a szándéka.  Apám felemelte fegyverét,s lőtt. Felnyögve kaptam a hasfalamhoz,s kuporodtam össze.
Ward felkiáltott,s értem kapott. Gyorsan mozdultam,s fegyverét kicsavarva kezéből léptem hátra apám felé.
-Megállok és segítek neki.-feleltem,mint egy pedáns diák,apa feltett kérdésére. Kintről kiáltozások hallatszódtak. Ward hitetlenkedve meredt rám,majd csak annyit mondott: -Apja lánya.
-Ward kezeket fel,s térdepelj le.-utasította apa. A férfi úgytett,ahogy mondta,de szemeiben ravasz fény csillant.  Apa felé lépett,valamilyen szerkentyűt tartott Ward csuklójához,ami szinte azonnal rá is tapadt.
-Felállni! Egy rossz mozdulat, és négyszáz voltnyi feszültséget vezetek beléd szemrebbenés nélkül.

„

Késő este volt. Apa elhozott a Bosszúállók tornyába,hogy biztonságban legyek. A terem,ahol voltam talán egy tárgyaló féleség lehetett,mindenféle kütyüvel. Meredten bámultam az asztallapot,s próbáltam felfogni életem változásainak minden egyes részletét,s azt is,hogy apám kérdőre vonása nem a legjobb ötlet. Fél órája prédikál dühösen. Wardot egy órával ezelőtt szálították egy "biztos szobába", ahol fogva tarthatják. Csak ő került kézre,Grant  összes embere halott volt. A véres emlék képek felszínre törtek. Öt hulla feküdt a lábaim előtt,amikor kimenekítettek,felettük a két Bosszúálló állt. Sosem fogom elfelejteni.
-Tudni akarod ki is Grant Ward ? Tessék.-vágott le dühösen az asztalra egy barna fedlapos papír köteget.
-Mi ez?-nyúltam érte.
-Ward önéletrajza,tele van bűn lajstrommal .
Meredten bámultam az aktáját. Itt volt az idő,hogy mindent megtudjak róla,itt volt az ideje,hogy választkaphassak a kérdéseimre,s hogy ezáltal megértsem őt. Sokáig tűnődtem rajta,s mire észbekaptam már apa nem volt a teremben.  Mély levegőt vettem,s kinyitottam a mappát.

Két órával később már nem bírtam a jelentéseket olvasni róla. Halántékomat masszírozva hajítottam el az aktát magamtól. Könnyeimet nyeldekelve keltem fel a székből. Hogy lehetett ezekre képes? Lopott,gyilkolt,csalt,s árult. Megfordultam,hogy elhagyjam a termet,ahogy a többiek tették. A szobámba akartam menni,s átakartam aludni az egészet,elakartam feledkezni róla,és arról amit képvisel. Mikor megfordultam észrevettem a férfit az ajtóban állni,karjait maga előtt összefűzve tartotta.. Megköszörültem a torkom,s felé léptem. A torkom összeszorult,az elfojtott könnyeimtől.
-Még nem volt alkalmam bemutatkozni.  Hivatalosan Echo Morrison,S.H.I.E.L.D. ügynököknek Echo Coulson.-nyújtottam felé kezem.
-Nem vagyok ügynök,Bosszúálló vagyok. Hivatalosan Steve Rogers,S.H.I.E.L.D. ügynököknek Amerika Kapitány.-fogott velem kezett a férfi ugyanabban a stílusban. Tartása erős volt,s határozott,az volt az érzésem,hogy a jellemére is igaz ez. A férfi még mindig nem engedte el a kezem, s már kezdett kínossá válni. Lerázva kezét léptem hátra.
-Sikerült átolvasni az aktát?-vette fel ugyanazt a pozíciót,mint az előbb.
-Bár ne tettem volna.
-Legalább,már tisztában van vele,hogy miféle ember ő és..
-Felfogtam,oké? Ő egy pszichopata vagy egy szociopata.-vágtam közbe dühösen. Fájt az egész Wardos eset,beleszerettem az istenszerelmére és hányni tudnék magamtól,mert még mindig vágyom rá.
-Kicsit talán mindkettő. Számít ez? Bűnöző.-vont vállat,hanyagsága miatt tört ki belőlem a frusztrációm hada.
-Maguk is ugyanazt csinálják,mint ő,csak a felső jó nevében.
-Mi megvédjük a Földet.-állt ki magáért és a társaiért,egy szemhunyás alatt állt át az arcberendezése nyugodtból dühössé.
-Háborúzni a békéért pont ugyanolyan,mint megválltásért gyilkolni.
-Miről beszél hölgyem?-ráncolta a szemöldökét.
-Az összes ránk támadó katonát megölték.
-Mert ránk támadtak.
-Lehetett volna más megoldás is.
-Háborúban állunk. Meg kell tennünk bizonyos dolgokat,különben is maga szerint azok a fickók nem gyilkoltak ártatlan embereket,gyerekeket? Ugyan már.-morogta.
-Nem az számít,hogy ők mit tettek,hanem hogy maguk ugyanazt tették. Gyomorforgató.
Az emberek sajátos tulajdonsága,hogy bizonyos dolgokkal fel lehet hergelni őket,én pedig sajnálatosan mindig tudom,hogy mit kell mondanom,hogy ezt elérjem. A Kapitány lassan lépdelt felém,tudtam átléptem a határt,de veszekedni akartam valakivel. Minden,ami történt velem kikívánkozott, és én átkozottul kiakartam adni magamból,minden következmény nélkül.
Felém hajolt a szőke férfi,szemeivel megakart félemlíteni,eltökélt volt.
-Szokjon csak hozzá,hogy hányingere van,mert bizony itt fog tölteni egy kis időt még. És egy jó tanács,tanuljon meg harcolni,szüksége lesz rá,ugyanis nagy bajban van.
-Na ide figyeljen Kapitány.-emeltem magunk közé mutatóujjamat,ezzel nyerve magamnak egy kis teret.-Ha valaha...ha bárkitől azt fogom kérni,hogy tanítson önvédelmet,akkor lesz  nagy a baj. Ezt pedig jól jegyezze meg.