Echo

6.Rész © Echo

Az éjszaka folyamán képtelen voltam álomra hajtani a fejem. Nyugtalan voltam a történtek miatt. Nem tudtam kiverni a fejemből Wardot. Képtelen voltam rá. Frusztráltan rúgtam le magamról a takarót . Beszélnem kellett vele bármi áron. Fel kellett tennem neki egyetlen egy fontos kérdést,ami nem hagyott nyugodni,így hát az ajtóhoz léptem,s elkezdtem a kis magán akciómat. Kisomfordáltam a számomra kijelölt szobából,s a keresésére indultam.

Fél óra után találtam rá a zárkájára. Egy óriási vasajtó választott el engem az igazságtól. Mély levegőt vettem,majd  óvatosan nyitottam be hozzá. A szoba nagyjából egy fémkockának felelt meg,egyetlen egy pislákoló lámpával. Csak egy vaságy volt a tér közepén,ami talán a padlóhoz lehetett illesztve. A férfi rajta feküdt szabadon,kezei nem voltak lebilincselve,amit furcsálottam.
Szemeit lehunyva tartotta,de tudtam nem alszik. Hisz ha ezt tenné,akkor édesen szuszogna közben. Bevágtam magam után az ajtót,ezzel elnyomva a feléledő érzelmeimet.  Szemei kipattantak,majd rám emelte szemeit.
-Echo!-ugrott fel hirtelen fektéből. Látszólag őt is álmatlanság gyötörte,bár nem ez hatott meg,hanem az arca. Tele volt zúzódás nyomokkal,alsó ajka amit annyira szerettem csókolni,most fel volt repedve . Nem tudtam parancsolni magamnak szinte futva tettem meg az utat hozzá.
-Jézusom Ward.
Felé léptem,kezeimmel végig akartam simítani sebein,s elmúlasztani a fájdalmát,de ekkor valami láthatatlan falnak ütköztem.
-Energia pajzs. Szinte áthatolhatatlan,kivéve ha lenyomják azt a gombot. -mutatott a hátam mögé. Megfordulva egy zöld gombot véltem felfedezni.
-Ki tette ezt veled?-fordultam újra felé.
-Mit számít az?-vonta fel a szemöldökét.
-Igaz is.
-Mit keresel itt? Azt hittem többé nem látlak.
-Nem...-nyögtem elhaló hangon. Miért osszam meg vele,ha  ő nem az az ember,aki iránt érzek valamit? A mellkasom előtt fontam össze karjaimat,mutatva neki,hogy elzárkóztam előle.
-Echo.-ejtette ki száján a nevemet oly bizalmasan,hogy a lelkemet újra élettel töltötte el. Megadtam magam neki,ismét.
-Nem tudok aludni.-"nélküled" tettem hozzá magamban . Megértően bólintott.
-Hisz ez nem a biztonságos környezeted.
-El is felejtettem, volt időd kielemezni.-csettintettem dühösen ujjaimmal.
-Csak ismerlek.-lépett közelebb az energia falhoz. Nagyon közel kerültünk ismét egymáshoz és szó szerint csak egy láthatatlan fal választott el engem egy hatalmas hibától. -Miért vagy itt a S.H.I.E.L.D.-nél?Nem szereted az erőszakot semmilyen formában. Tudom nagyon jól.
-Mégis a halántékomhoz nyomtál egy fegyvert.-köptem oda a szavakat,majd hátra léptem tőle. A varázs elmúlt. Ward az energia falra csapott.
-Bánom minden egyes percét.-morogta.
-Én nem. Így legalább tudom ki is vagy valójában.
-Echo. Sajnálom,nem gondolkodtam tisztán. Elborult az agyam. Szökjünk el. Te és én. Keresünk valami kis házat valami jelentéktelen kisvárosban. Kezdjünk új életet. Csak annyit kell tenned,hogy megnyomod a gombot.
-És itt is van!-kiáltottam fel.-Grant Ward, a manipuláció ékes királya. Most persze velem akarsz lenni. Mi lesz Ward,ha megnyomom a gombot? Hmm? Elrabolsz? Vagy megölsz?
-Jól figyelj minden egyes szavamra. Én téged sose bántanálak,azzal magamat ölném meg. Lépjünk le.
-Volt esély rá Ward. Sose kellett volna megtudnom,hogy ki vagy. -Csuklott el a hangom.
-Sose kellett volna felfedni magad. Elmenekülhettünk volna együtt,
élhettünk volna együtt,de te ezt mind feladtad a bosszúd kedvéért.-léptem közelebb hozzá-Csak egyetlen egy kérdésem van hozzád. Megérte?