Echo

2.Rész © Echo

Van egy lánya?-lepődött meg fennhangon Natasha Romanoff.
-Na igen, a neve Echo Coulson,de egyszerűen nem találom az adatbázisban.-méltatlankodott Vasember.
-Ennek van egy egyszerű oka.-lépett be a konyhába Phil Coulson.- Más néven szerepel,vannak ellenségeim és így a legbiztonságosabb. Egyébként keressen rá az Echo Morissonra.

Tony Stark így tett,ekkor a konyha falára egy hologram vetült. Ennek következtében az összes Bosszúálló szemre vételezhette a fiatal Coulson lányt.
A konyhapultnak dőlve elvarázsolva figyelte a nőt az egyik hős. Ez a lány gyönyörű. Fogalmazódott meg a férfiban,majd rá nézett Coulsonra s felhorkantott. Biztos nem a vér szerinti lánya.

©

-Elnézést hölgyem!-hallottam fentről egy megszólítást.Gyorsan próbáltam kibújni a pult alól,de menet közben a fejemet bevágtam annak szélébe,felnyögtem. Félig görnyedten ültem vissza a székembe. Egy férfi állt előttem. Jó képű volt emiatt zavarban is voltam. Gyorsan megigazítottam a ruhámat majd köszöntem.
-Jó napot! Miben segíthetek?
-Mostanság kifogytam a könyv választékból,nem tudna valami izgalmasat ajánlani?
-Könyvtárunkban rengeteg kiemelkedő regény fellelhető. Mihez lenne kedve?
A férfi áthajolt a pulton.
-Egy igazán szórakoztató kémregényre vágyom.-suttogta.
Elmosolyodtam. Apa jutott hirtelen eszembe. Nem akartam rá gondolni ,így aztán lehunyva a szemem űztem ki fejemből.Gyorsan körbe néztem,nem tartózkodott egy olvasó sem a teremben.
-Mutatok Önnek párat.-álltam fel a székemből.
-Ne fáradjon,majd megoldom ha elárulja hol találom.-lépett el a pulttól,így láthattam hogy nagyon magas még hozzám képest is. Az én százhetvenhárom centimmel mellette talán egy kis kerti törpének tünhetnék.
-Öhm rendben.-ültem vissza zavartan.- Hátulról a harmadik soron lesz.
-Köszönöm.
-Szívesen csak szóljon,ha nem találja.

  ©

Kontyomat kiengedve dőltem hátra teával a kezemben. Senki nem volt a könyvtárban,csak a dögös pasi,de fél órája már annak,hogy eltünt a sorok között,bizonyára egy könyv berántotta a saját kicsi világába. Ezért szerettem a munkámat. A könyvek csodálatos menedékhelyet nyújtanak. Sose unatkoztam még itt. Mindig találok valami fantasztikusat.Manapság viszont a technológia megöl minden kézzel fogható dolgot.
-Nem szabadna a teáját műanyag pohárból innia.-jelent meg hirtelen az idegen.-Miért nem ült be valahova ebédszünetében?
-Ó tudja beültem volna,de ha van valaki a könyvtárban, akkor nem tudok lelépni.
-Értem,nyugodjon meg én már végeztem is. Rajtam kívül ki nem hagyja magát nyugodtan teázni?
-Csak ketten vagyunk az épületben.-feleltem túl gyorsan,aztán el is pirultam mondanivalóm két értelműségén.
-Sajnálom,hogy feltartom.
-Semmi baj,ez a munkám.
-Hadd engeszteljem ki. Holnap segítek eljutni ebéd szünetre.
-Azt hogy tervezi?-hökkentem meg.
-Mindenkit kizavarok,de majd meglátja,most pedig ezeket kérném.-tette le a férfi a pultra a könyveket.
Nem válaszoltam vissza, barna szemei engem pásztáztak. Szégyenlősen kezdtem neki az adminisztrációnak. Mikor leltárba vettem a könyveket zavartan felpillantottam rá.
-Készen is vagyunk,csak még szükségem..azaz a könyvtárnak lenne szüksége a... a nevére.-habogtam összevissza. A jóképű idegen elmosolyodott,s észrevettem,hogy ilyenkor arca minden egyes része másképp fest. Például felbukkantak a szeme alatti barázdák.
-Csak akkor,ha Ön is elárulja a magáét.
Elvörösödött fejemet gyorsan lehajtottam,s a számítógép billentyűit kezdtem fixírozni.
-Echo Morisson.-motyogtam.
-Elnézést,de nem értettem.-hajolt át a pulton.
-A nevem Echo.-néztem bele szemeibe. Újfent elmosolyodott.
-Visszhang.-állapította meg kapásból nevem jelentését.
-Na igen. Ön már tudja a nevem,de én a magáét nem,pedig anélkül nem viheti el a könyveket.
-Grant Ward.