Bad Blood - Basorexia

|Hamis ábránd

-Megérkeztünk halandó. Ébredj fel.

A hang hallatán egy hűvös menta illat árasztja el légjáratom, mely egy olyan típusú dekadens szaggal rendelkezik, melyre függetlenül attól, hogy mennyi idő fog eltelni, mindig is emlékezni fogok. Egy ropogósra sütött süteményre emlékeztet, egy téli séta után, vagy akár a frissen vágott fű finom illatára, egy nyári barbeque sütögetés előtt.

Szemeimet lassan nyitom ki, s Jungkook vörös pillantásával találom szembe magam, mely egy érdekes bíbor árnyalatban szinte a lelkemig hatolva, a testemben áramló vért köddé perzseli. Nem enged ki karjai közül, helyette tartja a szemkontaktust barna bogaraimmal, s pillantásának intenzitásától gyomrom érzékien rándul össze.

-Az...az jó. - válaszolom neki lélegzetvisszafojtva. -Voltak valamilyen problémák az út so...

Mondandóm nem tudom befejezni, mert Jungkook hirtelen érinti ajkát az enyémhez, s ettől a pillanattól fogva, elmémet egy sötét lepel borítja be, melytől csak a vérem zubogását vagyok képes hallani dobhártyámban.

Mi folyik itt?

Ez egy vétkes hiba.

Vagy egy álom!

Igen, ez egy hamis ábránd kell legyen, mely bármelyik pillanatban véget érhet, azzal a cselekedettel, hogy vámpírom felfoghatatlan gyorsasággal húzódik el tőlem, bánatomra ismételten elszakítva lelkem álombeli alakjától.

De a realitás meleg takarója alatt az édes illúzió valóságosnak minősül, s mikor Jungkook nyelvét engedélyem ellenére is a számba csúsztatja, könnyed keringőt járva saját ízlelőszervemmel egy felsőbbrendű dominanciáért harcolva, akkor félénken ébredek rá, hogy ez tényleg megtörténhet. Anélkül, hogy megszakítaná csókunkat, kezét a hátamon keresztül csúsztatja előre, finoman tolva el magától, miközben saját lábamra állít. Tappancsomban egy ismeretlen remegés fut végig, mely az ízületeimben uralkodó sajgó merevség miatt tiltakozni kezd, s ezek mindazok a bizonyítékok, melyre most szükségem van, hogy rájöjjek ez az édes látomás egy hű faktum.

Vállába kapaszkodva meg, ujjbegyeimmel cirógatni kezdem az adott felületet, miközben karjaimat lassan tarkója köré fonva érezni vélem, ahogy teste nekem feszülve, minden egyes apró négyzetcentimétere egy tökéletesen kifaragott hibátlanságról árulkodik.

Bánatomra az egyik kezét elveszi csípőmről, s az arcom jobb oldalára vezetvi, hideg ujjaival finoman simít végig pirospozsgás orcámon. Érintése hűvös és formálisan szelíd, egy gyengéd puhaság, mely ezúttal sokkal valóságosabbá teszi az adott pillanatot. Lágy cirógatásával óvatosan térképezi fel arcom bal oldalát, mutatóujjával az állam alatt telepedve meg, fejem egy olyan szögbe helyezve, hogy csókunkat akadály nélkül tudja elmélyíteni.

Ettől a perctől fogva minden érzékszervem érzékenysége felfokozódik.

Olyan, mintha elmém túlzott tudatában lenne mindannak, mi vele történik, beleértve Jungkook szabad kezét is, mely továbbra is csípőm köré van tekeredve. Ujjai a puha hús felületébe marnak, minek eredményeként jólesően nyögök szájába, ahol a kényes hang zűrzavart nem képezve visszhangzik tovább, s a halvány fájdalomérzet egy feledhetetlen birtokló és igényes típusú érintésről árulkodik, mellyel nem tudok betelni.

Csípőm reflexszerűen dörgölőzik az övéhez, s ettől a cselekedetemtől érezni vélem a nadrágjának feszülő dudort, mely elég nagy mérettel rendelkezik ahhoz, hogy sajátom megszégyenítésbe részesüljön.

Kezét elveszi állam alól, s derekamra csúsztatva azt, közelebb húz magához, miközben egy felfoghatatlan gyorsasággal lök neki a falnak, menekülési lehetőséget nem hagyva törékeny testemnek, úgy feszülve erős törzsével nekem. Testének szilárd súlya alatt nehézkesen küzdve veszek levegőt, míg Jungkook mély hangján mordulva fel váj ismételten puha húsomba, s elméjét egy átláthatatlan köd fedi el, melytől egy véget nem érő energiára kapva csókja eluralkodva testén vált át egy tüzesebb, vadabb erőre.