Bad Blood - Basorexia

|Véres kezdet

Az egyetemen töltött utolsó tanóra szinte kibírhatatlanná nőtte ki magát. Az előadás ideje alatt Namjoon tekintete valamilyen úton-módon ösvényt talál az én bogaraimhoz, idegörlően kíváncsi arckifejezéssel szemlélve mozzanataim, hiszen furcsálhatja visszatérésem a régi énemhez, miszerint nem veszek aktívan részt az óráin, és nem teszek fel túlságosan kíváncsiskodó kérdéseket.

Hoseok a mai nap folyamán mellettem foglalt helyet, s a reggeli hidegzuhany ellenére, az elavult dohány szaga még mindig érződik bőrén, keserű bűzt adva édes parfümének.

Oldalra pillantva, tekintetem jegyzeteire vezetem, melyek nem olyan tiszták és rendezettek, mint régen voltak, s a kezében lévő toll is görbén áll, macskakaparás szerű betűket vésve a vékony papírlapba. Füzetére helyezve mancsom, oldalra nyomom kacsóját, hogy kényelmesen a jegyzettömbjének a sarkába tudjak írni.

Mit fogsz mondani Namjoonnak?

Összeráncolt szemöldökkel pislog a feltett kérdésemre, aztán dühösen összefirkálja jószándékú szavaimat.

Halkan fújtatva egyet, hátradőlök a székben, megpróbálva feleleveníteni anyám régen használt szavait, miszerint ez mind a gyógyulás folyamatának a procedúrája, hiszen a harag önmagában egy megmászhatatlan akadály, mi egy velejéig romlott fenevadra hasonlít, kit puszta erőből le kell tudj győzni.

Az asztalra dobom a kezemben lévő írószert, gyorsan futtatva végig szemem a mai előadás fontos jegyzetein. Aztán tekintetem a teljes nézőtérre vezetem, ahol kissé lusta diáktársaim bambán bámulnak ki fejükből. Egyikőjük pont úgy néz ki, mintha egy valószínűséggel megcsókolt álomban talált volna menedéket, kényelmes pozícióban csúszva el székén, karjait pedig mellkasára helyezve, keresztbefonta, miközben a napszemüveg feltűnően le van csúszva orrnyergéről, ahogy feje folyamatosan előre bukik.

S ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon az a véletlenszerű hallgató, ki unott arccal figyeli a professzor bemagolt szavait, tud-e arról, hogy egy forradalom zajlik az orra előtt?

Vagy talán ugyanolyan megfeledkezéssel éli életét, mint én néhány nappal ezelőtt?

Egy kellemesen lágy fuvallat szökik be a nyitott ablak kicsiny résén, óvatosan cirógatva meg bőröm. A természet lágy adta ölének jóleső föld illata szökik orrjáratomba, s a nyugtató szagtól gondolataim fokozatosan sodródni kezdenek, távol kerülve a valóságtól.

Valahol odakint Jungkook és Yoongi most szabadon egzisztál, problémák és fájdalmak nélkül élvezve az öröklét mennyei ízét.

Talán a falu főterén sétálhatnak, bejárva és felfedezve az újonc harmatos otthonát, miközben azokkal a halhatatlanokkal találkoznak össze, kik vérfagyasztó szemekkel éheztek véremre.

Vagy lehet mind a ketten Jungkook erdőszéli házában tartózkodnak, s el is tudom képzelni, ahogy az idősebb vámpír a hűtőszekrényében lévő fennmaradt vérkészletét szemléli, s a két legrégebbi vértasakot megragadva felkészülnek az ebédre. Amikor isszák, akkor talán ugyanazon a kanapén foglalnak helyet, mint ahol én aludtam, mikor Jungkook egy mentőakció szerű fogságban tartott.

Vágyakozva sóhajtok fel. Túl veszélyes lenne a számomra, hogy velük legyek, de nem tudok más helyszínre gondolni, ahol jelenleg szívesebben tartózkodnék.

-A következő órára elvárom, hogy elektronikus formában írjatok meg egy kétoldalas esszét a régi háborúval kapcsolatos álláspontotokról. Van kérdésetek?

Osztálytársaim fájdalmas nyögése ezen új feladat hallatán, visszahoz veszedelmes gondolataimból. Senki sem emeli fel a kezét, hogy értelmetlen mondatokat tegyen fel, és a professzor úr nem várva tovább, elenged minket órájáról. Nyüzsgő beszéd veszi át az uralmat a csendes osztályban, miközben Hoseok összecsukva jegyzeteit, a hátizsákjába csúsztatja a régi füzetét, törzsével felém fordulva.