Bad Blood - Basorexia

|Megbélyegző üzenet

Yoongi párja körbejárja kicsiny alakom, mint egy áldozatára vadászó keselyű, kezeivel karom puha bőrét simogatva, míg tekintetével sima, fogmentes csuklóm pásztázza. Érzékien vörös színű haja, tüzes árnyalatban csillog a nap perzselően meleg fényében.

-Nem tűnsz betegnek, vagy ápolatlannak. - motyogja orra alatt, nyakam és kulcscsontom vizslatva.

Jungkook egyetlen egy szippantást lélegzett be bőröm illatából, szinte menekülve hagyva el a helyszínt.

Tényleg ennyire taszító lennék?

Örülnöm kéne, ha erről lenne szó, de mégse ezt teszem.

-És csak úgy otthagyott téged? Se szó, se beszéd?

Kérdi Yoongi keresztbetett lábakkal ülve a régi kanapén, miközben gitárjának rozsdás húrját pengeti. Az ülőalkalmatosság százszor szebb napokat élt át fénykorában, de az idősebb szentül hiszi, hogy ezek a kiálló csavarok őrzik a kreativitásának forrását.

S ki vagyok én, hogy ellentmondjak szavának?

Az előttem lévő férfi a városban minden zenei remekműve miatt nagyon jól ismert, szóval nem ellenszegülök neki, főleg, hogy idősebb is nálam.

Mikor az anyukája, néhány évvel ezelőtt azzal fenyegetőzött, hogy ki fogja dobni a díványt, Yoongi térdrerogyott előtte, s könyörögni kezdett, hogy ne tegye meg, és hadd tarthassa meg. Egyik sem hagyta a másik szavát, viszont végül sikeresen megegyezésre jutottak, azzal az egy feltétellel, hogyha a kanapé a hátsó teraszon foglal helyett. Az ilyen csúf, omladozó tárgyak nem szemnek valóak, próbálta magyarázni, Mrs. Min, de szavai süket fülekre találtak, hisz fia már félúton kint volt, hogy időben vissza tudja szerezni nagyra értékelt birtokát, mielőtt az a szemeteskocsi mohó szájába süllyedt volna el.

Egy véletlenszerű húrt penget meg, elég hangosan ahhoz, hogy kiszabadítsa elmém gondolataim fogságából.

Szomorkásan engedem le vállaim.

-Igen. - válaszolok keserű hangon. -Nem evett, s nem kért arra, hogy később vigyek el egy zacskó vért. Semmi.

Yoongi szünetelve gondolkodik el, majd egy új dal ütemét komponálva, dobolni kezd lábával. Hoseok lemondóan csóválja meg fejét a csekély válasz hiány érdekében, tekintetét ismételten csuklómra vezetve vissza.

-Szerintem nem arról van szó, hogy nem jók a vénáid. - mondja. -Ezek az erek aztán jó lédúsak.

-Undorító vagy. - rántom ki kezem szorításából.

-Fog még keresni téged, Taehyung. Ne parázd túl. - küld felém egy káprázatosan bátorító mosolyt.

Yoongi szemforgatva rázza meg fejét, beszélgetésünk végett.

Noha a vámpírral való furcsa találkozásom rejtvényeket idézett fejében, úgy hiszi, hogy meg kéne lennem elégedve az események furcsa sorozatával. A legtöbb ember viháncolva ugrálna örömében, ha korábban lenne elengedve konzorciumi szolgálataiból.

Őszintén szólva, ha a vámpírom bárki más lett volna, csak nem Jungkook, akkor én is ugyanezt tenném. De van valami abban a halhatatlan emberben, mi arra késztet, hogy jól végezzem el a nekem szánt szerepem, függetlenül attól, hogy milyen elvárt és nagy igénnyel rendelkező is legyen az.

Hoseok felkapja hátizsákját a padlóról, vállára csúsztatva azt. Yoongihoz lépve, megrúgja a személy bokáját, túl keményen ahhoz, hogy a tett szerető legyen.

-Menjünk. - szól rá az idősebbre figyelmeztatő hangon. -El fogunk késni az óráról.

Hoseok fenyegető pillantással illeti a fekete hajút, ki ismételten szemét forgatja meg mielőtt maga mellé helyezné gitárját.

-Igen, Taehyung ne aggódj. Hamarosan jelentkezni fog.

Hangjának monoton tónusától szinte röhögni támad kedvem, s Yoongi szerelmére pillant, arckifejezésével némán téve fel a kérdést, hogy ennyi elég volt, vagy még fűzzön hozzá valamit. Viszont kérdő pillantása, fagyos ábrázattal hajlandó szembesülni.

Mosolyrahúzva ajkait, Yoongi párja felé fordul, kiskutya szemekkel illetve az előtte állót, alsó ajkát játékosan csücsörítve ki, miközben karját lába köré tekeri. Amikor a férfi arckifejezése semmit sem változik, akkor hirtelen emeli fel a magasabb személyt, válla fölé dobva őt, mintha egy könnyű zsák krumpli lenne.

Hoseok kuncogni kezd, miközben ökölbeszorított kezekkel hátát kezdi ütlegelni.

-Tegyél le! Édes, Istenem, Yoongi! - röhögi mennyei hangon. -Egy felnőtt, érett férfi vagyok. Tegyél. Le. Most.

Yoongi halvány mosolyra húzza ajkait, s a kanapéra löki szerelmét, egy másodperccel később felette foglalva helyet, oldalát csiklandozva, míg puha párnácskáival játékos csókokkal árasztja el nyakának szabad felületét.

Ezúttal én forgatom meg szemeim. Ha nem távozom innen időben, akkor első sorban, tanúja leszek egy meglehetősen néhány percig tartó intim pillanatnak, mely két legjobb barátom között történik.

Hátamra véve táskám, a kijárat felé veszem az irányt, s kilépve az ajtón a nyár meleg illata fogad, mi teljes lendülettel járja át lelkem. A jóleső illathoz különféle ételek finom aromája is társul, melyek sisteregve sülnek a grill forró felületén.

Zsebemben kezdek el tapogatózni, az autó kulcsát keresve, de a telefonom idegesítő pittyegő hangja megállításra késztet, figyelmem hívva fel. Kivéve azt táskám aljáról, feloldom a készüléket az üzenetek közt keresve a nekem szánt értesítést, de semmit nem találok.

Mielőtt vállat vonva kapcsolnám ki, tekintetem egy kis számon akad meg, mely az e-mail alkalmazás mellett foglal helyet. Nem akarom kinyitni az alkalmazást, attól tartva, hogy a benne rejlő igazság fájdalommal fogja elárasztani lelkem, viszont ujjam nem hajlandó engedelmeskedni elmém fenyegető szavai ellen, s megérinti az aplikációt.

Feladó: Jeon Jungkook
Dátum: 2121.jún.14., Hétfő, 02:37
Címzett: Kim Taehyung
Tárgy: Magyarázat

"Új konzorciumot fogok kérni magam mellé, s innentől kezdve nincs már szükségem a szolgáltatásaidra. Az átmeneti időszakban van vér a készletemben az előző társamtól.

Jeon."

Szinte érzem, ahogy a kezemben lévő készülék tízszer nehezebbé válik, miközben másodszorra olvasom el az üzenetet.

Egyáltalán szabad ilyet tennie?

Egy új társat kérni maga mellé?

Soha nem hallottam még arról, hogy egy vámpír új konzorciumot követelne maga mellé, s ez a tény még megalázóbbá teszi ezt a helyzetet.

Mit tehettem rosszul a találkozásunk során, mi erre késztette őt?

Kinyitva a jármű hátsó ajtaját, az ülésre dobom táskám, majd becsapva a nyílászárót, a kormány előtt foglalok helyet, s a harag mi elárasztja lelkem arra buzdít, hogy vissza írjak neki. Annak ellenére, hogy tudom ennek az embernek olyan hatalom áll rendelkezésére, olyan képességekkel bír, mely képes ketté törni gerincem, nem vagyok képes más emociót érezni a sértettségen kívül.

Feladó: Kim Taehyung
Dátum: 2121.jún.14., Hétfő, 02:45
Címzett: Jeon Jungkook
Tárgy: RE: Magyarázat

"Jól hangzik. Azt hiszem, hogy egyébként is egy másik vámpírt szeretnék magam mellett tudni, hisz a gondolata annak, hogy neked adjam vérem, visszataszító.

Kim."

Számat kezdem harapdálni, miközben átolvasom az üzenetem. Az e-mail tartalma veszélyesen szarkasztikus, miközben egy szórakoztató viccnek tűnik Jungkook eredeti szándéka alapján, hogy másik társat kérvényezzen maga mellé.

A vámpír és konzorcium közötti kommunikáció tabu.

Csak elképzelni vagyok képes, hogy mit szólnának az emberek, ha látnák visszajelzésem.

Ujjam kecses táncot jár a küldő gomb felett, s lehunyva pilláim, megpecsételem sorsom.

Innentől kezdve nincs mit tennem.

Csak várni vagyok képes.