Bad Blood - Basorexia

|Rizikós terv

Valahogy nyugovóra hajtom fejem a kényelmetlen faház kemény padlózatán, de nyugtalan pihenőm nem éppen a legjobb közé tartozik. Órákon át csak forgolódok, szörnyű rémálmaimból állandóan felébredek, akárhányszor kívülről zajt hallok, mely ágak reccsenésében, és levelek halk zörejében mutatkozik be.

Nem sikerül kényelmes pozíciót találnom, miközben egy állandó libabőrréteg veszi át a hatalmat selymes alkarom sápadt felületén, s mikor egy bagoly egy közeli fa tetején mesésen nyugodt, éjjeli hangján huhogni kezd, úgy döntök, hogy próbálkozásom mind hiábavaló.

Ülő helyzetbe húzom magam, s kidörzsölve pilláimból az álmot, kíváncsi szemekkel figyelem, ahogy a napfény a faház repedésein keresztül fúrja át magát, miközben a por lassan emelkedve fel, gyűlik össze a kis fényfoltok körül, melyek megbabonázva a biztonságos melegtől örömtelien kecses táncot járnak az izzó fény körül.

Gyomrom hangos morgással adja tudtomra, hogy éhes.

A hang hallatán Jungkook a faház másik oldalából kíváncsi szemekkel pillant rám, mely közel sem olyan tüzesen fényes, mint amilyen tegnap este volt.

Lehet, hogy végül feladta a küzdelmet a kísértő érzés iránt, s megitta az egyik Yoonginak szánt zacskó vért.

Felállva kecsesen felém sétál, harsány hangon adva tudtomra nyilvánvaló megfigyelését.

-Nem tűnsz kipihentnek.

-Nem érzem magam annak. - válaszolok neki őszintén.

-Pedig mondtam, hogy aludj.

Válasza után mély levegővel telítem meg mellkasom, míg kezemet fejem magasságába emelve túrok rendetlenül kócos hajamba, mely jelenleg úgy festhet, mint egy rendezetlen madárfészek, egy korhadt fa tetején. Még csak egy nap telt el a menekülésem óta, de már érzem, ahogy kósza tincseim egy olajosan zsíros külsőt öltöttek magukra, rakoncátlanul hullva szemeimbe, ahogy végigvezetem ujjaim közöttük. Egy halvány, büdös hagymaszag csapja meg az orrom, mely hónaljamból szégyen nélkül áradva adja tudtomra, hogy ez egy stresszes éjszaka miatt keletkezett, mely teljes mértékben agyonrombolta a verejtékmirigyeimet.

Azonnal magam mellé szorítom karjaimat.

Milyen kínos.

Nem csoda, hogy Jungkook úgy döntött, hogy a faház másik végébe foglal helyet, távol tartva magát bűzös szagomtól, s fáradt mivoltomtól.

-Ne haragudj. - motyogom. -Nem lehetett kellemes érzés egész este ezt szagolnod.

Jungkook zavartan hunyorogva mered rám.

-Elfelejtetted, hogy ez a második éjszaka, mikor az illatod körül legyeskedem, halandó?

-Nem. Nem a vérem szagáról beszéltem. - elkezdem kijavítani, de reménytelen próbálkozásom azonnal abbahagyom. -Lényegtelen.

Jungkook felsőbbrendűséget sugározva húzza ki testtartását, éles hangon köszörülve meg torkát, miközben kezét háta mögé téve kulcsolja össze, egy lenéző tekintettel meredve rám.

Hogy lehetséges az, hogy ez a férfi ilyen makulátlannak tűnik egy napos utazás, és egy éjszakai bújkálás után?

Ez nem ér!

Kísértetiesen porcelánszerű vonásai csak úgy vonzzák a meleg nap sugarait, miközben előttem sétálgatva veszi fontolóra szavait, mielőtt merő egyszerűséggel kiejtené őket. Arccsontja a kés élénél is hegyesebb, s figyelemreméltóan pisze orra pedig kihangsúlyozza annak könnyed lejtését, mely hajlékony kecseséggel, lédúsan puha ajkaihoz vezet.