Bad Blood - Basorexia

|Váratlan birtokló

Minden nesz, zörej, feledésbe merült hangfoszlány ugrásra késztet. Az ágyon ülve hallgatom lépteinek súlyát, várakozóan néma hangon vesztegetve az időt, hogy visszatérjen.

Reggelim nehéznek érezteti magát a gyomromban, míg a homlokom feszült ráncain enyhe verejték könnyed bevonatala kezd gyöngyöződni. Az utolsó, lelkem boldogította reményfoszlányok már rég elfonnyadtak és elhalványultak.

Senki sem jön megmentésemre, de legalább mostmár minden értelmet nyert.

Jungkook nem akart engem, ezért csaliként használva másnak adott át.

Nyilvánvaló volt a tény, hogy az illatomnak nehéz ellenállni, de lényem egyik oldala titkon arról áhítozott és azt hitte, hogy végül csak fejest fog ugrani a megadásba, és sajátjának fogja hívni testem magányos lelkét.

De most, hogy Seojoon birtokolni fogja vérem, semmi esély sincs már arra, hogy Jungkook többé kísértésbe essen illatomtól, értem áhítozva szíve mélyén. Tudja, hogy mi fog történi, ha elrablóm táplálkozni fog belőlem, és hogy a következmények súlyosak lesznek.

Hallójáratom puha léptek párnázódása üti meg, melyek a folyosóról származnak. Hirtelen meredek meg ültömben az ágyon, miközben a rám nehezülő szorongás miatt tágra nyílt pupillákkal meredek az ajtóra. A kilincs kínzó lassúsággal fordul meg rekeszében, s mikor a nyílászáró kinyílva felfedi rémálmaim megtestesítőjét, szívem végleg a mélybe fullad. Átlépve a küszöbön, oldalra fésült haja fényesen csillan meg a nap halovány sugaraiban, míg öltözéke egy gazdag üzletemberre emlékeztet, ki akaratom ellenére elrabolt. Ha nem tudnám a halhatatlan démon undorító szándékait, akkor valószínűleg vonzónak találnám külsejét.

Megfordulva, mély tekintettel pillant íriszeimbe, hang nélkül üdvözölve remegő mivoltom. Hátam teljesen a falnak támasztom, lélegzetem akaratom ellenére próbálva visszatartani.

Seojoon baljós vigyorra húzza száját, felfoghatatlan gyorsasággal teremve előttem. Illata, mint egy páramentes köd, úgy öleli körbe áldozatul szolgáló mivoltom, egy tikkasztóan mentás illatot árasztva magából, mely elmémet a füst csapdájába zárja, olyan erőről árulkodva, mellyel csak a halhatatlanok rendelkeznek.

Hűvös ujjbegyei az arcomon táncolnak végig, kecses keringőt járva a meleg felületen.

-Alig várom, hogy megkóstoljalak.

Szavai igaz mondása alatt megremegek, s mikor Seojoon ajkait az enyémhez érinti, csókja követelőzővé válik, egy enyhe válaszért áhítozva. Kezével birtoklóan cirógatja testem, érintését úgy táncoltatva bőrömön, hogy az mindenhol érezhető legyen, halálosan védőn ölelve magához közelebb.

Amennyire lehetséges, olyan erővel próbálom leküzdeni ösztöneimet, mentálisan újra és újra azt ismételve fejemben, hogy ez helytelen.

Hogy ő gonosz.

De végül a puszta kézzel felépített falam, mely kitartó akaraterőm jelképezi, omladozni kezd, halhatatlan energiájával messze felülmúlva halandó kondícióimat és szellemi képességeimet. Ízlelőszerve a számba csúszik, veszélyes keringőt táncolva saját nyelvemmel, s csókunk elmélyül.

Tapintása vadabb, puszia szeszélyesebb, nagy mértékű ellentétben állva Jungkook lágy simogatásával és szelíd csókjával, egy agresszív és durván domináns szakértelemmel emésztve fel kicsiny, gyenge lényem.

Csókunk tovább fokozódik, s érintéséből következtetve érzem, ahogy erőlködve küzd az ellen, hogy megőrizze a keze közé esett irányítást, miközben kemény ágyékát a combomhoz dörgöli, s szemfogainak meghosszabbodásával sebesre tépi puha párnácskáim, mitől nehezebbé válik őt visszacsókolni. Miután elhúzódik tőlem, lihegve kapkodok levegő után, s erőszakos pusziaival állam mentén csókol végig, vészes lassúsággal haladva nyakam felé.
Szemfogainak éles hegyei nyakhajlatomba találnak otthonra, ádáz szívásfoltokkal hintve be az adott területet, durván karistolva gyenge bőröm.