Interjúk

Interjú A Csakazértis szeretlek írójával

Mit kell rólad tudni az olvasóknak?

Reinman Franciska néven írok, ami nem az első alkotói nevem, viszont az első, amit igazán magaménak érzek. A dédnagyapám előtt szeretnék tisztelegni vele, aki a második világháború után magyarosította a vezetéknevét. Amíg kicsi voltam, azt mondák nekem, azért, mert a háború után már nem érezte igaz embernek magát. Azzal, hogy magamra veszem az eredeti nevét, előtte, a hagyatéka előtt szeretnék tisztelegni, és hű lenni magamhoz is.
Negyed évszázados vagyok, amit a vőlegényem aggatott rám, és sokkal többnek hangzik, mint a huszonöt.
Tizenkét éve foglalkozom írással, és furcsa belegondolni, hogy hamarosan elmondhatom magamról: az életem felében már magaménak mondhattam ezt a hobbit.
Másfél éve diplomáztam, azóta fizikusként dolgozok, és nagyon szeretem a munkám. Vallom, hogy a reál és a humán érdeklődés megfér egymás mellett, szeretem azt a valami más érzést, amikor egy munkanap után előveszek egy könyvet vagy leülök a gép elé pötyögni.

Mi volt a legjobb tanács, amit az írással kapcsolatban kaptál?

Hogy vágjam sutba a gátlásaim, és arról írjak, ami igazán érdekel. Mert ha így van, akkor minden pillanatát élvezni fogom.

Mit üzensz annak, aki most kezd bele a történetedbe?

Hogy köszönöm, hogy ad neki egy esélyt, és hogy bátran írja meg a gondolatait kommentben ☺

Emlékszel az első történetedre? Ha igen, mikor írtad és miről szólt?

Az örök visszatérő kérdés...
A Fekete hópehely zsánerét tekintve talán misztikus krimiként lehetne besorolni... de még ez a része is elég katyvasz volt, mert a történet közben váltott. Fantasynak indult, aztán jött egy nyomozós szál, majd megint a természetfeletti, szóval nem egy összeszedett dolog volt.
De hogy rátérjek a valódi kérdésre is, a történet egy hópehelyről szólt, aki bepottyant a pokolba, és valamiért embert csináltak belőle (erre a részletre konkrétan nem emlékszem, és hála égnek a kézirat elveszett már...). Szóval ember lett, és miután megszökött a pokolból, lopásokkal tartotta el magát, ami miatt valahogy kapcsolatba került egy sráccal, akit kirabolt. (Csak hogy tudjátok, ezen a ponton már sírok, hogy ezt így beismerem.) És hát egymásba szeretnek, ahogy azt kell... Aztán meg engem ismerve szomorú vége lett, mert a hópehelyből megint hópehely lett.

A történeted melyik részének a megírását tartod a legnehezebbnek? Miért?

Az az igazság, hogy általában hullámokban jön rám, hogy mit csinálok szívesen, és mit kevésbé. Néha hónapokig ész nélkül írok, visszaolvasás, túlgondolás nélkül, és csak élvezem, hogy pörögnek az oldalak. Máskor inkább átíráshoz, javításhoz van kedvem, ilyenkor viszont a történet továbbvitele megy sokkal nehezebben.
De talán azt mondanám, hogy leginkább a lezárásokkal szokott meggyűlni a bajom. Ahogy látszik, inkább kertész típus vagyok, aki nem tervez, helyette utólag javít. És a fokozás szempontjából szerintem ez egy jó technika, hiszen minden fejezetben felteszem a kérdést: hogy lehetne a hősnek még rosszabb? Mit tehet még kockára, mit veszíthet még? Így azt remélem, hogy minden fejezet újabb izgalmakat tartogat, viszont mikor oda jutok, hogy össze kéne fogni végre a szálakat, és méltó befejezést adni nekik... Hát, az nem mindig sikerül.

Hogyan értékelnéd ezt az évet írói szemmel?

Az az igazság, hogy nem sokat írtam idén, inkább az írói utam keresése kötött le. Nem bánom, hogy erre is időt szántam, de ha meg kéne néznem, hány karaktert pötyögtem összesen, vagy akár wattpadon mennyire voltam aktív, hát, az valami siralmas lenne.
Az év eleje azzal a jó hírrel indult, hogy már a kéziratom hossza miatt kiestem aranymosásról, majd egy kis kiadótól érkezett újabb visszautasítás. A bekezdésre nevezés elég kapkodósra sikerült, a nyáron borzasztó leterheltek voltunk a munkahelyen, de azért örülök, hogy azzal is megpróbálkoztam. Majd év végén beszélgetni kezdtünk egy nagyon tehetséges íróval, akinek viszont tetszett a történet, és közbenjárt az érdekemben a szerkesztőjénél... szóval most úgy fest, hogy hamarosan elkezdjük a közös munkát, és jövőre meg is jelenhet a történet ☺
Úgyhogy a végére mégiscsak jól alakultak a dolgok, és írós szempontból úgy gondolom, abszolút pozitívan zárhattam az évet.

Remélem, Nektek is hasonlóan jól alakult minden, és ezúton is nagyon boldog és sikeres újévet kívánok mindenkinek!

Köszönjük a válaszokat! A történetet megtaláljátok @R-Franciska profilján ^^