Interjúk

Interjú a Blood of Silver íróival

Köszönjük az interjút az íróknak! (Marco_Guba és StoriesFromGocziiii)

Mit kell tudnia az olvasóknak rólatok?

Viki: Egy 20 éves lányka vagyok, aki imádja a történeteket, szereti a saját agymenéseit szavakba önteni és szórakoztatni másokat.
Márkó: Én is 20 azaz húsz éves vagyok, idén töltöm a következő élet évemet. Szeretek olvasni (már amit) és írni. Sokáig mindössze versekben utaztam, mert elhagyott a motivációm a novellák/regények terén, de szerencsére van mi visszahúzzon.

Volt valami konkrét inspirációja ennek a munkátoknak?

Viki: Igazából annyi, hogy egy kooperatív munkát szerettem volna létrehozni valakivel. Inspiráló volt számomra (számunkra) egy pár már létező fantasy világ, mint mondjuk a Sapkowski-féle Vaják, amiknek – nem tagadjuk – egy pár részét felhasználtuk, persze kicsit egyénire próbáltuk alakítani.
Márkó: Nem igazán. Viki volt a mentoráltam a JFaktorban és azt figyeltem meg, hogy hasonló az írás stílusunk így megkértem, hogy írjunk együtt, ha van kedve. Valami egész jó dolog sült ki végül belőle.

Van az írás mellett más hobbitok is?

Viki: Régebben volt, most már nincs. Viccesebben, vissza is kérdezhetnék: kellene lennie?
Az időmet kitölti, vagy ha nem ezzel, akkor az egyetemi tanulmányaimnal foglalkozom.
Márkó: Igen egy másik művészeti ág, a fotózás. Azt is imádom csinálni és kisebb pénz keresésem is van belőle. Ezen kívül nagyon nincs más hobbim.

Emlékeztek az első történetetekre? Mikor írtátok és miről szól?

Viki: Hú, ha igeeeen... fontos rólam tudni hogy egészen eddig fanfiction kategóriában alkottam és tisztán emlékszem az első fanficemre, amit a Végzet ereklyéi kötetek alapján írtam. Olyan 2014 környékén írhattam, akkor friss zöldfülűként fejest ugrottam az E/3-ba. Most utólag visszaolvasva elég komikus, de sosem töröltem ki és írtam át, sőt boldogan mutogatom a bétázottjaimnak, hiszen úgy tekintek rá, mint a fejlődési folyamatom első szakaszára, amit nem szégyellni, sokkal inkább becsülni kell.
Márkó: Hát ez jó kérdés... Ha úgy nézzük általános iskolában írtam az elsőt, egy kis mese volt és egy pöttyös labdáról szólt. Ám, ha a tényleges dolgot kérdezték az középiskolában volt, Az éjszaka teremtményei címen, az is fantasy volt, de elég offos.

Miért pont ebben a kategóriában írtok?

Viki: Próbáltam egy időben más zsánereket is, legfőképpen romantikust, de valahogy sosem éreztem magaménak. Kell az a varázslat bele, amit a fantasztikus világ tesz hozzá, nélküle üresnek érzem az alkotásaimat.
Márkó: Tulajdonképpen én nem csak ebben írok, hiszen ha úgy nézzük már magas költészet is egy másik kategória, amit én szintén előszeretettel csinálok. Egyébként a tragédia, és a romantikus is főbb pillérei az írás kultuszomnak. Szóval nem csak fantasyt írok, de ebben érzem magam leginkább szabadnak és imádom a fantázia világokat.

Szeretnétek kiadatni könyvet?

Viki: Megfordult már egy párszor a fejemben, de általában azzal a kérdéssel együtt, hogy "elég jó-e?" – Azóta találkoztam rémes kiadott könyvekkel és kicsit erősebb bennem a reménycsóva, hogy éltetnem kell ezt a vágyamat, mert később lehet is belőle valami.
Márkó: Természetesen szeretnék. Könyvet is és verses kötet is kiadni. Én is sokat rágódtam azon, hogy elég jó-e, amit csinálok, de vannak szörnyű könyvek, amik ki lettek adva szóval simán lehet esélyem.

Mit tanácsolnátok az írótársaitoknak?

Viki: KITARTÁS! és MAGABIZTOSSÁG! Az akarat, hogy mindig tanulj és fejlődj, illetve az, hogy megtanuld elfogadni és mérlegelni a kritikákat.
Márkó: Nagyjából ugyanazt, amit a Viki. Illetve, hogy mindig lássák meg minden rosszban a szépet. Ne úgy sétálj az utcán lesütött szemmel, vagy a telót bámulva. Én is szoktam ilyet, igen, de néha el kell fogadnod a világ zajait, képeit, érzéseit, hogy azt felhasználva formáld magad és az alkotásaid. Az emberre a legnagyobb hatással a környezete van, érdemes megragadni ezt és magad képére formálni.

Mik a terveitek a jövőre nézve?

Viki: Az írással? Ezen még sosem gondolkodtam úgy igazán. A kiadás csábító dolog, azt még meggondolom egy párszor, de az biztos, hogy a későbbiekben megtartom fő hobbiként és a folyamatos fejlődésre törekszem.
Márkó: Őszintén nem tudom... Sok minden van előttem, s sajnos sok mindenről le is kellett mondanom. Ám nem vagyok csüggedt a jövőt tekintve, hisz számtalan úton járhatok még. Ahogy azt már említettem szeretnék verses kötetet és regényt kiadni, de a fotózásban is szeretnék feljebb lépni, jobb felszerelést és jobb munkákat tudni magaménak.