Interjúk

Interjú a Napkelet, Napnyugat írójával

Köszönjük szépen a válaszokat az írónőnek! :)  ( Salvarius)

Mit kell tudnia az olvasóknak rólad?

Mindig nagyon műanyagnak éreztem az ilyen mesterkélt bemutatkozásokat.
Hát tessék.
Egy kétfülű pettyes bögre büszke gazdája vagyok, van egy goethitem, orrsövényferdülésem és lila gondolatvilágom. Vezetek egy nyilvános naplót, elalvás előtt befújom magam parfümmel, hogy jószagúan feküdjek ágyba, és minden használat előtt lecsekkolom a poharat, hogy van-e benne pók (mert egyszer volt benne). Szeretném az életemet megosztani egy macskamedvével és a pokol hetedik bugyrának tartom a pesti tömegközlekedést. Az asztrológia elemzésem szerint szürreális posztmodern hangulatban telik az életem, jelentsen ez bármit is.

Volt valami konkrét inspirációja ennek a munkádnak?

Egyszer egy Ady Endre utcában volt dolgom. És amint ott tevékenykedtem, eszembe jutott, hogy ezzel lehetne kezdeni valamit, Adyékkal. Közel áll hozzám a kor, a Nyugatosok személye és munkássága, és reméltem, hogy másokhoz is közel tudom hozni őket.
Azt mondják, írjunk arról, ami igazán foglalkoztat minket, ami miatt nem tudunk éjjel aludni, mert ezt a témát rágicsáljuk át újból és újból, ez nyugtalanít, ez él bennünk, ez ölt formát a gondolatinkban ezerféleképp, mindig teret követelve magának.
Ez a téma ennek a kritériumnak is megfelelt.

Van az írás mellett más hobbid is?

Többnyire alkotótevékenységek, fotózás, festés. Nevelgetem a növényeimet, olvasok, keresem a tökéletes kávé hozzávalóit, natúr holmik előállításával kísérletezem, képeket gyűjtök, vagy szavakat, rádiót, előadásokat hallgatok, nyelvet tanulok. Ami épp adódik.

Emlékszel az első történetedre? Mikor írtad és miről szól?

A legelsőeket egészen gyerekként, és következetesen állatokról szólt. Aztán talán tizenhét éves korom körül kezdtem el ismét írni, amiből elsőként egy terjengős, spirituális sztori lett, utána jöttek a gengszteres meséim, amikhez számomra is ismeretlen okoknál fogva nagyon ragaszkodtam.

Miért pont ebben a kategóriában írsz?

Évekkel ezelőtt, mikor elkezdtem ebben a kategóriában írni, egyáltalán nem lehetett olyan nyíltan beszélni, mint manapság.
Az LMBTQ-nak még mostanában is csak néhány betűjével foglalkozunk. Minél tovább vesz körül mély hallgatás valamit, annál több munka lesz ezeket kiemelni a mélyből, fel a láthatóságba, a fénybe.

Szeretnél kiadatni könyvet?

Nincs határozott véleményem erről. Ha egyszer majd elég jónak tartom az írásomat ehhez, lehet megfontolom, de ettől távol állok.

Mit tanácsolnál az írótársaidnak?

Olvassatok sokat, tudatosan, figyelve. Olvassatok könyveket, hogy aztán elkezdhessetek olvasni magatokban is. Ettől lesz, amit írtok, saját hangú és igazi.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Szeretnék egy olyan életkét, amilyet mindig is elképzeltem magamnak.
Csöndes fészket zöld lomb árnyán, hova múzsám el-elvárnám.
Meg egyéb Arany szólamok.