Interjúk

Interjú a Zarándokút Altas üdvéért írójával

GabeRCarter második alkalommal ért el első helyezést a versenyen, ezúttal Zarándokút Altas üdvéért című novellája került a fantasy kategória képzeletbeli dobogójának legfelső fokára. Az íróval ezúttal az említett történetről beszélgettünk, a két dobogós története közti különbségeket is érintettük, illetve egy-két személyesebb dolgot is megtudtunk róla.

Korábban készítettünk már veled interjút, amikor a Becstelenül szerzett javak című novellád ért el első helyezést a nyári forduló fantasy kategóriájában. Ebben az interjúban említetted, hogy szenvedélyes gyűjtő vagy. Aki egy pillantást vet az Instagramodra, az egyből szembesülhet ezzel: filmek, könyvek, társasjátékok... Mi indított el azon az úton, hogy ilyen szép gyűjteményt akarj a magadénak tudni?

Mióta az eszemet tudom, azóta gyűjtök. Master Crock kártyák, Pokemon tazók stb. Nem tudom, hogy mi indított el ezen, de mindig is volt bennem egy ilyen vágy. Talán, mert sokat voltam egyedül gyerekként, és ebben találtam meg azt, ami leköt, amiben el tudok veszni. Mindkét testvérem sokkal idősebb nálam, így szinte egykeként nőttem fel. Én erre vezetném vissza a dolgot.

Mesélj kicsit arról, hogy honnan jött a novelládhoz az ötlet!

A Delyon világában játszódó történeteimben igyekszem változatos helyszíneket felsorakoztatni, hogy hősöm minél több helyre eljusson, és a kalandjain keresztül bemutathassa a világot, amiben él. Éppen ezért ideje volt már egy keményebb, hidegebb tájon is szerencsét próbálnia, ha a sivatagot és az őserdőt már megjárta.

Ez a történet is olyan volt, mint a legtöbb, szinte megírta magát. Annyit tudtam az elején, hogy meg fog mászni egy hegyet, és ott valami borzalmasat fog találni. A többi dolog menet közben jutott eszembe. Például az esküszegő karakterét egyáltalán nem terveztem, akkor jutott eszembe, mikor elértem a történetnek azon pontjára, amikor ő feltűnik. Először a bonyodalom kiváltó okának sem azt terveztem, amit a történetben olvashatunk, de végül nem tudtam elmenni a természetfeletti borzalmak mellett, hisz ezek hozzátartoznak Delyon világához.

A fantasy történetek kicsit több kidolgozásra szorulnak már csak a világépítés miatt is, mint a történetek többsége. Nem okozott nehézséget az, hogy menet közben jöttek az ötletek?

Nem. Szándékosan válaszoltam azt az utat, amit ezen világ megalkotásában járok végig. Nem akartam görcsösen ragaszkodni ahhoz, hogy előre megírjam a világ történelmét, megrajzoljam a térképét, megalkossam a szörnyeit stb. Rengeteg új dolog jut eszembe menet közben és éppen ezért jólesik ez a viszonylagos szabadság, amiben mozoghatok. Néhány alapvető dolgot nem szabad csak felrúgnom, de történetről történetre találhatok ki új dolgokat, amiért sokkal könnyebben megy egy újabb elem beépítése a világba.

Annak ellenére, hogy ugyanabban a világban játszódnak, a Zarándokút Altas üdvéért és a Becstelenül szerzett javak teljesen másféle történetek. Melyik áll hozzád közelebb, melyik történet írása közben érezted inkább otthon magad?

Mindkettőnek megvan a maga varázsa. Tény, hogy a kozmikus-horror zsáner elemei hiányoznak a Becstelenül szerzett javak című írásomból, így talán az áll kicsit távolabb tőlem, de nagyon élveztem annak a történetnek a megírását is. Jelenleg a Zarándokút Altas üdvéért a kedvenc saját történetem, ha szabad ilyet mondani.

A külső, felfoghatatlan fenyegetés jelenléte az, amit nagyon szeretek beleszőni a meséimbe, így legtöbbször ez jelen van az írásaimban. Bevallom, magam is meglepődtem, hogy fantasy történethez képest mennyire földhözragadt lett a Becstelenül szerzett javak.

A novellát olvasva az szúrt szemet nekünk a leginkább, hogy nagyon szépek és részletesek a tájleírásaid. Te is ezt tartod az erősségednek, vagy van valami, ami szerinted jobban megy, mint a tájleírások? Vannak gyengeségeid az írás terén?

Én az a fajta olvasó vagyok, akit egy közepes történet is el tud ragadni, ha annak minőségi a stílusa. Számomra az irodalom legszebb eleme a nyelvvel való játék, hogy szebben fejezze ki magát az alkotó, mint egy hétköznapi ember. A szavakkal olyan atmoszférát tudsz teremteni, ami bevonzza az olvasót, és szerintem ez az egyik legfontosabb.

Törekszem erre, s bár a nyomába sem érek rengeteg általam sokra tartott írónak, szeretném ezen a téren a lehető legtöbbet kihozni magamból.

Szerintem viszonylag jól tudok horrort írni, meg tudom teremteni a borzongató légkört, ezzel szemben azonban sokszor csapnivalóak a párbeszédeim.

Mi az oka annak, hogy sokszor csapnivalónak tartod a párbeszédeidet? Melyik része az, amivel nem vagy megelégedve, és amin javítanál, ha tudnál?

Ha tudnám nem így lenne. Sokszor érzem azt, hogy a karaktereim szájába nem olyan mondatot adok, amit valóban mondanának egy adott szituációban.

Félek, hogy karakteridegen lesz egy megszólalás, ami mondjuk szemet szúrhat az olvasóknak. Szóval egy beszélgetést kétszer is meggondolok, mielőtt papírra vetem. Régebbi történeteimben nem voltak párbeszédek, vagy csak néhány mondat. Ott sokat fejlődtem a leírások és hangulatteremtés terén.

De lehet ezeket csak én gondolom így, és annyira nem rosszak.

Mit üzennél azoknak, akik még nem olvastak tőled, de kedvet kaptak a történeteidhez?

Én egy olyan ember vagyok, akinek rengeteget jelent minden visszajelzés, ha alkotásról van szó. Inspirál és írásra késztet minden vélemény és kritika. Megköszönöm, ha valaki bizalmat szavaz, és nekiáll felfedezni Delyon világát, ezzel segítve engem, hogy még több ilyen történetet írhassak és ennek köszönhetően egyszer talán elegendő gyűljön össze ahhoz, hogy egy kötetben lássanak napvilágot.