Interjúk

Interjú a Ha elég, hát elég írójával

Mit kell tudnia rólad az olvasóknak?

Húsz éves bölcsészpalánta vagyok, angolul és magyarul írok, ami a mai napig véget nem érő dilemmát okoz. Azonkívül híresen nem tudok bemutatkozást írni, és központozásként használom a nevetős emojit.

Honnan jött az ötlet, hogy egy fiúbandás Pál utcai fiúk fanfictiont írj?

Az ötlet tulajdonképpen adja magát, egy baráti beszélgetés alkalmával ez volt az első gondolatom. Itt van egy csapat fiú, fiatalok, jóképűek, miért ne lehetne belőlük fiúbanda? Igaz, a Pál Utcai Fiúk nem egy One Direction, felépítésében inkább azokra az alternatív rockbandákra hasonlít, amiket én szoktam hallgatni.

Mit mondanál elöljáróban azoknak, akik most kezdenek bele a Ha elég, hát elégbe?

Sok sikert. Komolyra véve a szót, a Ha elég, hát eléget ajánlom mindenkinek, aki szereti a zenét, a romantikát és persze a PUF fandomot. Aki pedig belekezd, az remélem, jól szórakozik majd, nincs más célom a történettel, csak néhány vidám pillanatot szerezni azoknak, akik elolvassák.

Emlékszel az első történetedre? Ha igen, mikor írtad és miről szólt?

Ó, igen. A hivatalos verzió: az első történetemet tizenhárom évesen írtam, 35 fejezetes Avatar: Aang legendája fanfiction volt, self-insert Mary Sue-val, a mai napig megtalálható a Merengős profilomon. A nem hivatalos verzió: az első történetemet nyolc-kilenc évesen írtam, és arról szólt, hogy Zorro kutya megismeri a barátság erejét, mikor egyszer rosszul lesz a fürdőszobában, és Batman megmenti.

Mi a főbb motivációd?

A világuralom. Komolyra fordítva a szót, az írás önmagában is motivál, akkor is írnék, ha senki sem olvasna, de nagyon szeretek az olvasókkal beszélgetni, és szórakoztatni, ezért azt mondanám, a fő motivációm az, hogy megnevettessek másokat.

Az ismerőseid tudják, hogy írsz? Mi a véleményük róla?

Mivel az egész identitásomat az írásaim köré építettem fel, és minden élethelyzetre megjegyzem, ebből milyen jó regényt lehetne írni, ezért azt hiszem, el sem kerülhetnék, hogy tudjanak róla.

Általánosságban támogatnak, legalábbis jól tolerálják, amikor minden programból kihúzom magam azzal, hogy én most „dolgozom". Anyukám olvasta is pár írásomat, és könyörtelen kritikusom, a barátaim pedig többnyire élvezik, ha olvasnak tőlem. (Bár megkaptam párszor, hogy ez vagy az milyen fura.)

Mi volt a legjobb tanács, amit íróként kaptál?

Hogy ha az írásom segített valakinek, szórakoztatott valakit, akkor is, ha az csak én magam voltam, már megérte írni. Fontosnak tartom, hogy az ember azt írja, amit olvasni akar, és hogy élvezze az írás folyamatát.

Ha választhatnál, hogy melyik nagy íróval ülsz be egy kávézóba, ki lenne az, és miért?

Nehéz kérdés, mivel úgy találtam, a legtöbb nagy író a személyes életében nem volt túl kedves ember, és én is inkább megfigyelni szeretek, semmint beszélgetni. De ha választanom kéne, kíváncsi lennék, milyen egy modern Petőfi, hogyan látná most az ország helyzetét. (És nem csak azért, mert szerintem jó musicalt lehetne írni az életéből.)

Mik a terveid a jövőre nézve?

Július végére szeretném befejezni a regényem első átírását, anélkül, hogy megcsömörlenék. Gondolkozom azon is, melyik történetemet tegyem fel a Wattpadra. Hosszabb távon pedig szeretnék lediplomázni, és esetleg szerkesztőként dolgozni valahol.

---

dagdrivare történetét a profilján megtaláljátok.^^