Interjúk

Interjú a Csillaghullás írójával

Mit kell rólad tudni az olvasóknak?

Leginkább LMBTQ+ témában alkotó, harminc fölötti nő vagyok. Kisebb nagyobb kihagyásokkal húsz éve írok.

Ki/Mi inspirál téged?

Az LMBTQ+ összes betűje, és számtalan fontos téma, amiről beszélni szeretnék, mert úgy gondolom, a társadalmunknak érzékenyítésre van szüksége. Persze mindezt próbálom nem didaktikusan az olvasó képébe tolni.

Mit üzensz annak, aki most kezd bele a történetedbe?

Jó olvasást!

Volt valami konkrét inspirációja ennek a munkádnak?

Sok mindent el szerettem volna mondani vele, de elsőként csak egy álkapcsolatról akartam írni, ahol két srác eljátsza, hogy járnak, aztán szakítanak. Tudatosan került bele az apa-fiú kapcsolat fontossága, mint téma, de minden más az írói folyamat során, magától jött.
Rengeteg minden inspirált. Például a Virgin Road című japán sorozat, amit évekkel ezelőtt láttam, vagy Alec Benjamin pár száma, Platon Karataev zenéje, a legutóbbi olvasmányaim, mint a Red, White, Royal Blue vagy éppen a Camp.

Milyen forrásokat használsz? Hogyan végzel kutatómunkát?

A Csillaghulláshoz bevallom nem sokat kellett kutatnom, elég volt a saját gimis emlékeimet előszedni. Más történetnél van, hogy sokat kutatok. Nemrég írtam egy novellát egy transz fiúról, akkor olyan sok Youtube-videót néztem, hogy hetekig csak ilyet kaptam az ajanlóba. Sokat olvasok interjúkat, fórumokat, léptem már be szívbetegeknek fenntartott Facebook csoportba, és leveleztem nyomozóval is az Undergrund kapcsán.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Befejezni a Csillaghullást és az Undergrundot, sokat írni és fejlődni.