Betakaróztam, és elkezdtem gondolkozni a holnapi fesztiválon. Vajon Izuku milyen jelmezt fog felvenni? El sem hiszem, hogy tényleg beleestem. Nem tudtam elaludni ezektől a gondolatoktól, ezért apró mintákat rajzoltam Denki hátára. Hogy tud ilyen nyugodtan aludni? Annyira békés. -Hehehehe...ne kérlek..-kuncogott álmában, mikor a nyakát simogattam a mutatóujjammal. Egész éjszaka forgolótam, de végül sikerült elaludnom. Reggel arra ébredtem, hogy konkrétan Kaminari tetején fekszek. Felnéztem, és szánk majdnem összeért. Láttam, hogy Pikachu kinyitja a sárga szemeit. -... - nézett rám bizar tekintettel. -K-Kaminari-kun! Ne nézz így rám!-vörösödtem el, majd lemásztam róla. -Hogy kerültél rám?! -Nem tudom. Lehet alvajáró vagyok. -Hát, szerintem egyértelmű. Bejövök neked. -Mi van?! Nekem nem te kellessz! -Nyugi, csak ugratlak. Kimásztam az ágyból, és visszamentem a szobámba. Ahogy beértem, ugyanúgy találtam két osztálytársam, mint ahogy tegnap, csak egy kicsit másabb pózban. Én megint lefotóztam őket, de Bakugou felébredt a hangra.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-WAAHH! TE MEG MIT KERESEL ITT?!-ordított az időzített bomba, és lerobbantotta Kirit az ágyról- -Ahh..öregem...mi van? -Ahhahahahah, ah..annyira viccesek vagytok. -POFÁD LAPOS! -Haver, ez mi volt? -Olyan aranyosan aludtatok. Gondoltam készítek egy képet. -AAHHH! MENJETEK A FRANCBA! Kirishima tiszta piros volt. Látszólag zavarba hozta, amit az előbb mondtam. Odamentem Bakugou mellé, és a vállára tettem a kezem. -Nyugi, nem rakom fel sehova. Mégcsak el sem küldöm senkinek. -Ajánlom... Mivel Haloween van, mindenkinek tanítási szünet volt. Reggeli után szembetaláltam magam Izukuval. -Jó reggelt! -Jó reggelt neked is. -Tudom, hogy van programod mára, de el tudnál jönni egy kicsit sétálni? Legalább délelőtt. -Hát...jólvan.-egyeztem bele. Nem tudtam ellenállni azoknak a szép szemeknek...Úgy meg tudnám csókolni. Hihetetlen. Az álompasim elhívott randira. -Ezaz! -Mindjárt jövök. -Jó. A kijáratnál találkozunk. Közöltem a hírt Kiriékkel. Kaptam egy "oké", és egy "nem érdekel, hogy mit csinálsz" választ. Felvettem valami normális ruhát, és elindultam a kapuhoz. Útközben találkoztam Todorokival. -Szia! Minden oké? Olyan sápadt vagy. -Jó reggelt. Igen, minden rendben, csak edzeni megyek. -Ahh...annyira hideg van már ősszel. Tisztára kipirultam. -Be kellene szerezned egy fülvédőt. -Lehet. Te jössz a Haloweeni fesztiválra? -Kénytelen vagyok. -Ne legyél már olyan nyomott. Ez csak egy buli. Mosolyogj! Időközben kiértem a suli területéről. Elköszöntem Todorokitól, és a kapufele indultam. Izuku már várt rám.....Urarakával? -Sziasztok.. -Jó reggelt Fuyusake-san. Indulhatunk?-köszönt vidáman Ochako. -Menjünk. Uraraka-chan, minden rendben? -P-persze..csak nincs a legmelegebb. Elindultunk a pláza felé. Útközben Uraraka és Izuku beszélgettek valamiről, én meg a hátuk mögött sétáltam. Odaértünk úticélunkhoz, és elmentünk a ruharészlegre jelmeztválasztani. Miután végeztünk a vásárlással leültünk az étkezőbe. -Hozok mindenkinek enni, és inni. -Okés! -Köszi.. Izuku elment rendelni. Mi Urarakával elbeszélgettünk az asztalnál, de nekem el kellett mennem mosdóba. Miután kijöttem, csak a kajámat láttam az asztalomnál. Hát, itthagytak. Nem értem, hogy minek hoztak ezek magukkal. Elmegyek mosdóba, mire meg visszajövök, mindkettő itthagy. Ezeken gondolkoztam, mikor a pláza ajtaján sétáltam ki. Kimentem, és megláttam őket jóval előttem. Elkezdtem szaladni, de megbotlottam, és a térdemre estem. Baromira fájt, és a vér is ömlött belőle. -Ahahuhh..srácok.. -Huh, Fuyusake-san! Minden rendben?-hallottam magam mögüll egy hangot. -Mo..Momo-chan? -Te vérzel! -Nem..áuhh! Nem lesz semmi gond. Jól vagyok, látod?-álltam fel. -H-hát..te tudod. -Most mennem kell. Elköszöntem Yaomomo-tól, ésbár fájt a lábam, futottam Izukuék után. -S-srácok.... -Mi történt veled?-kérdezte lazán Ochako. -Elestem... -Vér....rengeteg vér..-mondta Ochako csillogó szemmel. -Ja..auhh...vér. Tudnátok segíteni? -Sajnos nem. Urarakának időben el kell érni a vonatot, ugyanis elkísérem az állomásig. Bocsi.. -D-de... -Lekéssük a vonatot, ha nem sietünk.-mondta Uraraka, és elkezdtek szaladni az állomásra. Én csak álltam ott, mint a faszent, és éreztem a könnyeimet, ahogy záporozni kezdenek az arcomon. Megint nem érdekelt a sebem, és rohantam a koli felé. Ahogy megérkeztem, becsaptam az ajtót, és lefeküdtem az ágyamra egy konyhakéssel a kezemben. Utatengedtem a könnyeimnek. Azt terveztem, hogy ejtek egy pár vágást magamon, hogy könnyebb legyen a végső vágás. Nem számítottam rá, hogy pont a barátaim fognak hátbaszúrni. Nem elég, hogy otthagytak az étterembe, még le is ráztak. Ez akkor azt jelenti hogy vége? Kopogást hallottam az ajtómon. -Ha-hagy-hagyjatok... -Mi vagyunk azok. Csak meg akarjuk nézni Bakugou-val, hogy mi a helyzet. Nem szokásod csapkodni az ajtókat. -Vagy beengedsz, vagy nem lesz már ajtód. Nem válaszoltam. Bakugou-ék bejöttek, és meglepett arcot vágtak. -Te..sírsz?-kérdezte Kirishima. -Nehem.. -Aha, én meg a férfiszépségverseny győztese vagyok. Mutasd a pofád! Odafordítottam a fejem Bakugou fele, de meglátta a kést nálam. -Neked elment az a maradék kis eszed is?! Add azt ide!-rántotta ki a kezemből, és egy robbanással elintézte. Kirishima leült az ágyamra, és aggódó tekintettel meredt rám. -Fuyusake-san..miért akartod kioltani az életed? -Miért ne? A legjobb barátaimból az egyik meghalt, a másikért meg aggódom, mert egy beképzelt majom, egyből lecsaphat rá. Rémálmok kísértenek, és ma kegyetlenül hátbaszúrtak. Miért ne öljem meg magam, ha a sorsom csak az, hogy majdnem mindig szenvedjek. -De...az nem számít, hogy mit éreznének a többiek, és mi? A barátaid vagyunk Fuyu. -Kirishima-kun...én...annyira hülye vagyok.-ültem fel. Kirishima kitárta a kezeit, én meg közelebb mentem hozzá, és megöleltem. Éreztem, hogy Bakugou a kezét a hátamra teszi. -Hogy lehetsz ekkora barom? -Sajnálom Bakugou-kun..Tényleg hülyén viselkedtem. Ha ti nem lennétek, akkor én már halott lennék. Köszönöm srácok. -Végülis a hősök megmentenek másokat. -Sziasztook!-lépett be hozzánk Kaminari. -NEM HALLOTTÁL MÉG KOPOGÁSRÓL, IDIÓTA?! -Waahh! Nyugi!-kiáltott, mert Bakugou felpattant az ágyamról, és a pólójánál fogva emelte fel szegény Kaminarit. -Tedd le. Komolyan mondom, te idegbetegebb vagy még egy dühös medvénél is. -Ne parancsolgass! Te pedig tanulj meg kopogni Szikrázó! -Hehehehe....oké. Bakugou letette Kaminarit a földre, de észrevette a kissé véres nadrágomat. -Fuyusake-san, vérzik a lábad.. Kami felhúzta a nadrágom szárát, és látszódott a térdemen lévő kissé nyílt seb. A látvány undorító volt, Kaminari eájult. -Na, szuper. Várjatok idióták.-jelentette ki Bakugou, majd kisétált a szobámból. Egy vizespalackkal, gézzel, és sebtapasszal jött vissza. Letérdelt, lemosta a vért, és leragasztotta a sebem gézzel, és ragtapasszal. Furcsa volt mindez. Nem szoktam még meg a kedves oldalát. -És most mondd el, hogy sikerült megsebesülnöd. Ha hazudni mersz, véged. -Oké, oké. Midoriya és Uraraka otthagyott az plázában lévő étteremben, és elkezdtem utánuk futni. Futás közben elestem, és megsérült a lábam. Már akkor vérzett, de én csak futottam tovább. Utolértem őket, és azt mondták, hogy Urarakának haza kell mennie vonattal, így nem segítettek. Utána idefutottam sírva. Kb. ennyi. -AZ A ROHADT KIS BROKKOLI! MEGÖLÖM! -Nenenene! Kérlek ne..Majd én beszélek vele. -Azt mondod otthagytak? -Öhmm, igen. -Különös. Nem úgy ismerem Midoriyát, hogy képes lenne otthagyni. Nem furcsa ez egy kicsit neked? -Hát...ha belegondolok, Uraraka furcsán nézte a vérző lábamat. -Nem tudom. Nem furcsa itt nektek valami? -Tényleg. Mindenesetre köszönöm a segítséget. -Bármikor. -Gyertek, menjünk ebédelni. -Mhh..srácok..mi történt?-kérdezte Kaminari, aki időközben felébredt. Segítettem neki felkelni, és lementünk a nappaliba. Az étkező fele vettük az irányt, de mikor megláttuk a nyitás este táblát, Bakugou-nak elborult az agya. -MI A ROHADT ÉLET?? HOGYHOGY NINCS NYITVA?! -Nyugi haver. Csak bezárták. Gyertek, menjünk el a plázába. Ott biztos találunk kaját. -Igazad van. Elmentünk a plázához kaját venni. Ebéd után elmentünk szórakozni a ruharészlegre. -Fogadjunk. Ha fej nekem kell szobalány ruhába öltöznöm, ha írás, nektek.-dobáltam egy pénzérmét. -Hey! Ez nem igazságos. Én miért öltözzek be? -Mert vicces. -Neked. -Hah, én mindig nyerek tökfejek. Dobd fel azt a hülye érmét.-mondta magabiztosan Bakugou. Én feldobtam a pénzt, és az leesett a kezembe.
