Lehetetlen... de mégis lehetséges..

Egy rosszul elsült kirándulás

Fuyumi szemszöge:

Arra ébredtem, hogy fázok. Ami kicsit szokatlan, mert nincs téli időszak. Aztán felültem és megláttam, hogy csuron víz a pizsamám alsó része. Eszembe jutott hogy éjszaka kimentem inni, és behoztam a vizespalackot ha esetleg még megszomjaznék az este. Igenám, csak nem számoltam azzal, hogy le fog esni az ablakpárkányról,és reggel úgy fogok kinézni mint aki behugyozott. Gyorsan átvettem a ruhámat. Mikor kimentem reggelizni, éreztem hogy valaki eltakarja a szemem.
-Na ki vagyok?-kérdezte egy ismerős hang-
-Jesszus ne ilyesztgess, vagy elmondom az egész osztálynak a tegnap estét.
-Ne kérlek. Bármit, csak azt ne.
-Jó reggelt srácok.
-Neked is Kirishima-kun. Hogy aludtál?
-Nem tudtam aludni...de hogyhogy ilyen korán fent vagytok?
-Hát...csak felkeltem valahogy. Te Fuyusake-chan?
-Átáztam.
Erre mindketten elkezdtek nevetni.
-Mármint a pizsamám alsó részére ráömlött a vizespalack.
-Ja hogy úgy.
-Kirishima-kun!
-Hm?
-Tecc a hajad.
-Köszi!
-Nézd!-mutattam a mellettem álló Denkire, aki már az alvás határán volt-
-Nagyon elfáradhatott tegnap.
-Mi? Tessék?-kérdezte félkómásan-
-Semmi. Csak fáradtnak tűnsz.
-Nem vagyok az. -mondta ásítva-
Ekkor csattanásra lettem figyelmes. Todoroki volt az, aki leesett a lépcsőről.
-Oww...-állt fel karját fogva-
-Te jó ég, minden rendben?-rohantam oda hozzá, hogy segítsek neki-
-Semmiség, csak egy kis horzsolás, meg fejfájás.
-Te szent Isten! Gyere!-fogtam meg a karját-
-Hé! Engedj el!
-Egy dudor van a homlokodon.-mondtam neki, és becsuktam az ajtót-
-Azt akarod, hogy kiröhögjenek? Vagy miattad csökkenjen apád népszerűsége?
-Várj, mi? Mi közöd az életemhez? És egyáltalán hogy jött ide apám?
-Tudom, hogy Törekvő fia vagy. Ugyanolyan komor arcod van. És ha kigúnyolnak, apádat is belevonhatják ebbe.
-Áhh! Mit csinálsz?!-kérdezte, mikor magamhozvettem a sérült kezét-
-Ne mozogj, úgy rosszabb lesz.
-Chisake-san..
-Igen?
-Köszönöm.
-Ugyan, nincs mit. Ami a kezedet illeti, nem látok semmi rendelleneset, csak vigyázz vele. A homlokodon lévő pukli viszont hát...
-Azt majd megoldom.-mondta meglepően nyugodtan, és jobb kezével lehűtötte a puklit-
-Nagyon király. És bocsi hogy felhoztam a magánéleted.
-Semmi baj. De szerintem nekem is fel kéne öltöznöm.
-Okés, menj csak.
Végre eljött az első óra. Aizawa tanár úr mondott valami helyet tegnap, ahova elmegyünk a képességeinket fejleszteni. Mindenki hozott magával valami táskát.
-Hát ez szuper!-mondtam izgatottan Kaminarinak-
-Nyugi. Nem kell nagy dobra verni.
-Fuyusake-saan! Ülünk együtt a buszoon?
-Nem Ochako-chan, te velem ülsz.-bökte meg Hagakure-
-Okés.
-Hé! Útban vagy!-lökött el valaki-
Én pont a tenyeremmel tompítottam az esést, de mikor felálltam, a fájdalom miatt alig tudtam mozgatni a kezem.
-Bakugou! Ezt most miért kellett?
-Pofa be félarcú!-üvöltött robbanékony osztálytársam-
-Jól vagy?
-A-asszem. Áhh!
-Add a kezed.
Odaadtam neki a balkezem, és hideg levegőt fújt rá.
-Köszi..már nem is fáj. De miért csináltad?
-Ja, csak mert te is segíteni akartál nekem. Ígyhát gondoltam meghálálom. Most viszont megyek, mert otthagytam valamit a szobámban. Szia.
-Szia.
-Woops~, valaki szerelmes!-csapott a vállamra Kaminari-
-Dugulj el!
-Jólvan osztály, csendet. Mindenki itt van?
-Tanár úr! Még egy ember hiányzik.
-Majd szóljatok, ha megvan mindenki. A buszindulásig még van 5 perc.
Nemsoká Todoroki is visszajött. Láttam, hogy Denki a táskámnál matat, ezért elkaptam a kezét.
-Miért piszkálod állandóan a cipzáromat?
-Csak tetszik.-válaszolt kínosan-
-Pff, persze. Az őszinte választ mond.
-Ahh..oké. Volt rajta egy bogár, és imádom a katicákat. Boldog vagy?
-Te magad vagy egy katica.
-Ha ha ha.
-Jólvan. Indulás, szálljatok fel a buszra.
-Gyere Pikapika, ne bámészkodj.-ültem le az első ülésre-
-Bocsi, de megbeszéltem Minetával, hogy vele ülök. Majd legfeljebb visszafele.
-Oké.
-Fuyusake-san! Leülhetek?-kérdezte Izuku-
-P-persze. Woow! Az csak nem All Might a táskádon?
-De...
-Tök király. Szerintem jópofa hős. Én is szeretem, bár a kedvencem Joke és Radírfej.
-Ők tényleg menők.
Ezt kimondva Izuku elmosolyodott. Nem tudom, hogy miért, de valami bizsergést éreztem a gyomromban.
-Megnézed?-nyújtott elém egy félig szakadt füzetet-
-Ez mi?
-Ebbe jegyzetelek a különféle hősökről, valamint a képességeikről. Nem bánod, hogyha téged is beleírlak?
-Hehehe...köszi. De én nem vagyok hős.
-De attól még lehetsz az. És az osztályból is vannak olyanok, akiket feljegyeztem.
-Hát, okés.-lapoztam végig a füzetet-
-Basszus! Elfelejtettem tollat hozni. Mindegy, majd máskor.
-Oké.
-Hey szellemsuttogó állatidomár!-köszönt Denki a mögöttem lévő ülésről-
-Jesszus, ne ilyesztgess!
-Bocsi, bocsi. Csak kitaláltunk valamit.
-Ahhj...mi van már? És nem azt mondtad, hogy mással ülsz?
-Hát eredetileg úgy volt, csak Mineta átült valamelyik  csaj mellé. És egyedül maradtam.
-Jellemző.
-Ne sértegess.
-Olyan vagy mint egy gyerek. Jól van bocsi.
-Midorya-kun?
-Hm?
-Igaz, hogy te korrepetálod Fuyusake-sant?
-Hát..igen.
-És még engem csesztetsz.
-Ahhj..komolyan mondom, néha kibírhatatlan vagy.
-Hát, akkor kerülj el. Ennyi.
-Még mit nem.-borzoltam össze a haját-
-Hehehey, na!
Amikor megállt a busz, Aizawa tanár úr kivezetett minket. Egy nagy edzőpáját láttunk magunk előtt, különböző gyakorlópájákkal. Nagyon állat volt. Egy űrruhát viselő hősnő elmondta, hogy ezeket fogjuk használni. Mikor befejezte, hirtelen egy portálon bejött egy csomó érdekes figura. Egy nagydarab madárember, egy kézarcú idegenlényre hasonlító férfi, akinek a testén kezek helyezkedtek el, egy lila mittudomén mi és pár mutáns.
-UA gimnázium! Adjátok meg magatokat!
-Gyerekek, meneküljetek!-kiáltotta a 13-mas névre hallgató hősnő-
-Még mit nem! Hősök akarunk lenni, nem?! Itt az ideje egy kis izgalomnak!-kiáltotta Kirihima, és Bakugou-val nekiugrottak a lila valaminek-
-Kirishima-kun!!!-kiáltottam, majd én is ugrottam-
Engem csapdába ejtett az a valami, és hirtelen nyitott egy nagy portált. A kézarcú idegenlény, meg a lila izé elvitt a titkos bázisra, és megkötöztek.