Lehetetlen... de mégis lehetséges..

Már megint egy harc...

-Ahhh!-kiáltottam még egy utolsót.
-Fuyusake-san? Minden rendben?
Hirtelen egy kemény felületen éreztem magam. A világ újra láthatóvá vált, és megláttam magamfölött.....KAMINARIT?!
-M-mi? Nem...nem vagy halott? Vagy a mennyben vagyunk?
-Mi? Ez meg honnan jött? Na gyere.-mondta mosolyogva és felhúzott. Kitisztult minden, és az osztályunkat láttam magam előtt. Szerencsére nem sokan vették észre a kis jelenetet, csak Asui és Jirou pislogtak. Én lefagyva álltam Kaminari előtt.
-Ennyire rosszat álmodtál hm?
-Tehát mindez álom volt...?
-Uhm...az?
Elkezdtem könnyezni, majd Kaminari nyakába borultam.
-Annyira..örülök, hogy életben..hh...vagy...
-Ooké? De... voltaképpen mit álmodtál?
-Hát...szerintem ezt nem itt kéne megvitatni.
Kihívtam Kaminarit a folyosóra. Letöröltem a könnyeimet, és a szemébe néztem.
-Azt álmodtam, hogy Teleporterék egy pincében tartottak, egy székben megkötözve. Égicsapás mondta, hogy álljak át hozzájuk. Én nem hallgattam rá, és utána megjelentél te, valami övvel a derekadon, gondolom  ilyen elektromos izé, ami megráz, ha megnyomunk egy gombot. Volt Égicsapásnál egy távirányító, amit megnyomott, és láttam hogy szenvedsz. Aztán előjöt apám egy késsel a kezében, és odafogta a nyakadhoz. Megpróbált meggyőzni, hogy lépjek át, vagy megöl. Én beleegyeztem, de leszúrt, és engem is utána..
-Értelek..
-Kami én annyira félek! Mi van, ha ez is egy jel?!
-Annyit mondok neked...hogy ne félj, amíg engem látsz. Ígérem, hogy megvédelek.
-Oké..
-Gyere ide.-mondta, és megölelt. Én visszaöleltem, és elkezdett kuncogni.
-Most mi olyan vicces?
-Ez az öves dolog. Engem nem lehet az ilyen elektromos dolgokkal megkínozni.
-De anyád is..
-Igen, de az más volt. Anyám képessége ennél sokkal erősebb. Ezek az elektromos kütyük inkább csiklandoznak. 
-Hehe, de buta vagyok.
Becsengettek, és leültünk a helyünkre. Aizawa helyett Éjfél tanár nő jött be hozzánk.
-Miért nem Aizawa tanár úr jött be?
-Köszönöm kérdésedet Kirishima. Mint tudjátok, a Véres duó megint lecsapott. A tanár úr elment velük szembeszállni. Shigarakit is a helyszínen látták, és mire ellátják a bajukat, lehet hogy beketelik egy órába is. Nembeszélve arról, hogy van egy túszuk is.
-Tanár nő! Hogy néz ki a túsz?
-Miért kérded Fuyumi?
-Kérem...árulja el!
-Hasonlít rád. Csak neki egy kicsit világosabb a haja.
-Ne....ne, ne, NE! ODA KELL MENNEM! SÜRGŐSEN!!
-Fuyumi, nem lehet! Itt kell maradnod. Ne kiabálj!
-De...sürgősen....oda kell mennem..
-Megértem, hogy aggódsz, de nem lehet.
-DE ANYÁMRÓL VAN SZÓ, A ROHADT ÉLETBE!-kiabáltam, majd kifutottam a teremből. Rohantam, mint az őrült, és szememből megállás nélkül hullottak a könnyek. Az emberek kérdően néztek rám, de ez érdekelt a legkevésbé.  Rohantam, amennyire csak tudtam. Amikor odaértem, megláttam apámat, Égicsapást, Shigarakit, Aizawa tanár urat, és anyámat. Az osztályfőnök a földön feküdt eszméletlenül. 
-AZONNAL ENGEDJÉTEK EL! -kiáltottam apáméknak, akik körülvették anyámat.
-Fuyu kedves. Mi szél hozott erre? 
-TE CSAK NE SZÓLJ HOZZÁM, TE ROHADÉK! ENGEDJÉTEK EL ANYÁT, VAGY MEGKESERÜLITEK!-üvöltöttem, és nekirohantam  apámnak. Én támadtam, de ő mindig elteleportált, és a földre estem. Már tiszta vér volt a térdem,  de nem érdekelt. Égicsapás halkan kuncogott.
-Teleporter! Öldd meg!
-Lehet ezt egyszerűbben is. Kislányom. Ha nem engedelmeskedsz, megölöm anyádat. 
-Igen szivi, jobb lenne ha engedelmeskednél. Nem véletlnül vagyunk a véres duó.
Hirtelen éreztem, hogy földbegyökerezik a lábam. Nem tudtam mozogni. Csak a düh érzete volt bennem, és a szégyen. Ha most nem cselekszem, megölik anyámat..az..én hibámból..
-MIT AKARTOK?! 
-Chisake Fuyumi..csatlakozz a Gonoszok Ligájához.
-Soha..soha nem leszek áruló.
-Nagy hibát követsz el édesem.
Ekkor hirtelen Égicsapás kezéből villámszikrák jöttek elő. Apám a hátam mögött lefogott. A némber közelebb jött, és elkezdte a képességét használni rajtam.
-Chisakee!-hallottam egy ismerős hangot. Ekkor elsötétült előttem a világ. Mikor sikerült kinyitni a szemem, egy fehér fényt láttam. A szememet majd kisütötte.
-M-meghaltam?.-jött ki a számon.
-Felébredtél Chisake kedves?
Pislogtam kettőt, és kitisztult előttem a kép. Rájöttem, hogy csak a gyengélkedőn vagyok. A kezemen egy kötést vettem észre, és az ágyam előtt Szanitéciát. 
-M-mi történt? 
-Szörnyen sajnálom kedvesem, de lett egy csúnya égési sérülésed. A vérző térdeidet el sikerült állítanom, de ez maradandó sérülés. Emellett igazi hősként viselkedtél. Kiálltál az anyádért, és ez igazán nagylelkű dolog.
-És..mióta fekszek itt?
-Egy napja. 
-Elnézést, de nekem azonnal mennem kell órára! 
-Nem mész te sehova! Meg az óra amúgy sem kezdődött el még, hisz csak reggel 6 van. 
-Sajnálom. Mi-m lett a többi áldozattal? Anyám jól van?
-Aizawa tanár úr szerencsére csak elájult. Anyád biztonságban van, de sajnos sikerült súlyosan megsebesíteniük, úgyhogy nem tudom, hogy túl fogja e élni. Ahogy hallottam, Égicsapás a börtönben ül. Sajnos Shigaraki és Teleporter el tudott menekülni. Egyik osztálytársad lefagyasztotta Égicsapást, így nem tudott tovább kínozni. Csak ennyiről tudok.
-Köszönöm..
-Igazán nincs mit. Amúgy van egy látogatód. 
-Kicsoda?
Szanitécia kiment, majd besétált.....Izuku...
-D-Deku-kun?
-Szia. Jól vagy? 
-Öh..igen. Nem mintha gond lenne, de mit keresel itt ilyen korán?
-Csak aggódtam érted. Amúgy Todoroki mentett meg. 
-Szóval neki köszönhetem, hogy egyáltalán életben vagyok..
-Hát igen lényegében. Éjfél tanár nő elküldte utánad Todorokit, mint az osztály legerősebbjét, hogy segítsen Aizawa tanár úrnak.
-Értem..
-É-és anyukád hogy van?
-Hát, nem szeretném elmondani... 
-Megértem.-mondta, és rámmosolygott. Ahhj az a mosoly..ölni is tudnék érte. Annyira szeretem. Legszívesebben lerántanám az ágyra, és megcsókolnám. El sem tudom képzelni, mennyire szerencsés vagyok, hogy egy angyal az osztálytársam.
-Köszi...
-Miért vagy olyan piros?
-Eh..mi? N-nem vagyok piros!
-De. Lázas vagy?
-Nem! Én csak..öh..eszembe jutott egy hülye gondolat.
-Értem. Figyelj, én most megyek. Majd jövök.
-Jó. Szia! 
Izuku kisétált a szobából, de aztán Todoroki lépett be. 
-Jó reggelt. Minden rendben?
-Neked is. Hát, megvagyok. 
-Annak örülök.
-Figyelj...köszönöm, hogy megmentettél. Annyira hülye voltam.
-Mindannyian követünk el hibákat.  Te csak aggódtál anyukádért, és meg akartad menteni. Ezt csinálják a hősök.
-De én..nem vagyok hős. Lefagytam, és csak álltam egy percig. Hagytam, hogy anyámat megsebesítsék, és engem is elkaptak majdnem. Ez minden, csak nem hősies. 
-De megpróbáltad megvédeni. 
-Lehet, hogy igazad van. 
Ekkor fel akartam ülni, de fájdalmat éreztem az oldalamon. Egy kicsit felhúztam a pólmat, és megláttam egy nagyobb vöröses-barnás foltot.
-Jól vagy?
-Ja, semmi baj. Csak lett egy égési sérülésem. 
-Megnyugodhatsz, mert nem fog mindig így fájni. Max egy két nap. 
-Köszi. Bocsánat a kérdésért, de hogy lett neked a szemednél?
-Ez..elég személyes, de ha nem mondod tovább, akkor elárulom.
-Nem fogom.
-Kiskoromban anyám nem bírta elviselni a balfelem látványát, ezért egy napon..forróvizet zúdított rám. Ez mind apám miatt van. Nem volt az a mintaapa. Azt akarta, hogy túlszárnyaljam All Might-ot, és én legyek az 1. számú hős. Mivel csak a második mögötte, saját önző álmát akarta kihasználni, hogy belőlem kovácsoljon népszerűséget. Gyűlölöm. Szegény anyám is miatta került elmegyógyintézetbe. 
-Ismerős..Nekem sem könnyebb. Apám a véresduó egyik tagja. Nem beszélve arról, hogy Shigarakival is jó viszonyt ápol...
-Megértelek. Nem könnyű így az élet.
-Hát, nem..Mindig is azt hittem, hogy apám egy hős. De most...tévedtem. 
-Ezzel én is én vagyok. Jobbulást.
-Köszi..szia.
Todoroki kisétált az ajtón. Egész délelőtt feküdtem a kórházi ágyban, és már rohadtul unatkoztam. Szanitécia ebédkor végre kiengedett, és miután átvettem a normális ruhámat, azonnal az étkezőbe mentem. Megláttam Bakugou-t és Kirishimát az egyik asztalnál, és leültem hozzájuk. 
-Te meg mégisn mit keresel itt?
-Neked is szia. Amúgy kiengedtek, mert a sérüléseim nem olyan súlyosak.
-Ah, értem. Azért remélem jól vagy. 
-Teljes mértékben. 
-Sziasztook!-köszönt ránk Kaminari, és leült a mellettem lévő székre.
-Na, mégcsak te hiányoztál.
-Hagyjad már. Olyan gonosz vagy.
-Minden rendben? Remélem nem sérültél meg..nagyon.
-Ja, minden okés. Csaak lett egy égési sérülésem. 
-Kemény. 
-Túlélem.
A nap másik felében bepótoltam a hiányosságokat. Az angol lecke rohadtul nem ment, így segítséget kértem Kaminaritól. Átmentünk az ő szobájába, és leültünk az ágyra. Középen volt a füzet, mi meg egymás előtt. 
-Akkor szerintem kezdjük.-nyitotta ki a füzetem.
-Okés!
-Hmm..ez tényleg siralmas. Mit csinálsz te angolon?
-Eh..szerintem ezt hagyjuk..hehe..(fuhh ember, szedd össze magad, nem mondhatod, hogy Deku és a te esküvődről álmodozol)
-Okés. Mostmár tényleg kezdjük el. A kérdésekkel vana a problémád igaz?
-Aha..
-Akkoor...do you like anyone? (Tetszik valaki?)
-Kaminari!
-Válaszolj~!
-N-no..(N-nem..)
-Pff, elpirultál. Neked tetszik valaki!
-Fogd be..
-Who is it? (Ki az?)
-Mi?
-Ki az?
-Nem mondom el!
-Ohh, kitalálom. Neked tetszik Midoriya igaz?
-NEEEM!
-A szokásosnál is vörösebb vagy! Eltaláltam.
-Fogd be...
-Hahahahaha! Nem bírom..
-Inkább tanuljunk!
-Haha, ok. Elkérhetem egy percre a telód?
-Öh..minek az neked?
-Mert mondjuk egy fordítót akarok rátölteni?
-Az nincs rajta automatikusan?
-Hát, nem tudom.
Kivvettem a zsebemből a telefonom, és odaadtam Kaminarinak.
-Köszi.
-Van mit ember.
-Ohoho, neked Midoriya a háttérképed? Nem is tudtam, hogy tudsz digitálisan rajzolni.Ezt meg kell mutatnom neki.
-NEE! ADD VISSZA!
Kaminari magzatpózba feküdt, és a telefonom szorította.
-Komolyan. Kaminariii! Add vissza azt a rohadt telefont!
-Csak ha elmondod, hogy mióta tetszik neked Midoriya.
-Azt lesheted!
-Akkor nem kapod vissza.
-Igazán?-húztam ördögi vigyorra a számat. Ráugrottam féleszű unokabátyámra, és birkóznk kezdtünk a telefonért. A harcot természetesen én nyertem meg, és Kaminari a földön landolt.
-Te iszonyat erős vagy..
-Hát, megvannak a képességeim.
-Amúgy nem az angolt kéne tanulnunk?