Lehetetlen... de mégis lehetséges..

Nevess Bakugou!

-Íráás! Na menjetek~!
-AHH! KIZÁRT!
-Ejnye, valaki fél egy kis kihívástól~?
-AHHJJ! JÓLVAN, RENDBEN!
-Nem is tudom, miért nem lepődök meg..-ment el Kirishima is ruhát választani, és végül az öltözőfülkébe. Leültem egy székre, és gondolkodni kezdtem. Lehet hogy Kirishimának tényleg igaza van? Mert ha belegondolok, Uraraka egyből odaugrott volna segíteni. Amikor magávalhúzta Izukut, Izuku meglepett arcot vágott.
-Waaahh! Annyira kínosan érzem magam.-hallottam Bakugou-t.
-Gyertek, mutassátok magatokat~!-énekeltem, mire a két fiú elémállt. Abban a pillanatban elkapott a röhögőgörcs.

-MOST MEG MIN RÖHÖGSZ?!
-Hahahahahaha! Nehhehehem kapok levehegőt!
-Végülis elmegy. Nézd Bakugou! Most teljesen szabadnak érzem magam.-pördült meg Kirishima. Bakugou csak forgatta a szemét.
-Tökéletes jelmez lesz neked haloweenra. Nem gondolod, Bakugou?
-FOGD BE TE LIBA!
-Hahaha, okés. Csak vicceltem. Ha annyira akarjátok, levehetitek őket.
Megvártam még visszaöltöznek, és elindultunk kifelé. Visszamentünk a kolihoz, és bementünk a nappaliba. Leültem a kanapéra, és lehunytam a szemem. Aludhattam kb 1 percet, mert a nyakamon kígyózó ujjak nem hagytak.
-Uwaahh! DENKI!
-Interneten láttam egy taktikát , miszerint így könnyen fel lehet ébreszteni egy alvó személyt. Seroval fogadtunk, hogy te is felébredsz ennek hatására.
-Aha~!-állt oda Kaminari mellé Sero.
-Szerencsétek, hogy jó kedvem van.
-Nem akarsz holnap átjönni?
-Köszi Kami, de nincs kedvem. Azt terveztem, hogy tanulok és alszok. Kimerítő hetem volt, és szeretnék végre pihenni.
-Én átmehetek, ha gondolod. Nekem úgysincs programom.
-Akkor ezt megbeszéltük.
Egy jó félóráig a kanapén döglöttem, utána Kirishima és Bakugou lejött a lépcsőn.
-Gyere, indulunk!
-Nem úgy volt hogy délután megyünk csak?
-De, csak a szüleim előbb elmentek otthonról.
Elmentünk Kiriék házához. Miután bementünk, leültünk egy-egy babzsákfotelbe.
-Kértek valamit?
-Nem, én megvagyok.
-Nekem sem kell semmi. Mostpedig elárulnád, hogy mi a frászt fogunk csinálni?
-Hmm...feljöttök videojátékozni?
-Aha! Csak nem tudom hol van a szobád.
-Jah, bocsi. Kövessetek.
Felmentünk Kiri szobájába. Bakugou és ő bement, én meg csak álltam az ajtóban, és néztem magam elé. Volt bent egy csomó Crimson Riot poszter, egy sújzó, húzódszkodó, és egy futópad.
-Bejössz, vagy csak állsz ott, mint aki karót nyelt?-morgott Bakugou.
-Ehehehehe, bocsi. Csak nagyon menő a szobád Kirishima-kun.
-Ez a legférfiasabb szoba. Örülök hogy tetszik.-mosolygott rám kedvesen. Bementem a szobába, és felmásztam Kiri emeletes ágyára. Ők az alsó részen voltak. Lelógattam a fejemet, aminek Bakugou nem örült annyira.
-Vidd a hajad a képemből.
-Legalább megpróbálnál úgy viselkedni, mint aki jól érzi magát?-kérdeztem kicsit flegmán.
-Ja ember. Még nem is láttunk nevetni.
-Az életemnek nem része a nevetés. Úgyhogy hagyjatok ezzel.
-Ahhjj, te időzítettbomba. Minden ember nevet valamitől.
-De nem én. 
Kirishimával összenéztünk. 
-Fogadjunk, hogy meg tudunk valahogy nevettetni Bakugou.
-Tch, fogd be furahajú.
Leszálltam Kiri ágyáról, és odaálltam eléjük. A ruhámról levettem a sálhoz hasonló masnis övet, és a nyakamba tekertem. Elkezdtem vonaglani, és néha mondtam valami hülye egyenletet. Másszóval én voltam a részeg Aizawa. Kirishima automatikusan röhögni kezdett, de Bakugou csak a szemét forgatta.
-Meghalohok...
-Azért ennyire vicces nem voltam Kirishima-kun.
-Egyátalán nem voltál vicces. Inkább hülyén néztél ki.
-Ahh embeeer. Nem értem, miért nincs humorérzéked.
-Nem fognátok be?! Komolyan mond-Ah! FURAHAJÚ!-kiáltott Bakugou, mikor Kirishima próbált levenni az oldaláról egy porcicát.
-Mi bajod? Csak volt valami szösz a pólódon. 
-És? Attól még nem kell fogdosni. 
-Gonosz vagy. 
-Te meg egy béna seggfej. Melyik a jobb?
-Ahh a kihívás még mindig áll. Most te jössz Kirishima-kun. 
-Én bárkit meg tudok nevettetni, tehát nem lesz nehéz dolgom. 
-Szájhősködésben is első vagy.
-Tudod Bakugou, elgondolkodtam valamin. Mikor előbb a porszemet akartam leszedni rólad, sikoltottál. Nem vagy véletlenül-
-NEM!
-Mhm, persze. Akkor miért sikoltottál fel az előbb?
-Mert rohadtul megilyesztettél! 
 -Hát, szerintem nem voltam hirtelen. 
-Hagyjuk ezt a témát ok? Amú-Ah!Mi a franc van ve-LEHED?!-sikoltozott Bakugou, mert Kirishima állandóan az oldalát bökte.
-Te aztán rosszul tudsz hazudni, tudod? 
-Nem hazudok! Naha!!
-Úgylátszik nagyon "félhetsz" tőlem. 
-Hey..nahaha! Állj!
-Úgy látszik valaki csikis~!
-Nem vagyok az, és-AHHAHAHAHA!-nevette el magát Katsuki, ahogy Kirishima eltalált egy pontot az oldalán.
-Mit is mondtál?
Bakugou tehetetlenül nevetett Kirishima kezei között. Valahogy leszorította a dühös sündisznót az ágyra, és ráült a combjára.
-NAHAHAHAEHEHEE!
-Gyere Fuyu! Segíts!
-BAHHAHAHAHASZUHUS! ENGEHEHEDJ!
Osztálytársam szeméből folyt a könny. Odamentem az ágy végéhez, és a talpán kezdtem firkálni.
-WAHHAHAHAHHA! MEGÖHÖHÖÖLEEK!!!
-Sok szerencsét Boom Boom boy.  Ilyen helyzetben nem hiszem, hogy tudnál bármit is csinálni.
-Igen haver, nem hiszem, hogy bármit is tudnál csinálni. Ráadásul még sosem hallottunk nevetni.
-Hahaha, szerintem tényleg hagynunk kéne levegőhöz jutni.
-EHEHEHENGEDJETEHEHEHEHEK EL! 
Kirishima adott neki egy utolsó bökést, aztán megállt. Odamentem hozzá, és néztem a vörös szemeit. Nem tudtam nem rámosolyogni.
-Most meg....mit vigyorogsz?
-Lazíts. Valld be, hogy nem volt olyan rossz.
-De ha ezt valakinek elmondjátok, páros lábbal rúgom szét a seggeteket.
-Hahaha, okés. Természetesen neem fogjuk.