Lehetetlen... de mégis lehetséges..

Ez egy hadüzenet?

-Hah, bocsi.
-Na akkoor....most kérdezz valamit te.
-You are hungry? (Te vagy éhes?)
-No, I'am not hungry. I' am Denki. (Nem, én nem vagyok éhes. Én Denki vagyok.) Az ige a főnév előtt áll.
-Oszt ezt nekem honnan kéne tudnom?!
-Hahaha, tanultuk. Még általánosban.
-De én németes voltam!
-Bocsi.
Kopogást hallottam az ajtón.
-Gyere!-kiáltott Kaminari. A szobába Midoriya lépett be.
-Sziasztok. Fuyusake-san-ért jöttem gyakorolni.
-Hali. Itt van, vidd be a málnás-
-Megyek!-kiáltottam tűzvörösen, és odaszaladtam Izukuhoz. Amikor kiment a szobából, egy utolsó "ha mégegyszer ilyet csinálsz, pároslábbal rúglak pofán" nézéssel meredtem Kaminarira. Kimentünk az udvarra, és harci pozícióba álltam.
-Most nem edzeni fogunk. A képességed kell fejleszteni.
-Oh, bocsánat. Uhmm...azt hiszem 8 perc az időkorlátom. 
-Gyorsan fejlődsz. Most próbálj meg megidézni egy szellemet.
-Értettem sensei!
Becsuktam a szemem, és koncentráltam. Awase-ra gondoltam, és mikor kinyitottam a szemem, ott állt előttem egy kissé fehéres lány.
-Awase! 
-Fuyumi! Hogy kerülök ide?
-Én idéztelek meg. Midoriya-kun segít nekem a képességem fejlesztésében.
-Oh, értem. 
-Örvendek!-köszönt mosollyal az arcán Izuku. Azt hittem, elájulok. Azok a szemek...
-Szia. 
-Szóval te szellem vagy igaz? 
-Hát, részben igen. Megvan! Mostantól én leszek Fuyumi őrzőszelleme.
-Hahaha, oké. 
-Jó volt látni titeket. Szórakozzatok jól~!-nézett rám perverzen Awase, majd eltűnt. Éreztem, hogy elpirulok. Mondjuk...Izukuval szórakozni nem lehet olyan rossz. WAHH! MIKOR LETTEM ILYEN PERVERZ?!
-Fuyusake-san! Minden rendben? Furán mosolyogsz.
-Jaj! I-igen, persze. Csak...eszembe jutott valami vicces.
-Ja, akkor jó. Mi lenne, ha megpróbálnád nyolc percnél tovább a szellemvilágban maradni.
-Megpróbálhatom.
Becsuktam a szemem, és koncentráltam. Éreztem, hogy a levegőbe emelkedek. Miután letelt a 8 perc, éreztem, hogy zuhanok. Szerencsére Midoriya elkapott, és nem lett semmi bajom. Menyasszonyi pózban álltunk az udvaron.
-Hát, ez nem sikerült. 
-Nem baj. Már így is tudod uralni a 4 százalékát a képességednek.
-Hahaha, igazad van.
Hirtelen Izuku megbotlott, és elestünk.
-Eh....bo-bocsi Deku-kun...
-Nincs...gond. Hehe...
Felálltunk, és ásítottam egyet.

-Waaah! Rohadt fáradt vagyok.
-Elhiszem, hogy lefáraszt az edzés.
-Meg a hülye álmok...-mondtam kicsit halkabban.
-Tessék?
-S-semmi!
-Hé, Fuyusake-san! Nekem mindent elmondhatsz. 
Leültünk a füves részre. Mindketten törökülésben voltunk egymás mellett.
-H-hát...fura álmaim vannak.
-Éspedig?
-Hát..ugye hallottál már a Véresduóról ugye?
-Persze. Nem velük harcoltál?
-De. Az apám, és a nagynéném alkotják. Égicsapás Kaminari anyja, Teleporter meg az én apám.
-Tehát te és Kaminari....
-Igen, unokatestvérek vagyunk. Szörnyű álmok kergetnek. Mit csináljak?
-Próbálj meg mindig jó dolgokra koncentrálni. Például ha rossz a kedved, akkor hallgass valami jó zenét. 
-Hát..kösz...de most mnden zavaros. Nem tudom, hogy hogy legyek potzitív. Anyám is kórházban fekszik, és apámról is kiderült, hogy egy gonosztevő. Meg Shigarakival is jó viszonyt ápol...
-Megértelek. Valóban nem könnyű mindig pozitívnak maradni...
-Annyira..tanácstalan vagyok. Szerinted...anya túl fogja élni?
-Nem tudom. De rám mindig számíthatsz.
-Köszönöm....
-Ahhj, imádom az esti levegőt...olyan megnyugtató...
-Én meg téged imádlak....
-Hah?
-Semmi! Hehe...
-Oké....
Ránéztem Dekura, és a gyomromban újra ez a bizonyos érzés volt. Olyan...helyes. Szívesen adnék az arcára egy csókot...és talán még-JESSZUSOM!
-Szerintem ideje lenne visszamenned. Meg fogsz fázni.
-Hát, szerintem nekem is jobb lenne..
-Akkor szia.
-Szia..
Felálltam, és bementem a koliba. Egy kicsit még néztem az ajtóból Izukut, aztán felmentem a lépcsőn. Kaminari szobájából hangokat hallottam, ezért az arcom az ajtóra tapasztottam.
-Nem, nem nem! Nem fogok átállni hozzátok! Tudod, hogy nem vagyok olyan. És nem érdekel, ha emiatt kitagadsz a családból! És ha Fuyumihoz egy ujjal is hozzá mertek érni, akkor azt megkeserülitek!
Hallottam, ahogy valami nekirepül a padlónak. Kicsit ácsorogtam, és bementem. Megláttam, ahogy Denki az ágyában sír összegömbölyödve. Odamentem hozzá, és leültem az ágyra.
-Hé, mi a gond?
-Nincs...nincs semmi baj.
-Én meg papagáj vagyok. Na, mesélj.
-Anyám..felhívott, hogy csatlakozzak a ligához. Állandóan ezzel nyaggatott. Megfenyegetett, hogy megöl, ha nem teljesítem az akaratát, és az iskolát is megtámadják. Kitudja, hogy mit terveznek. 
-Nyugi. Nem lesz semmi gond. Legalábbis remélem...
-K...köszi..
-Ugyan. Megvédelek, ha baj lenne.
-Heej! Azért annyira gyenge még nem vagyok!
Gonoszan elvigyorodtam, majd ráugrottam szegényre.
-Oof..Fuyusake...
-Mi aaaz~?
-Kicsit félreérthető ez a pó-Ahh! Nehee!-dugtam be egyik kezemet a pólója alá, és egy ujjam körmével simogattam az oldalát.
-Mi a helyzet Denki? Azt mondtad, hogy nem vagy annyira gyenge.
Kaminari alattam ficánkolt, mint egy halacska.
-De nem így értetteheem!
-Hát, későbánat. A tempót gyorssabbra véve ugrattam szegényt, ő meg továbbra is ficánkolt.  Utána elenngedtem, elköszöntünk, és kimentem a szobájából. A saját szobám fele vettem az irányt.  Bedőltem az ágyba, és lassan elaludtam.