Lehetetlen... de mégis lehetséges..

Ez valóság, vagy rémálom?

Fuyumi szemszöge:

A film meglehetősen izgi volt, de Kaminari a lábamnál aludt, úgylátszik neki nem tetszett annyira. Feje a térdemnél volt, majdnem az ölemben, én meg a haját simogattam. A filmben feltűnő űrlények egy kicsit undorítóak voltak, de a cselekmény miatt ezt elnéztem.
-Hey, Mosómedveszem! Az véletlenül nem te vagy?-kérdezte gúnyosan Bakugou-
-Mina vagyok!
Horkolást hallottam a bal oldalamról. Kirishima elaludt.
-Srácok, én azt hiszem elmegyek lefeküdni. Fáradt vagyok.-állt fel Mina-
-Menj. Jó éjt Mina-chan.
-Várj meg. Én is megyek.
-Jó éjt neked is Sero-kun.
Mina és Sero felmentek az emeletre, így csak négyen maradtunk.
-Éés....láttad már ezt a filmet?
-Már vagy ezerszer. Csak nekem tökmindegy mit nézünk, mert úgyis mindenki bealszik.
-Mhh...mennyi az idő?
-Hát....nem tudom pontosan. Kilenc körül lehet. Amúgy jó reggelt.
-Nektek is. Asszem. Mit nézünk?
-Szikrázó, te tényleg idióta vagy.
-Igen. És most megfojtalak.-viccelődtem, és piszkáltam a nyakát, amitől szegény halkan kacagott hogy ne ébressze fel a többieket.
-Ehhheheheheh..okés! Elég volt.
A film elég izgalmas volt. Bakugou a végénél bealudt. Én úgy döntöttem hogy csinálok magamnak egy kis játékot. Minden 5. percben ugrattam Kamit. Mikor vége lett a filmnek, felmentem aludni. A következő nap futva mentem be az órára, ugyanis elaludtam. Elnézést kértem All Might-tól, leheveredtem a padomra és kipakoltam a cuccaimat. Az utolsó órán hulla fáradt voltam. Becsuktam a szemem, és arra eszméltem hogy zuhanok. Óriásit puffantam. Egy ajtókkal teli szobában voltam. Kinyitottam az egyiket, és egy tükröt láttam magam előtt. Közelebb mentem, és megláttam a tükörképem. Ekkor rohadtul nagy sokkot kaptam. A tükörképem szeme hirtelen feketére változott. Éreztem, ahogy megfogja a kezem, és beránt a tükör túloldalára. Amit láttam enyhén szólva megilyesztett. Egy feketehajú kislányt láttam magam előtt. Sírt. Aztán megvilágosodtam. Az a lány....én voltam. Hirtelen megváltozott a helyszín. A UA középiskolában voltunk, és magamat láttam Kaminarival beszélgetni.
-Boldog vagy igaz? Lettek barátaid, és nem kell hazugságok között élned.-szólalt meg a feketeszemű másolatom-
-Eddig is voltak. A-Awase és Amaya.
-Hmm...tényleg a barátaid? Akkor miért nem hívnak fel egyszer sem? Miért tépték szét a karkötőt, amit nekik csináltál, mielőtt elballagtatok volna?
-Ez nem igaz. Hülyeség amiket mondasz.
-Igazán? Gyere!
A feketeszemű hasommásom megfogta a kezemet, és helyszínt váltottunk. Awase és Amaya ott beszélgettek valamiről. Közelebb mentünk, hogy jobban halljuk őket.
-Jaj de kár, hogy Fuyu nem jött velünk ugyanabba az iskolába, hahahahaha~!
-Igen...annyira kínos volt, hogy mikor kihívtuk sétálni, ott égetett minket az utcán. Nekünk meg el kellett játszani, hogy jól szórakozunk.
Ez volt az első alkalom, mikor teljesen darabokra tört a szívem. Záporoztak a könnyeim, és futni kezdtem. Nem tudtam merre megyek, csak futottam. Megálltam, és éreztem hogy víz zúdul rám. Elkezdtem köhögni, és a szememet nyitogtatni. Három embert láttam magam előtt.
-Fuyusake-san, miért sírsz?
-Ochako-chan? N-nem sírok.
-Te idióta! Könnyezel!
-Kérlek, hagyjatok...nem igazán van kedvem beszélgetni.
-Csak mondani akartuk, hogy téged választottak az egyik osztályfelelősnek.-mondta Mina-
-Ö..o-oké. Ki a másik?
-Én, te idióta. Mégis mi másért maradtam voltna itt?!
-Bocsi. Csak most nincs nagy kedvem beszélni.
-Ebből nekem elegem van. Mi lenne, ha ti most elmennétek ebédelni. Amúgy sincs kedvem ehhez a hülyeséghez.
-Gyere Ochako-chan!
Mina és Uraraka elmentek az osztályból. Felálltam, összepakoltam és kérdőn néztem Bakugou-ra.
-Miért kellett bentmaradni?
-Lesz valami hülye buli Haloweenkor, és díszeket kell készítenünk, mint valami dedós. Gondold végig hogy mit fogsz csinálni, én behozom a többi vackot.
Bakugou kiment a teremből, én meg leültem egy padra, és azt tettem amit mondott. De nem teljesen úgy, ahogy ő mondta. Nem tudtam a díszekre gondolni. Az álmom járt a fejemben. Vajon...tényleg csak kihasználtak? Visszagondoltam a pillanatokra amiket együtt töltöttünk. Aztán eszembejutott az előző álmom, ami megjósolta a USJ-s balesetet. Hát persze. A 21 macska mi voltunk, a kutyafalka meg a gonosztevők. Ez a mostani álmom is jelent valamit? Talán hazugságban éltem? Elgondolkoztam az általános iskolai éveimen. Nem bírtam tovább, a könny ömlött a szememből. Bakugou visszajött, és meglátta hogy a padon ülve bőgök.
-V-vissza jöttél?-töröltem le gyorsan a könnyeimet-
-Nem, elmentem kukutyinba. Nem látsz a szemedtől?
-Hehehe...bocsi.
-Wahh..fejezd be a sírást, és segíts.
-Hey! Nem is sírtam!!
-Dehogynem te majom.
-Én..nem..-mondtam elcsukló hanggal, és újra könnyek szöktek a szemembe-
-Mi a franc bajod van ember?!
-Nincs semmi!
-Elmondod, vagy teszek az egészre.
-O-oké. Az álmomban a barátnőim az orrom előtt mondták el, hogy nem jelentek nekik semmit.
-Ha?! Komolyan. Nem tudod a rémálom fogalmát te idióta?!
-Nem. Ez nem csak egy rémálom. Az USJ-s incidens nem következett volna be, ha én időben elmondtam volna mindenkinek, hogy mit álmodtam előtte!
-Kinek mondtad el?
-Midoryának.
-MI?! AZ A NYOMI TUDOTT AZ ÁLMODRÓL?!
-Ez az én hibám! Én kértem meg, hogy ne mondja el senkinek. Ha ezt elmondom, és több időt szánok a megfejtésére, akkor óvatosabbak lettünk volna. Ahh..mi lesz, ha tönkremegy az életem?
-Van telefonod te hülye. Fel tudod hívni.
-T-tényleg.
Kivettem a zsebemből a telefont, és tárcsáztam Amaya-t.
-Ki beszél?
-Szia Amaya! Mi a helyzet.
-Idefigyelj. Szeretnék ezen gyorsan túllenni, szóval halgass végig. Ne hívj, ne keress, végeztünk.
-De...
-Csövi~!-köszönt, majd lerakta a telefont-
Végem volt. Hullott a könnyem, mint a záporeső. Úgy éreztem, darabokra törik a szívem. Aztán valami olyan történt, amit nem tudtam mégcsak elképzelni sem ezelőtt. Bakugou.....lehúzott a padról, és megölelt. Egymás karjaiban álltunk a terembe. Én osztálytársamat magamhoz szorítva sírtam, és az eltelt időre gondoltam.
-Hé! Elég a könnyekből, nekünk még dolgunk van.-veregette meg a hátam-
-Igen. Bakugou-kun...
-Hm?
-Köszönöm....
-Uh...
-Na találjuk ki gyorsan, hogy mit készítünk.
-Ne parancsolgass!
Egész jól haladtunk. 4 órára kész is lettünk. Visszamentünk a kollégiumi részre, és én lehuppantam a nappaliban lévő kanapéra.
-Nincs kedved együtt házit csinálni?-kérdezte Mina-
-Hát....nem tudom. Általában egyedül tanulok, és most nincs olyan jó kedvem.
-Mi a baj?
-Semmi..csak most nem vagyok a legjobb hangulatban.
-Jajmár. Ezen könnyen segíthetek~!-emelte fel ujját, és megbökött-
-Nagyra értékelem a jóindulatod, de ez rajtam nem működik. Inkább tanuljunk.
-Hahaha, okés.
Bementünk Ashido szobájába, és nekiláttunk a házihoz. Az egyenleteknél mindketten elakadtunk.
-Fuhh..ez kész rejtély.
-Hívok segítséget, te maradj itt. Detektív Mina akcióban.
-Azt ne mondd hogy van egy titkos járgányod is, meg egy nyomozókutyád.
-Hát, az nincs. De van egy cápafogú barátunk. Rögtön jövök.
Mina kisétált az ajtón. Addig az ágyon próbáltam megfejteni a feladatot. Mina és Kirishima 2 perc múlva visszajöttek.
-Szóval mi a probléma?
-Egy hülye egyenlet.
-Nézzük mit tehetek.
Hála Kirishimának, a feladatokat szinte öt perc alatt megoldottuk. Utána videojátékoztunk, ugyanis Mina-nak volt egy titkos PS4-e és pont 3 kontroller volt. Egy harci játékkal játszottunk, és Kiri állt nyerésre.
-Jajmár! Ez csalás!
-Nem tehetek róla, hogy jobb játékos vagyok nálatok.
-De ez akkor is bosszantó.