Lehetetlen... de mégis lehetséges..

A várva várt Haloweeni buli

 -Akkor megegyeztünk nyomingerek.
-Ahhj Bakugou, te sosem változol. Na mostmár tényleg játszunk.
-Milyen játékaid vannak?
-Háát...én is csak múlthéten kaptam őket, szóval nem nagyon tudom, hogy milyen az összes. De van egy, ami neked biztos tetszeni fog. 
Kirishima elővett egy játékot, és berakta a konzolba. Egy kép jelent meg rajta. 
-Wow. Eddig tetszik. Imádom a boxolós játékokat.
-Tch..nyugodj már le. 
-Okés, én kezdek. Utánam te, és végül Bakugou.
-Lesöpörlek titeket. Elvégre én vagyok a legjobb.
Kirishima elkezdett játszani. Nagyon sokáig bírta, és végül nyert is. Hirtelen megnyílt alattam a talaj, és zuhanni kezdtem.
-Fuyusake-saaan!!!-hallottam még Kirishimát utoljára. Egy sötét szobában landoltam.
-Ow...hol vagyok?
-Deku-kun! Nem is tudtam, hogy tudsz táncolni.
Kivilágosodott előttem a terem. Bált láttam, és ott az iskola diákjait, köztük Urarakát és Dekut. Együtt táncoltak.

 Köhögni kezdtem, és egy véres virágszirom jött fel a tüdőmből. A mellkasom borzasztóan fájt, és egyre több virágszirom jött ki belőlem. A köhögés is fokozódott.
-Jól vagy Fuyusake-san?-kérdezte Ochako.
-A..virágok...-nyöszörögtem.
-Milyen virágok?
-O-Ochako...chan...
Elhomályosult előttem a kép, de hirtelen újra látni kezdtem.
-A virágok....
-Mi van? ÉS SZÁLLJ LE RÓLAM!-lökött le magáról Bakugou.
-Bakugou! Ez nem férfias ember.
-Hála Istennek, csak álom volt.
-Mi?-kérdezte Kirishima.
-Hagyjuk, már megint egy zagyva álmom volt.
-Biztos hogy jól vagy?
-Asszem.
-Hahaha, keresek jelmezeket, mert mindjárt indulni kéne.
-Mit mindjárt hígagyú? Mégcsak öt óra.
-Ja, bocsi. Akkor nyomjuunk le mégegy kört.
-Haha, most én jövök. Megmutatom hogy kell ezt csinálni.
-Tch. Szájhős.
Leültem a képernyő elé, és elkezdtem játszani. Egy kicsi kellett volna ahhoz, hogy győzzek, de Bakugou erősen oldalbabökött.
-Auu! Ki mondta, hogy oldalbabökhetsz?
-Pff, hisztigép.
-Időzítettbomba.
Játszottunk egy pár menetet még, utána Kirishima keresett jelmezeket, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen.Miután felvettük őket, csináltunk egy szelfit.

-Fuyusake-san, remélem nem baj, hogy nem találtam neked jelmezt.
-Áhh, dehogy. Amúgyis, ez még a haloweeni jelmezeknél is jobb.
-Hahaha, köszi. Akkor a tiéd lehet.

-Hú! Köszi.-ugrottam a nyakába.
-N-nincs mit...
-Upsz! Bocsi...
-N-nem! Semmi gond. Csak egy kicsit megleptél.
Az ablakon keresztül megláttam egy alakot. Közelebb mentem, és kivettem a sötétből Kaminarit. 
-Mindjárt visszajövök. 
-Okay.
Kimentem az udvarra. Kaminari az ajtó előtt állt.
-Te mit csinálsz itt?
-Csak..gondoltam megnézem, mit csináltok....
-Nem úgy volt, hogy Sero-val mentek az árkádba?
-De. Csak..
-Csak?
-Hagyjuk..
-Mondjad már!
-Jól van! Sero lemondott, és inkább Mina-val megy karaokezni. És..nem tudom. Mi baja van velem?
-Nem tudom. 
-Én sem...
-Fuyusake-san, akkor jössz, vagy...-jött utánam Kirishima.
-Jaj! B-bocsi. Nem akartam feltartani.
-Szia haver! Nyugi, nincs gáz. Mi szél hozott?
-Nem fontos..igazából már megyek is.
-Nem tudnátok siet-SZIKRÁZÓ? Mi a francot keresel itt?
-Ha-hali. Épp menni készültem..
-Mi a franc bajod van?
-Semmi, minden rendben..
-Nem úgy látszik ember. Nem akarsz eljönni velünk a buliba?
-Ha nem vagyok a terhetekre..
-Nem, dehogy. Ne depressziózzál már kérlek. 
-Jössz vagy sem?! Nekem aztán ugyan mindegy idióta.-ordított Bakugou.
-Me-megyek.
Odaértünk az iskolához.  Amíg Bakugou ordibált valamit a többiekkel, én elvegyültem a tömegben. Megláttam az emberek közt Iida-t.
-Öhm, szia! Nem tudod, hogy Deku hol van?
-Nem jött. Délelőtt óta nem láttam. 
-Hmm...oké. Azért köszönöm.
-Osztályelnöködre bármikor számíthatsz!-intett egyik kezével. 
-Okés, köszönöm, deee...azt mondtad nem láttad, csak délelőtt? Itt valami bűzlik. Deku általában szól, ha valami közbe jön neki. És a délelőttre visszagondolva, Uraraka furcsán viselkedett. Ez nekem nem tetszik. Szerintem meg kéne néznünk, hogy minden rendben.
-Megnyugodhatsz. Biztos nincs semmi gond.
-Fuyusake-san! Breke.-köszönt rám Asui. Cuki békajelmezben volt.
-Szia. Öhmm...nem tudsz valamit Urarakáról? 
-Hát..nem. Azt mondta, hogy hétre a házamhoz jön.
-Huh? Furcsa...én úgy tudtam, hogy hazautazik. Hát, sziasztok.
A tömegből kikerestem Kaminarit, és félrehúztam.
-Hé! Te..
-Most fogd be. Itt valami nem stimmel. 
-Hogy érted? 
-Figyelj. Nincs idő magyarázkodásra. Gyorsan meg kell keresnünk Urarakáékat. 
-D-de miért pont nekünk?
-Jössz, vagy nem?
-Megyek..de..biztos elég ehhez két ember?
-Szorít az idő! Hősök vagyunk nem?
-Még nem. 
-Gyere már!-húztam magammal. Szinte rohantunk. Mikor a buszmegállóhoz értünk, rohadtul elfáradtam. Köhögni kezdtem, és egy kicsit megálltam.
-Jól vagy?
-Persze! Csak elfáradtam...
-Szerintem egy kicsit pihenjünk.
-Nem! Uh..Urarakáék most...sokkal fontosabbak.
-Nem tudsz idehívni egy repülő rénszarvast, vagy mit?
-Olyan nincs is!
-Van egy ötletem.
-Mit találtál ki?
-Viszlek a hátamon.
-Okés. De légy gyors.
-Ne aggódj.
Kaminari felvett a hátára, és sebesen futni kezdett. Pár perc alatt egy falhoz értünk, és hangokat hallottunk mögüle. Intettem neki, hogy előre megyek, és észrevétlenül az egyik háta mögé osontam.
-MEGVAGYTOK MOCSKOS ZSIVÁNYOK!!
-Áhh, Chisake Fuyumi az UA-s diáklány. Nem vagyok meglepve.
-Shigaraki...
-Mi legyen vele főnök?
-Dabi. Perzseld fel.
-Értettem. Toga! Te nézz körül, van e társa!
-Értettem~!-válaszolt, és elengedte Izukut, aki egy farönkhöz volt kötözve fakötéllel. Elvolt ájulva Urarakával együtt.
-Hozzám ne érj! 
-Igazán felesleges harcolnunk kislány. Van egy másik út is.
-Soha nem lépek be hozzátok! Nem leszek áruló!
Az előttem álló gonosztevő meglendítette kezét, és kék tűzcsóva jött elő belőle. Majdnem behúzott nekem, de én megfogtam a kezét, és elrántottam.  
-Ne becsüld alá a kisebbet! 
-Óvatlan vagy.-mondta, majd fájdalmat éreztem a hátamban. Arccal a földreestem, és éreztem hogy valaki rámlép. Természetesen Dabi volt az.
-Engedj el te mocsok!
-Remek munka Dabi. Kötözd meg!
-Shigaraki! Egy újjal se nyúlj hozzám!!!
A kézarzú idegenlény csicskája engem is egy fához kötött.
-PIKAAA-CHUUUU!!!-ugrott le a tetőről Kaminari, és ádáz csatába kezdett a két gonosztevővel. Egyik adott neki egy jobbegyenest, és hátraesett. Felkelt, és megtörölte a száját.
-Engedd..el..őket..
-Egy feltétellel.  Csatlakozz a gonoszok ligájához.
-KAMINARI-KUN, NE!! SHIGARAKI! HA EGY UJJAL IS HOZZÁ MERSZ NYÚLNI, AKKOR...
-Nem vagy valami csendes fogoly. Dabi, keresd meg Toga-t.
Dabi elindult megkereresni a lányt. Kami ádáz harcot vívott Shigarakival. Egyik pillanatban megfogta az arcán lévő kézfejet, és levette. Valamiért volt nála elfogószalag, és megkötözte a kézarcú kékhajút. Kikötözött, én meg két osztálytársamat szabadítottam ki.
-Rendben, te hozd Urarakát.
-Várj! Nem lenne jobb ötlet felhívni a rendőröket?
-Fuyusake-san, te nem is vagy olyan hülye.
-DENKI-SENPAII!-futott be Toga, Dabival a nyomában, és rávetette magát Kaminarira. A földön landoltak.
-Ne ölelgess, te őrült! Szállj le rólam!
-Csak te és én kapcsospofa.
-Dabi vagyok. És ha nem akarsz magadnak rosszat, add fel.
-Pff, soha! Hős vagyok, és egy hős soha nem hátrál meg!
Elkezdtem futni felé, és rávetettem magam. Egy ideig ütöttük egymást, és végül kiütött. Az orromból ömlő vér, és az égési sérülések mégjobban feldühítettek. Felkeltem a földről, és egyenesen szembenéztem vele.
-Feladod kislány?
-Nem...Egy igazi hős sosem adja fel..
-Mondtam, hogy menj innen!! 100 volt!!-kiáltotta el magát Kaminari. A kezéből szikrák jöttek elő, és Toga rázkódott az áramtól. Amíg a lány el nem ájult, Kaminariból a sok szikra megállás nélkül pattogott ki. Hirtelen megjelent All Might. 
-Fuyumi lányom, Denki fiam! Menjetek, vigyétek az osztálytársaitokat biztonságos helyre. Én elbánok ezekkel, és Midoriyáékat is visszaviszem.
-O-okés! Gyere Kaminari-kun!
Elkezdtünk futni, de én útközben elestem. Úgy éreztem, fáj mindenem.
-Francba...segíts...
-A bennedlévő adrenalintól nem érezted, hogy fáradt vagy.-jelentette ki, és felsegített. Leültünk az egyik padra ami előttünk volt.
-Hát...az lehet. Figyelj....sajnálom.
-Mit?
-Belesodortalak a veszélybe. Annyira rossz volt nézni, hogy...hogy..-kezdtem el könnyezni-hogy megpróbál megölni. Milyen hős vagyok én, ha mindig legyőznek?
-Hát...nekem sincs mindig szerencsém.
-Igen..
-Ne sírj emiatt. Tudod, nem kell a múltban leragadni.
-Lehet, hogy igazad van. Köszönöm...
Kaminari átölelt, majd felálltunk a padról. A koli felé haladva egyre jobban sötétedett. Mikor a bejárathoz értünk az óra fél 9-et ütött. Felmentem a koliszobába, mert nem nagyon volt már kedvem bulizni. Összepakoltam holnapra, ugyanis hétvégére mindenki hazamegy.