Lehetetlen... de mégis lehetséges..

Mentőakció

Izuku szemszöge:

-Kaminari-kun! Van egy tervem,de a te segítségedre is szükség lesz!
-Mi a terved?
-Ketten megkeressük Fuyusake-sant. Tanár úr! Kérem engedje meg!!
-Midorya!
-Kérem!
-Jó, menjetek! Mi elbánunk ezekkel. Diákok, harcra fel!
-Dögöljetek meg!-robbantott egyet Katsuki-
-Köszönjük az engedélyt!

Fuyumi szemszöge:

-Engedjetek el! Mit akartok?!
-Hol találom All Might-ot kölyök?
-Azt hiszed, elmondom?! Engedjetek el!!
-Milyen pimasz lány vagy te.
-Engedjen el!
-Mi a neved kicsi lány? Én Toga vagyok. Toga Himiko! Olyan jó barátok leszünk.-ölelt át egy lány hátulról-
Nem tudtam mit csinálni. Odakötöttek egy rúdhoz, és mozogni is alig tudok.
-Csatlakozz hozzánk..Chisake Fuyumi!-szólalt meg a kézfedte fickó-
-Miért?! Miért csatlakozzak olyan barmokhoz, akik csoportba verődve bűnözgetnek?! És honnan tudod a nevem?!
-Te segíthetnél nekem a célom elérésében.
-Nem érdekel a mocskos célod! Válaszolj a kérdésemre! Honnan tudod a nevem?!
-Apád és én gyerekkorunkban jó barátok voltunk.
-Nem! Ez nem igaz! Apám soha-ÁUU!-sikoltottam, mivel Toga (akinek a neve úgy hangzik ékezettel, mint egy görög ruhadarab) beledöfött egy kést a bal vállamba-
-Nem ártana egy kis tiszteletet mutatnod kölyök. Dabii! Megsüthetjük máár?
-Előbb még barátkozni akartál vele.
-Jó, de az azelőtt volt mielőtt Tomura-kun megkérdezte, hogy akar e csatlakozni.
-Kérlek...engedjetek el...
Hirtelen kiáltást hallottam, és valaki betörte a falat.
-Támadás!-kiáltotta a kézarcú idegenlény-
-Kaminari-kun! Én elintézem őket, te törődj Fuyusake-sannal!
-Kapjátok el a zöldhajút, és szedjétek ki belőle All Might hollétét!
-Ha All Might kell nektek, akkor megkapjátok! Csak gyertek velem!-üvöltött Izuku, aztán ránk kacsintott-
-Olyan édes vagy~. Toga vagyok szivi. Elkaplaak~!
Mindannyian Izuku után futottak. Kami ottmaradt velem, és elkezdett kikötözni.
-Komolyan mondom, egy egész órát gyalogoltunk..
-K-kaminari-kun....én...sajnálom.-kezdtem el sírni-
-Ahhj ugyan mit?
-Hogy ilyen durva helyzetbe hoztalak titeket. Ha nem ugrottam volna Kirishima után, akkor nem fogtak volna el.
-Viccelsz? Ha nem időben jövünk, akkor lehet hogy már kipurcantál volna.
-L-lehet. Köszönöm szépen...
-Ugyan. Amúgy mit keres benned ez?
-Köszönöm. Áuhh!-sikoltottam, amikor Kaminari kihúzta a kést a vállamból-
-Te szent Isten..ez elég gázos helyzet. Attól tartok a vállad nem gyógyul be egyhamar. De tessék. Ez nyújt némi védelmet.-adta rám a hősruhája kabátrészét-
-K-köszönöm.
-KAMINARI-KUN!
-Huh?
Izuku szaladt be a kis birtokra a kézarcú kékhajúval a nyomában.
-Vettem! Gyere te mocsok!
Kaminari keze elkezdett villámlani. A kézarcú elájult, de nem halt meg.
-Hol vannak a többiek?
-Hát..elrejtőztem. És valahova elszaladtak.
-Menjünk vissza. Innentől a rendőrök dolga a gonoszok befogása.
-D-de..nem hagyhatjuk itt. Ha felébred elmenekül.
-Menjünk. A többiek már várnak.
-Fuyusake-san, téged majd hozlak.
-És el is bírsz mi?
-Tch, simán. Hány kiló vagy, 56?
-73. És-AAAHHH!
Denki karjaiba vett és Dekuval elkezdtek futni, mert egy gonosztevő beugrott a tetőn, és üldözőbe vett minket. Én átkaroltam a nyakát a szabad kezemmel, és arcomat a mellkasába temettem.
-Te vidd biztonságos helyre Fuyusake-sant! Én le tudom győzni ezt az izét. Vagyis asszem.
-Oké!-kiáltott, és elkezdett futni-
Sikerült eljutnunk egy füves részre.
-Köszi. Jövök neked egyel.
-Áhh, ugyan. Hogy van a vállad?
-Hát..viszonylag jól. Te mindig megmented az életem.-sóhajtottam, és a nyakában lévő kezem egyik ujjával gyengén simogattam a nyakát-
-Ehehe. U-ugyan. Nem bánod, ha leteszlek?
-Nem. Amúgy is csak a vállam sérült meg.
Kaminari letett a földre, és visszaadtam neki a ruháját. Pár perc múlva Deku is visszajött, és elindultunk a USJ-be segíteni a többieknek harcolni. Mikor megérkeztünk, az osztályt és a rendőrséget láttuk kint állni.
-Hát itt meg mi történt?
-FUYUSAKE-SAAN!-ugrott rám Mina-
-Uff...szia.
-Minden rendben? Nem sérültél meg?
-Hát...csak egy kis szúrás. Nem nagy dolog. Ahh..
-Deku-kun! Minden ok?
-I-igen Uraraka-chan. Mi történt?
-A gonoszok nagyrészét sikerült elintézni, de valamennyit a rendőrség fogott be a végén. All Might is megérkezett, és legyőzte a szörnyeteget. Te szerintem majd menj el a gyengélkedőre.
-O-oké. Köszi.
-Az már senkit sem érdekel, hogy velem mi van?
-Jaj Kaminari-kun, ne legyél már olyan önző.-nyafogott Mina-
Pár perc múlva az egész osztály körém, és Deku köré gyűlt. Láttam, hogy Denkit valami aggasztja, de nem tudtam odamenni hozzá. Visszamentünk a UA-be, és mindenkinek ellátták a sérüléseit. Egy picit fura itt a gyógyítási mód, de Szanitéciának (nemtom hogy kell írni) köszönhetően teljesen összeforrt a sebem. A mai napra szünetet rendeltek el, ezért mindenki azt csinált, amit akart.
A szobámba menet megláttam, hogy Kaminari a lépcsőnél áll, és szinte már alszik.
-Hahó, alvófej! Ébredj.
-Fent vagyok.
-Kérdezhetek valamit?
-Miről lenne szó?
-Miért voltál szomorú az USJ-nél?
-Hagyjuk...nem fontos.
-Nekem igen! Kérlek mondd el!
-Hát jó. Mikor megérkeztünk mindenki letojta, hogy mi van velem. Az osztály csak veletek foglalkozott, mintha én nem lettem volna veszélyben. És rohadt rosszul esett, hogy senki sem aggódott értem.
-Dehogynem, te hülye. Te is az osztály része vagy. Mellesleg, neked köszönhetem hogy egyáltalán túléltem a gyakorlati vizsgát.
-Hát, nem tudom....
-Na ne szomorkodj már!-boxoltam bele a vállába-
-Au! Te aztán erős vagy.
-Whoops!-suhant el fölöttünk Uraraka, és a karomnál fogva magával húzott-
-UaAhh! Mi van veled?
-Délután csapunk egy kis összeröffenést a csajokkal, amolyan pizsiparti. Szeretnél csatlakozni?
-Hát, nincs ellenemre. Mikor lesz?
-5:00-kor.
-Okés.
Hogy ne tűnjek annyira antiszociálisnak, odamentem Kirishimához, és Bakugou-hoz.
-Sziasztok. Mi a helyzet?
-Minek jöttél ide nyomi?
-Ez nem volt szép. Miért nem próbálsz egyszer az életben kedves lenni?
-Tch..fogd be furahajú!
-Úgylátom zavarok.
-Dehogy. Legalábbis engem nem.
-Hát, köszi.
-Van kedved eljönni egy kicsit edzeni velünk?
-Jó ötlet.
Elmentünk a pályára gyakorolni. Az első akivel megkellett küzdenem, az Bakugou volt.
-Jólvan. Nincs képességhasználat.
-Készülj fel kislány, nem leszek gyöngéd.
-Értelek. De ne becsülj alá.
-Dögölj meg!-ordított, majd elrugaszkodott-
Majdnem sikerüt megrúgnia, de én utánaugrottam, elkaptam a lábát és a földhöz vágtam.
-Mondtam, hogy ne becsülj alá. Na add a kezed.
-Fel tudok állni. Nem kell a segítséged.
-Woah Fuyusake-san. Nem vagy semmi.
-Hé.
-Igen?
-Kis hülye létedre nem vagy gyenge. Van kedved egy visszavágóhoz?
-Nézzenek oda. Szóval elismersz?
-POFÁD LAPOS!