Lehetetlen... de mégis lehetséges..

Fura álom, és gyakorlás

Fuyumi szemszöge:

Irgalmatlanul fájt a fejem. Mikor kinyitottam a szemem, láttam hogy minden fehér.
-M-meghaltam?
-Végre felébredtél.
-Midorya-kun?
-Elájultál. Értesítettek hogy hozzalak be a gyengélkedőre.
-Akkor ezért vagyok ágyban.
-Hát, igen. Amúgy hogy történt?
-Hát..a képességem próbáltam használni, és elkezdett sajogni a fejem. Sosem tudtam sok ideig basználni, de most egy percig sem ment. Szerintem nem bírja a testem két képesség súját.
-Hmm..szerintem csak gyakorolnod kell. Én sem tudom még uralni, de talán segíthetek.
-Hát..köszönöm. Tényleg megtennéd?
-Persze. Majd szakítok rád is időt, mert nekem is gyakorolnom kell még.
-Midorya-kun...
-Hm?
-Köszönöm. Tényleg.
-Ugyan nincs mit. Kérdezhetek valamit?
-Aha...
-Mikor hoztalak be, hallottam hogy nyöszörögsz. Talán álmodtál valamit?
-Eh..én..ahh..de kérlek ne mondd el senkinek.
-Nem fogom, nyugi.
-Azt álmodtam hogy huszonegy plusz egy macska elmegy egy helyre, és hirtelen rájuktámad egy kutyafalka. Én is ott voltam, mint macska. A kutyák és a macskák harcolni kezdenek, de a harc vége fele elrabolnak....durván ennyi.
-Értem.
A zöldhajú fiú felállt a székről, és elkezdett felém sétálni. Azonban megbotlott valamiben, és rámesett. Mivel a szék pont az ágy lábánál volt, elég közel kerültünk egymáshoz. Majdnem összeért az orrunk.
-Hahaha, bocsi. Remélem nem történt semmi baj.
-Nem, nem, jól vagyok. Csak szállj le. Kicsit közel vagy.
-Hehe..bocsi.
Izuku kiment a szobából. Nem tudom miért, de olyan jó volt vele lenni. Jesszusom, hol jár az agyam?!
-Chisake-san!-futott be szinte üvöltve egy lány-
-S-sajnálom. Én nem tudtam, hogy ilyen bajba sodorhatlak.
-Te lennél Jiro Kyoka?
-Igen. Szeretnék bocsánatot kérni. Mikor találkoztatok Kaminarival, bedugtam a falba az egyik zsinóromat. Nyilvánvalóan, az zavarhatott meg.
-Semmi gond. Nem te tehetsz róla. Nem tudom még uralni a képességem.
-Hát, ha igyekszel biztos megtanulod.
-Köszi. Igyekezni fogok.
-Fuyusake-saan!-hallottam egy ismerős hangot-
Kaminari volt az. Majdnem nekirohant csóri lánynak.
-Te nem tudsz lassabban menni?!
-Most mi bajod?
-Majdnem fellöktél.
-Bocsánat. Jesszus. Fuyusake-san, minden rendben?
-I-igen. Köszönöm srácok. Már akartam visszamenni.
-Akkor menjünk együtt!-javasolta Kyoka-
-Ezaz..mindenki azt fogja hinni, hogy két nőm van.
Ezen csak nevetettem, de Jiro adott Kaminarinak egy taslit. Visszaértünk a nappaliba. Ők ketten elmentek enni, én meg átöltöztem. Hallottam, hogy fent kiabál valaki. Természetesen Bakugo volt az. Izukuval üvöltött, mint egy vadállat. Majdnem megsüketültem, de nem vettek észre.
-HOGYHOGY FELVETTEK EBBE AZ ISKOLÁBA DEKU? NEM ELÉG HOGY EGÉSZ GYEREKKORUNKBAN, ÉS ÁLTALÁNOSBAN EL KELLETT VISELNEM AZ OCSMÁNY POFÁDAT, MÉG IDE IS UTÁNAM JÖSSZ! EDDIG MÉG KÉPESSÉGED SEM VOLT, TE KIS SENKI!
-S-sajnálom Katsuki én AHH!-sikoltott, mert Bakugo felemelte a kezét, ami szikrázni kezdett-
-Hé, hé, hé! Mi folyik itt?
-AHHOZ NEKED SEMMI KÖZÖD KISCSAJ!
-Hát, nem mondtam hogy érdekel amit beszéltek, de nem hagyom hogy megfélemlítsd. Jobb lesz ha most eltakarodsz az utamból, mert rádküldöm a mókushadsereget.
-TE CSAK NE PARANCSOLGASS!-ordította a pofámba, majd robbantott egyet és dühöngve elment-
-T-te sírsz.
-Nem, semmi baj.
-Basszus könnyes a szemed, és még azt mondod nem sírsz. Gyere be a szobámba, adok zsebkendőt.

Izuku szemszöge:

Bementünk Fuyumi-chan szobájába, és adott zsebkendőt. Mikor végeztem az orrfújással, letörölte az arcomról a könnyeket.
-Jobb, Midorya-kun?
-Sokkal.
-Megértem ha magánügy, de miért üvöltözött úgy veled Bakugo, mint valami állattal?
-Tudod...Katsuki és én régen barátok voltunk. Mióta megtudta hogy nincs képességem, furcsán viselkedik velem.
-Várj...összezavarodtam. Nekem azt mondtad, hogy van képességed.
-Eh izé, valakitől kaptam.
-Hallottam, hogy Dekunak hívott. Ez pontosan mit is jelent?
-Egy hülye gúnynév. Katsuki hív mindig így.
-Szerintem menő. Különleges, és könnyen meg lehet jegyezni.
-Eh, izé...köszi.
Csengőt hallottunk, és felvettük a tornaruhánkat (külön szobában khmm,khmm) , aztán átmentünk a gyakorlópájára, mert testnevelés óránk volt.