Lehetetlen... de mégis lehetséges..

Pizsiparti, és moziest

Fuyumi szemszöge:

Lenyomtunk még egy visszavágót, de ezúttal Bakugou megvert. Ezúttal én támadtam. Megpróbáltam megrúgni, de elkapta a lábam, és kibuktatott.
Kifulladásig küzdöttünk, de másodszor nem sikerült megvernem.
-Mondtam, hogy én vagyok a legjobb.
-Fuhh...te nagyon kegyetlen vagy...
-Hát, szerinte komolyan kell venni a gyakorlást is. Nem elég csak félig gyakorlottnak lenni, mert ki tudja mikor lesz dolgunk egy újabb gonosztevőhadsereggel.
-Végülis igaz. De elég a beszédből. Gyakorolni jöttünk nem?
-Akkor nyomjuk!-vigyorgott Kirishima-
Ezúttal én támadtam. Nekifutásból ugrottam, és rúgtam. Ő ezt simán kivédte. Gondoltam, bevetek egy új trükköt, aminek kipróbálására Hagakure barátnőm inspirált. Észrevétlenül Kiri mögé lopakodtam, és mind a tíz ujjamat rátettem az oldalára.
-Fuyusake-san, hol vagy?
-LÁTHATATLAN CSIKITÁMADÁÁS!!!
-GAHHHAHAHAHA! EHHEHEHEZ CSALÁS!!
-Azt mondtad, hogy nem lehet képességet használni. Ez csak kreativitás.
Kiri vergődött egy kicsit még a kezeim közt, utána feladta.
-Remélem nem estem túlzásba.
-Áhh, dehogy. Szerintem szórakoztató volt. El sem hiszem. Megvert egy lány.
-Hahaha, én is élveztem.
-Gyakrabban kéne hármasban edzeni.
-Hát, ha neked nincs ellenedre, akkor okés.-néztem Bakugoura-
-Viccelsz?! Még szép, hogy nincs. Készülj a halálodra kisanyám!
Visszamentünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra.
-Ahhj, kemény lehetett a gonoszok főhadiszállásán. Örülök hogy nem lett semmi gond.
-Megkéselték, te idióta.
-Ehehe....ja. De már jól vagyok.
-Ha már itt tartunk, nem mondtak neked valamit? Például hogy mit akarnak az iskolától?
-Hát, nem. De egy dolog nem hagy nyugodni.
-Huh? Mi?
-A főnökük ismerte az apámat. Akkor hogyhogy nem szólt erről előbb, mikor tudta hogy gonosz?
-Hát...nincs ötletem. Neked?
-Engem nem érdekel.
-Olyan gonosz vagy.
-Fogd be furahajú.
Elérkezett a várva várt öt óra. Átöltöztem egy pandás pizsamába, és átmentem Ochako szobájába. Minden lány ott volt már, és ez engem nagyon meglepett.
-Ti hogyhogy már itt vagytok?
-Hát...úgy gondoltuk, elkezdjük egy kicsit előbb a bulit.
-És ez kinek az ötlete volt?
Mindannyian Minára mutattak.
-Mi van? Elfelejtettem szólni.
-Tök mindegy. Mit csináljunk?
-Hmm...van egy klassz karaktercsinálós játék, amivel akár vicces storykat is lehet csinálni. Valami gacha club a neve.
-Kezdhetem én? Kérleeeek Uraraka-san!-lelkendezett Mina-
-Nyugi, nyugi. Mindenki kipróbálhatja.
Kinéztem az ablakon, és megláttam Dekut kint beszélgetni Iida-val. A párkányra támasztottam a karom, és a fejemet beletéve néztem Izukut, aki éppen nevetett valamin. Olyan szép a mosolya. Majdnem 4 percig bámultam őket. Ennek Mina vetett véget, amikor én voltam a soros a karakterkészítésben.
-Csak nem Izukut bámulod~?
-Wahh! Ashido-san! Megilyesztettél!
-Bocsi, bocsi. De miért nézted annyira?
-Hát..én...csak elfoglaltam magam.
-Ahha. Hihihi, okés. Itt van.-nyújtotta át a telefont Mina, én meg gyorsan kreáltam egy random karit-
A pizsiparti után egyenesen ágybamentem. Egy kis alvás után furcsa zajra lettem figyelmes. Lementem a nappaliba, de nem volt ott senki. Aztán kint megláttam Izukut, amint edz.
-Deku-kun?
-Sz-szia!
-Miért edzel ilyen későn?
-Csak javítani akarok a sötétben való harcolási taktikámon. Felébresztettelek?
-Hát, mondjuk. Most megyek aludni.
-Jó éjt.-köszönt, és rámmosolygott-
Másnap Aizawa tanár úr bejelentette, hogy jövőhét utáni kedden tesztet írunk az eddig tanultakból. Ennek örömére harmadik óra után elővettem a könyveimet, és szószerint faltam a betűket. Igen, közben szendvicset zabáltam.
-Nahaha! Ezt ne csináld!-hallottam egy hangot magam mellől-
-Haha, mi a baj Kaminari-kun?
-Jirou-chan. Hehey!
Először nem értettem mit akar mondani, de aztán megláttam a Kaminari mögötti asztal mellett Jirou-t. Az egyik zsinórjával Kaminari nyakát piszkálta, a másikkal meg a felső bordáit.
-Mhmhm, hagyjál már!
Rájuk mosolyogtam, és visszatértem a tanuláshoz. Mindenki el volt foglalva valamivel. Átlapoztam még pár oldalt, és odamentem Kirishimához beszélgetni.
-Láttam, hogy te már most a tesztre készülsz. Van ennek valami hátsószándéka?
-Miért lenne?
-Mert csak két hét múlva írunk. És senki sem tanul. Csak te.
-Hát...nem szeretnék rossz jegyet kapni.
-Majd tanulsz. Nyugi, és lazíts.
Én végül beadtam a derekamat, és hallgattam Kirire. Hát, nagyon megbántam. Azalatt a két hét alatt teljesen megfeledkeztem a tesztről. Annyi tanulnivaló volt, hogy már csak azokra tudtam gondolni. A dogaelőtti utolsó napon teljesen bepánikoltam. Konkrétan az egész reggelem tanulással ment el, és az első órán pont Aizawa sensei helyettesített. Azt mondta, essünk túl gyorsan a teszten. A szívem vadul kalapált. Mindenki elővett egy lapot, és Aizawa tanár úr 10 kérdést diktált. Nem volt olyan nehéz, de még így sem tudtam négyet. Mikor elkészültem, lehajtottam a fejem a padra és elaludtam. Csak a csengőszóra keltem fel. Az osztályban már csak pár ember volt.
-Ahh...ennek is vége van végre.-sóhajtott Kaminari-
-Nem is volt nehéz.
-Hát persze Iida-kun. Te folyton tanultál, hahaha.-nevetett Uraraka-
Mikor mentem az ajtóhoz, éreztem hogy valaki a szoknyámhoz nyúl. Természetesen Mineta volt az.
-Nem vagy kíváncsi a szobámra?
-Nem. És ha nem engeded el a szoknyámat, pároslábbal rúglak állcsúcson.
A folyosót elhagyva már szaladtam. Véletlenül nekiütköztem Sero-nak.
-Nagyon sajnálom!
-Ne sajnáld. Pont téged kerestelek.
-Engem?
-Aha. Hogy akarsz e ma este filmet nézni?
-E-eh...szerintem ez egy kicsit gyors....
-Nehehem úgy értettem. Ott lesz Bakugou, Mina, Kaminari, és Kirishima.
-Na az tök jó. Ott leszek!
-Oké.
A nap többi része viszonylag jól telt el. Mikor eljött a délután, szörnyű bűntudatot éreztem. Bementem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra. Meghallottam, hogy valaki kopogtat az ajtómon.
-Gyere be.
Izukut láttam bejönni a szemem sarkából.
-Látom, pont rosszkor zavarok.
-Mhh...nem. Csak szörnyen bolond vagyok.
-Miért? Történt valami?
-Ja...
-Leülhetek?
-Ahogy akarod...
Deku leült az ágyamra, és éreztem, hogy engem bámul.
-Mi a baj?
-Te.
-Én? Tettem talán valamit?
-Nyahh...nem. Szörnyű bűntudat gyötör. Beleegyeztem valami filmestbe, és elfelejtettem neked szólni erről.
-Nem baj. Majd legfeljebb holnap bepótoljuk a mait.-mondta kedvesen, és rámmosolygott-
Éreztem, hogy a gyomrom furán bizsereg. Valami jó érzés suhant át rajtam.
-Úgy legyen sensei!-jelentettem ki, és viszonoztam a mosolyt-
-Nem jössz a nappaliba?
-Nem. Még meg kell csinálnom a házifeladatomat. Ami egy kész szenvedés lesz, szóval nem leszek kész egyhamar.
-Segíthetek, ha akarod. Nekem amúgyis könnyű ez a téma.
-Rendben. Akkor kezdjük a matekkal.
1 óra múlva az íróasztalomon feküdtem. Izuku csak nevetett.
-Végree!! Ez rohadtul nehéz volt. Te hogy csinálod, hogy egy perc alatt letudod ezeket?
-Hát....egy perc az túlzás. De legtöbbször figyelek az órákon.
-Ez tényleg hasznos lehet. Én az órai alvásból vagyok kitűnő. Hehehe.
-Azt szoktam látni.
7 órakor lementem a nappaliba. Szokásszerint utolsó voltam. Leültem Bakugou és Kirishima közé.
-Ok, mit fogunk nézni?
-Man in black, baby!-mondta lazán Kaminari-
-Fogd be a pofád. Indul a film.