Lehetetlen... de mégis lehetséges..

Lehet, hogy kollégista leszek

Egy szobában két ember beszélget a kanapén. Egy 14 év körüli lány, és egy 50-es éveiben járó férfi.
-Elmondanád a képességed Fuyumi lányom?
-Tavaly nyár óta egy nagyon furcsa dologra lettem figyelmes. Éppen azon a napon halt meg a kutyám. Mikor a tetemet vittem ki a szemetesbe, észrevettem hogy valaki a nevemet mondja.
A zsákban lévő kutyát kizártam a sorból, mert csak halott emberekkel tudok kommunikálni. Hátranéztem, de nem volt ott senki. Bedobtam a becsomagolt hullát a kukába, majd forgattam a fejem. Egy kisegeret láttam magam előtt. Eléggé megilyedtem, mert nem volt megszokott hogy egerek mondják előttem a saját nevemet. Először azt hittem képzelődök, de nem. Az egér tényleg ott volt, és folyamatosan a nevemet harsogta. Én tátott szájjal figyeltem, majd berohantam a konyhába. Elmondtam apámnak mi történt, és a válasz nagyon feldobott. Azt mondta, kifejlődött a másik képességem. Megértem, amit az állatok mondanak nekem. Ennyi lenne a két képességem.
-Ez valóban érdekes.
-Kérdezhetek valamit?
-Mire vagy kíváncsi?
-Nem kötekedésből, de miért tetszett ide eljönni?
-Beajánlottak téged a UA hősképző gimnáziumba.
-Ez most komoly?! Azt hallottam, hogy a nagy hősök is ott tanultak.
-Természetesen komoly. A te döntésed, hogy akarsz e a UA-be tanulni.
-Persze, hogy akarok. Csak a szüleim...
-Velük már lerendeztem a dolgot telefonon. Felhívtam őket, és engedélyezték.
-Királyság!

Fuyumi szemszöge:

Te jó ég. Beajánlottak a legjobb hősképzőbe. Ahh..baromi sok munka vár rám.
-Az írásbeli tesztet ma írod. Pontosan délután 4-kor. Az iskolában lesz egy gyakorlati vizsga. Ha azon is megfelelsz, akkor már hivatalosan az iskola diákja vagy. Érthető?
-Igen!
-Helyes. A viszont látásra Fuyumi lányom.
-V-viszlát... - bámultam leendő tanáromat, ahogy kisétál a nappaliból-
Apa öt perc múlva hazajött. Egy nagy zacskó kaja volt nála, amit a bevásárlásról hozott.
-Szia! Képzeld, beajánlottak a UA hősképzőbe! Ma volt itt egy tanár, aki azt mondta hogy délután tesztet kell írnom.
-Természetesen tudom. Tegnap felhívtak az iskolából.
-De hogyhogy beajánlottak? -kérdeztem kicsit meglepődve-
-Az igazgatónő felhívta a gimnáziumot, és elmondott nekik mindent veled kapcsolatban. Mesélt nekik az erődről, és a jegyeidről.
-Értem. Megnézem a postaládát, hogy esetleg jött e levél.
-Rendben.
Kifelemenet elgondolkodtam, hogy vajon nehéz lehet e a teszt. Belenéztem a postaládába, és megláttam benne egy borítékot. Kinyitottam. Egy A4-es lap volt benne. A tetején az iskola neve állt: UA Hősképző Gimnázium és Kollégium. Alatta kérdések voltak 1-10-ig. Bevittem, és megmutattam apának.
-Ez lenne az a bizonyos teszt?
-Azt hiszem. Nem baj, ha felmegyek a szobámba és elolvasom a kérdéseket?
-Menj.
Ahh..na akkor kérdések. Nem tűntek nehéznek. Olyanok voltak, hogy ki a kedvenc hősöm, és miért akarok hős lenni. Olyan volt, mint egy kvíz. Percekig csak feküdtem az ágyon. Konkrétan szétuntam a fejem, amikor apa hangját hallottam.
-Miért nem mész ki egy kicsit?
-Hát, ha nem bánod, hogy csak ebédre jövök haza, akkor kimegyek sétálni egy kicsit.
-Rendben.
Kinyitottam a kaput, de egy fiú belémfutott.
-Áuhh...jesszusom...
-Sa-sajnálom. Csak nem vettelek észre.-segített felkelni-
-Nincs semmi gond. Csak máskor vigyázz. Szia. - köszöntem kedvesen, és mentem tovább-
Vajon mit kereshetett itt a mi utcánkban? Nem mintha találkoztunk volna. Ez a gondolat egy ideig lekötött. Hallottam, hogy csörög a telefonom. Apa volt az.
-Fuyumi! Gyere haza gyorsan!
-M-mi történt?
-Csak gyere! Futólépésben.
Rohantam ahogy csak tudtam. Ahogy hazaértem, láttam hogy van egy doboz az asztalon. Ki- nyitottam, és megláttam benne egy lila pulcsit. Apa hirtelen ott termett a hátam mögött.
-Jesszusom! Mi a fene apa?! Attól hogy teleportálás a képességed, nem kellene a frászt rám hozni.
-Jó, jó. Na, tetszik a pulcsi?
-Aha. Nagyon vagány. Ezért telefonáltál rám?!
-Hehe.. igen.
-Ahh...mindegy.
Felmentem a szobámba, és felpróbátam a pulóvert,utána meg elkezdtem kitölteni a tesztet.
Hát, megbántam. Utána csak unatkoztam. Az egész napom telefonozással, és fekvéssel telt el. De végre eljött a várva várt nap!

Hali! Igen, egy újabb könyvsori. Telefonon is tudok már írni, és szerettem volna egy hősakadémiás fanfictiont csinálni. Sorry, ha nem lesz pont ugyan olyan. De tényleg bocsi.