Mikor bementem az öltözőbe, a lányok mind vigyorogva néztek rám. -Mit csináltatok kint Kaminarival? -Eh..mi? Jirou-chan, ez hogy jött ide?-kérdeztem, mikor levettem a tornaruhámat. -Mina mondta, hogy meglátott téged, ahogy húzod Kaminarit a karjánál fogva. -Úgy bizony! Lebuktatook! -Nem csináltunk semmit! -Kivele~! -Mondoom! Nekem nem ő tetszik Mina-chan. Már mondtam. -Okééé. Kijöttünk az öltözőből, és beültünk a terembe, mert időközben elkezdett szakadni az eső. Lefeküdtem a padomra, és próbáltam aludni. Ekkor meghallottam egy ismerős üvöltést a hátam mögül. -Gah! Katsuki! Sajnálom. -HÜLYE NYOMI! MOST NÉZD MEG MIT CSINÁLTÁL! Megfordultam, és megláttam Bakugou-t, akinek tiszta víz volt az ingje. Odamentem hozzájuk, nehogy kinyírja nekem szerencsétlent. -Bakugou-kun, nyugodj le. -TE NE NYUGTATGASS ENGEM! MEGÖLÖM! -Ahh, gyere. Beszélnünk kell.-húztam magammal a folyosóra. -Mi a franc bajod van dinka?! -Válaszolj! Miért kell majdnem minden alkalommal Midoriyát csesztetni?! -Nem a te dolgod! -Csak áruld már el! Jó ez neked? -Azt mondtam, nem a te dolgod! -Figyelj. Csakmert mindkettőtöknek a barátja vagyok, szeretném tudni mi bajod vele. -Mindig meg akart alázni az a hülye nyomi! Ezt pedig nem engedem! Bebizonyítom, hogy én vagyok a jobb! -Eh..én nem úgy láttam, mintha nagyon meg akart volna alázni. Szerintem csak....túlreagálod. -Tch, fogd be. -Na! Nekem elmondhatod. -Nem mintha sok közöd lenne hozzá! -Bakugou, te annyira goromba vagy. Még segíteni sem hagysz! Úgy tudom, te és Bakugou régen barátok voltatok. Mi bajod vele? -Én..wahh! Na jó! Én...aggódom azért a nyomiért. Már kiskorunkban is azzal nyaggatott, hogy hős akar lenni, és képessége sincs ráadásul. Azt reméltem, hogyha nem engedem, hogy beteljesítse azt az idióta álmát, életben marad. Hisz ez kész öngyilkosság lenne. -Értem.. -De ha ezt elmondod valakinek, halott vagy! -Ahhj, te sosem változol. Visszamentünk a terembe, és vártuk a csengőt. Lefeküdtem a padra, de mikor kinyitottam a szemem, egy székben találtam magam, megkötözve. Szemem kinyitásakor egy pincében láttam magam. -Na jó, tudom, hogy álmodok. Mi lesz még itt? -Honnan veszed, hogy álmodsz?-lépett elő egy nő, a kezében egy távirányítóval. Rövid, szőke haja volt, amiben egy villámjel helyzkedett el. -Engedj el! Tudom, hogy nem vagy valós! -Akkor nézd meg ezt. Denki szívem, gyere ide. Mutasd meg Fuyuminak, hogy mi lesz vele, ha nem teszi, amit mondok. Megláttam Denkit, ahogy véresen elémsétál. A dereka köré volt tekerve egy öv.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-DENKI!! -Fu-Fuyusa-ÁHHH!!-kiáltott, mert a nő megnyomott valami gombot. -ENGEDD EL, TE SZEMÉT!! -Miért kéne elengednem? -MERT MONDJUK A FIAD! -N-nekem mindegy már. Anya...engedd el... -Fuyumi! Csatlakozz a családi bizniszhez, vagy Denki bánja meg. -ENGEDD EL TE ROHADÉK! -Jólvan. Akkor had mutassak valamit. Teleporter, gyere! A nő abbahagyta Pikachu kínzását, és megjelent előttem egy férfi, késsel a kezében. -A-APA?! -Igen Fuyumi, én vagyok. -Nem, nem, nem és nem! EZ NEM LEHET VALÓS! -Pedig az kislányom. Csak nem emlékszel, mert mikor elraboltalak, akkor leütöttelek. Idehoztalak és megkötöztelek. -Dehát...Denki a suliban volt. Ez..csak nem lehet valós... -Nem valós? Akkor nézd ezt. Az apám a kést Kami nyakához szegezte. -KAMINARI! NE! -Vagy csatlakozol, vagy Denki vére végigcsorog ezen a késen. Fuyu kislányom, ezt jól fontold meg. -JÓ, JÓ! BELÉPEK, CSAK HAGYD BÉKÉN!-üvöltöttem, de már sírva. Az apám ekkor szívenszúrta Kaminarit, aki fájdalmában felordított, majd a földre rogyott. -DENKII! TEH..SZHEMÉT..HH..-szipogtam, és a zokogástól nem láttam semmit. Denki teste előttem feküdt mozdulatlanul, és hallottam az apám kuncogását. -Ne aggódj Fuyumi, mindjárt csatlakozhatsz hozzá. Mit számít ha véres lesz a ruhánk? -ÁHHH!-éreztem a szívemben a késszúrást. Egyre gyengébbnek éreztem magam, és láttam, ahogy elsötétül a világ...
