Mégegy sokkoló hír

68 7 0
                                    

Fuyumi szemszöge:

A játékot végül Kirishima nyerte meg. Mina mellettem duzzogott, és nyafogott,de mi már megszoktuk ezeket a kis minihisztiket tőle.
-Játszunk mégegyet.
-Tuti a kontrollerrel van a hiba. Most nálam lesz a hármas konzol.
-Hahaha, nyugi.
Mina és Kirishima helyet cserélt. Most Kiri volt középen, én meg mellette jobb oldalon. A játék elkezdődött.
-És pörgőrúgás! Ezaz!-kiáltott Mina-
-Szép próbálkozás, de nem engem találtál el, ugyanis leklónoztam magam.
Kirishima Mina karaktere mögé osont, és kiütötte.
-Ez nem ér. Megtévesztettél.
-A megtévesztés a harc egyik alapja. Fuyusake-san, felkészültél a harcra?
-Apropó harc! Nekem mennem kell. Sziasztok.
Kimentem az udvarra ahol Izuku gyakorolt.
-Szia. Ugye nem késtem?
-Nem. Pont időben jöttél.
-Haha~, okés. Kezdhetjük.
Én becsuktam a szemem, és koncentráltam. Megláttam magamelőtt a fehér fényt, és átmentem rajta. Sétáltam, és megláttam egy barnahajú velem egyidős lányt.
-A-Awa-Awase-san?!
-Fuyu-chan! Te mit keresel itt?
-Ezt tőled is kérdezhetném.
-Nem tudom hogy mondjam el. Emlékszel Yumi-ra?
-Igen sajna.
-Azt mondta, maradjak távol Amaya-tól, mert ha nem, akkor megöl.
Eszembe jutott a telefonos eset, és ahogy Amaya beszél. Egy óriási kő esett le a szívemről, de egyben rettentően elkeseredtem. Kiderült ugyan, hogy a telefonba nem Amaya beszélt, hanem egy gőgös liba, de a tudat hogy nem találkozhatok többet a legjobb barátnőmmel az élők között, teljesen elkeserített. Sírva öleltem át Awase-t.
-Nem mehetsz el!
-Annyira sajnálom. Mennem kell.-tárta ki szárnyait-
Zuhanni kezdtem, és Izuku karjaiban landoltam.
-Hűha! Ez az eddigi legjobb eredményed.
-K-köszönöm...
-Jól érzed magad? Nekem úgy tűnik, mintha sírnál.
-Nem..nem vagyok jól. Megtudtam valami szörnyű dolgot.
-M-mi az?
-Végleg elvesztettettem a legjobb barátnőmet.
Izuku letett a földre és megnyugtatott. Folytattuk a gyakorlást, de nem tudtam koncentrálni. Fél 6-kor abbahagytuk, mert nagyon megterhelt ez az egész. Lefeküdtem a nappaliban lévő kanapéra, és becsuktam a szemem.
-Hé, minden ok? Annyira sápadt vagy.-kérdezte Sero-
-Aha....csak most egy kicsit fáradt vagyok.
-Mit szólnál egy filmezéshez?
-Nincs kedvem. De ha te akarsz...
-Hali srácok! Na hogy festek?
-Kami, mi ez a szemüveg rajtad?
-Most találtam a szekrényemben. Amúgy jól vagy? Nagyon kókadt vagy.
-Ja..minden ok.
-Megvan hogy vidítsalak fel. Keresek neked is egyet.
-Köszi Kami, de nem kell.
-Te tudod.
-Nem akartok feljönni videojátékozni? Unatkozom.-kérdezte Sero-
-Én megyek! Te is gyere Fuyusake-san!-nyafogott Kaminari-
-Oké, csak hagyd abba a nyafogást.
A két fiú felrángatott Sero szobájába, és előszedtek egy rakás játékot. Egy autóversenyeset választottam. Leültünk a földre. Sero volt középen, és pont nyerésre állt.
-Hogy csinálod?! Ez annyira igazságtalan.
Kaminari nyafogása elterelte a figyelmem, és kisodródtam a pályáról. Néztem a két barátomat, és egy kicsit megsajnáltam Kaminarit, ugyanis vesztésre állt. Megböktem Sero oldalát egy párszor, hogy segítsek szegény pikachunak.
-Gh! Fuyusake-san, ne csináld máhár! Ehez nem ér. Nahaa!
-Nyerteem! Köszi.
-Igazán nincs mit.
-Csalók!
-Mit mondtál?-rázta meg gyengéden Kaminari, amitől szegény Sero az ölembeesett. Pikachu apró szikrákat adott Sero oldalának.-
-Nehhehee!
-Elismered, hogy nyertem?
-Igen, csak engedj kérleheheeek!
Másnap ebédnél Hagakure, Yaoyorozu, Mina és én az asztalnál beszélgettünk. Megláttam Dekut ahogy Iidaval és Urarakával beszélget. Csendben mosolyogtam rá, és sóhajtottam egyet.
-Fuyusake-san! Észrevettem hogy te és Midoriya, rengeteg időt töltötök együtt este, és mindig elpirulsz a közelében. Talán tetszik neked a srác?
Ennél a mondatnál a hasamban lévő pillangók elkezdtek őrültmódon repkedni, és csak dadogni tudtam.
-Eh m-m-m-m-m-m-mi?! Ez hogy jött? M-Muszály ezt itt megbeszélni?!
-Ugyan már! Nekünk elmondhatod.
-Hát, nem tudom. Ha választani kéne az utálom és a szeretem között, az utóbbit választanám.
Az utolsó órán le kellett rajzolni a kedvenc hősünket. Én egyértelműen Radírfej mellett döntöttem.

Megmutattam a rajzomat, és visszaültem a helyemre

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Megmutattam a rajzomat, és visszaültem a helyemre. A többiek is elkészültek lassan. Óra után kimerülten mentem fel a szobámba.

Lehetetlen... de mégis lehetséges..Donde viven las historias. Descúbrelo ahora