Lehetetlen... de mégis lehetséges..

A várva várt nap

Fuyumi izgatottan kelt fel. Beállította fekete haját, átöltözött, majd lement reggelizni.

Fuyumi szemszöge:

Ahh..el sem hiszem, hogy eljött ez a nap. Eszeveszetten kapkodtam a reggelivel, de rájöttem hogy hiba volt. Apa képességének köszönhetően hamar beértünk az iskolába. Konkrétan ott álltam egyedül. Egy szem ember sem volt körülöttem. Azon gondolkodtam hogy én hülye túl hamar jöttem, és most várhatok. Ekkor valami elsuhant előttem, és majdnem ellökött. Közelebb mentem, de megbántam. Kiestem az egyensújérzékemből és dobtam egy hátast, mert megcsúsztam valamin. Jég volt. Egyik szememet kinyitottam és megláttam egy fiút, aki aggódó tekintettel guggol előttem.
-Embeeer... ez nem volt kellemes, ugye tudod..
-Sajnálom. Minden rendben? - kérdezte, miközben segített felkelni-
-Csontom nem tört, tehát megleszek. A nevem Chisake Fuyumi.
-Todoroki Shoto.-mondta komolyan-
Egy percig álltunk ott némán, aztán megint láttam valakit. Egy lány volt barna hajjal, és modolygós arccal.
-Jó reggelt! Uraraka Ochako vagyok.
-Chisake Fuyumi. Örülök a találkozásnak.
-Én is Chisake-san.
Öt perc múlva a többiek is megérkeztek, majd a tanárok is.
-Jóó reggeeeelt leendő hősök! Bizonyára mindegyikőtök megkapta az írásbeli tesztet. Jelenleg azért álltok itt, hogy megtapasztaljátok a gyakorlati változatát. Annyi lesz a dolgotok, hogy annyi pontot gyűjtsetek össze, amennyit csak tudtok. Ez azonban nem lesz egyszerű. Ehhez robotokkal kell megküzdenetek. A kicsik 20, a nagyok 50 pontot érnek. Aki nem teljesíti a feladatot az adott idő alatt, az kiesik.
Ezt végighallgatva egy kicsit betalicskáztam. Nem vagyok a gyorsaság embere. És nem is tudom használni itt a képességem. Mielőtt a feladat elkezdődött volna, mindenki felvehette a hősjelmezét. Az átöltözés után elkezdődött a gyakorlat. Mindenki elkezdett futni mint az állat,természetesen én is. Kiütöttem néhány kis robotot, és úgy döntöttem megpróbálkozok egy naggyal.
-Pusztulj!-kiáltottam, majd beleütöttem teljes erőmből-
Nos ezt sem kellett volna. A kezem olyan szinten fájt, hogy nem rudtam koncentrálni. Repültem vagy 1 kilométert, aztán hirtelen egy nagy robot zuhant felém (hogy menne oda ahova gondolom), és majdnem nekiütköztem. Egy szőke-fekete hajú srác azonban elkapott, és biztonságosan érkeztünk le, pont a célvonalba. Húha.
-Eh, izé...kösz.
-Ugyan nincs mit. Egyébként Kaminari Denki vagyok.
-Chisake Fuyumi. Letennél kérlek?
-Oh, persze. Ne haragudj.
-Áhh, ugyan. Konkrétan neked köszönhetem, hogy nem loccsantam szét annak az izének az oldalán.
-Tetszik a humorod.
-Nem viccnek szántam, de köszi.
-Én viszont elmegyek rendbeszedni magamat. Viszlát Chisake-san!
Nemsokkal később egy kócos fiú szaladt be a célba. Sérüléseiből csorgott a vér. Szerencsére csak pár vágás volt a kezén.
-Te szent Isten! Mutasd a kezed!
-J-jól vagyok, nyugi.
-Nem. Mindjárt jövök, maradj itt.
Kikértem a táskámat, amiben szerencsére pont volt elsősegély csomag (apa jóvoltából). Visszaszaladtam a kócos zöldhajú fiúhoz, és elkezdtem ellátni a sérüléseit.
-Köszi. De miért csinálod ezt? Mondtam, hogy nincs semmi baj.
-Hát..ha hőssé szeretnék válni, nem árt gyakorolni az elsősegély nyújtást.
-Értem. Amúgy mi nem találkoztunk már?
-Hát, lehet. Én is emlékszem valami hasonlóra. Nem te futottál belém?
-De! Akkor azért vagy ilyen ismerős. A nevem Midorya Izuku.
-Én Chisake Fuyumi vagyok. -húztam végig ujjaimat Izuku karján, és ő csak halkan kuncogott-
-Ezt kérlek ne csináld.
-Hahaha, bocsi.
A többi diák aki beért, már a célnál várakozott. Egyszer csak megszólalt a bemondó.
-Rendben diákok! Akik beértek a célba, azokat üdvözlöm a UA hősképzőbe! A sérültekhez mindjárt érkezik a segítség. Akik bejutottak, jöjjenek velem.
Levettük a hősrucit, és megmutatták a szobánkat. Volt fiú részleg és lány részleg, meg egy közös pihenőhely, és fürdőszoba. Miután berendeztem a szobámat lementem a nappaliba, hogy köszönetet mondjak Kaminarinak. Elvégre nélküle nem lehetnék itt.
-Szia! Csak meg akartam köszönni mégegyszer, hogy megmentettél. Ahh..nélküled itt sem lehetnék.
-Nincs mit.-kacsintott rám-
Ahh..őrület hogy az osztálytársaim már úgy beszélgetnek egymással, mintha egy éve ismernék egymást, én meg még csak pár embert ismerek.
-ÁHH! MI A ROHADT ÉLET?!-sikoltottam, mert valaki rácsapott a seggemre-
-Olyan...gyönyörű..
-Mégis mit képzelsz?!
-Nincs kedved eljönni velem egy pornófilm vetítésre édes~?
-Dehogy! És ha nem hagysz békén, még ki is nyírlak!
A lila törpegyerek elsétált. Kaminari majdnem megfulladt, annyira nevetett.
-Szerinted ez vicces?!
-Eh-eléggé.
Megláttam a magam melőtt egy kisegeret. Magamhoz hívtam, majd beledobtam szegény Pikachu pólójába. Ott rángatózott csóró, miközben hangosan nevetett.
-Ezen már nevethetsz.
-Szedd már kihihihii!!
-Okés. De ha mégegyszer kiröhögsz, akkor nem csak ennyi lesz.-közöltem nyugodtan-
Benyúltam Kami pólója alá, és az egér a földön landolt. A kezemet lassan csúsztattam le újdonsült barátom oldalán, amolyan ráadásként. Ő halkan nyikorgott.
-Ez nem ér.
-Ezt azért kaptad, mert kiröhögtél.
Csengőszót hallottunk, és a hangszóróba egy tanár hangját hallottuk. Fel kellett venni újra a hősrucit, és ki kellett mennünk. A jelmez felvétele megint egy kicsit macerás volt. A hátán lévő cipzár csak megnehezítette a dolgot, de éreztem, hogy magától behúzódik. Olyan sokkot kaptam, hogy azt hittem megpusztulok.
-Elnézést, csak láttam hogy gond van a cipzárral.
-Semmi baj, csak rohadtul megilyesztettél.
-Bocsi. A nevem Hagakure Toru.
-Az enyém Chisake Fuyumi.
Végül kijutottunk az öltözőből is. Az udvaron ránk várt az osztály, és All Might.
-Diákok. A mai órán szerepjátékos feladatot kell végrehajtani. Két csapat lesz. Gonosztevők és hősök. Gyertek, húzzatok cetlit. A beosztás végén a gonoszokhoz kerültem.
-Oké. A csapat, azaz Bakugo Katsuki és Chisake Fuyumi. A ti dolgotok lesz a B csapattól, vagyis Kaminari Denki-től és Jiro Kyoka-tól megvédeni a rakétát. Ha a B csapatnak sikerül egy ujjal is megérinteni a rakétát, akkor automatikusan nyert a hősök csapata. Gonosztevők, foglaljátok el a helyeteket.
-Gyere! Ez jó móka lesz.-kezdtem el futni-
-Ne parancsolgass, és mögöttem gyere.
Bevártam bunkó osztálytársamat, és elmentünk a rakétához.
-Neked mi a képességed ha'?
-Hát..tudok az állatokkal kommunikálni, és a halottakkal. Én nyilván nem tudom megvédeni ezt a rakétát, mert-
-Pofa be! Én csak annyit kérdeztem, hogy mi a képességed. Egyikünk elmegy elkapni a rohadékokat. Aki én leszek. Te maradj itt. Értetted?
-Komolyan, néha meg tudnálak folytani egy kanál vízben. Figyeltél te egyáltalán?! Nekem nem megfelelő a képességem védelmezni ezt az izét.
-Wahh, legyen. Csak ne jártasd a szád, mert idegesítő vagy.
Szaladtam ahogy tudtam, és kerestem Kamiékat. Láttam a földön egy kötelet. Gondoltam hasznomra válhat még. Biztos Kaminari fog küzdeni Bakugoval, mert mégis ő a férfi. Megpróbáltam használni a halottakkal kommunikáló képességem, de hirtelen éreztem hogy valami hátulról megfogta a vállam, és megráz.
-Meglepetés!
-Hátulról támadsz?! Ez nem ér.
-Hát, szerintem ér.-mondta még mindig a vállamat fogva-
-Vedd le rólam a mancsodat Pikachu!-kiáltottam, majd láréptem a lábára, és amíg azzal volt elfoglalva én megkötöztem-
-Annyira mocskosul játszol.
-Végülis "gonosztevő" vagyok.
A képességemmel megpróbáltam egy szellemet előhívni, hogy őrizze Denkit. Ekkor éles fájdalom nyilalt a fejembe.