\Az idő lány /\F. F/ \Tom Holland\/ Pókember/ \ Marvel/ BEFEjEZVE

S. H. I. E. L. D

-Vanessa-

Száguldottunk tovább a megmentőmmel. Arra a helyre, ahol elvileg biztonságban leszek.

-Kapaszkodj!! - kiáltotta hős megmentőm én pedig még jobban kapaszkodtam. Nyakához tettem a fejem, és behunytam a szemem. A következő pillanatban, már bent  voltunk egy épületbe.

-köszönöm. - mondtam félénken.

-szívesen. - látszott hogy a maszk alatt mosolyog. Elpirultam hisz az előbb még velem száguldott átt a városon.

-jól áll ha mosolyogsz. - bókolt, mire én olyan vörös lettem mint a ruhája. Nem néztem rá, hanem elfordultam hogy körbe nézhessdek. Steril fehér környezet. Szép kis aula. Hirtelen le jött egy fekete kabátos és jobb oldalt szemkötős pasas. Póki *póki... Ez teszik* kezet rázott vele.
-Fury.

-Pe... Pókember...

-Te pedig...

-Vanessa... A Nevem Vanessa White.

-Rendben Vanessa. Én Nick Fury vágyok. - mondta a szemkötős ember.

-figyelj... Elintézünk pár papír munkát és bekötözhetsz a szobádba. Elvégzünk pár kísérletet az erődről. keresünk pár tagot a bosszúállokhoz. Ha szerencsés vagy, akkor beállhatsz. És nem egy ilyen nyomi helyen fogsz lakni. Jelenleg csak páran vannak. Akik megmaradtak.

-Értem.  Köszönöm ezt a sok segítséget

-szívesen. Menj fel a recepcióshoz. Addig én beszélek pókemberrel. Mondd hogy én küldtelek.

-Rendben. Felsétáltam a lépcsőn. Közben levettem a kabátom hogy gyorsabban felmelegedjek. Hisz bent elég meleg volt. Alatta csak egy fekete póló volt. Ami oldalt ki volt vágva. Nagyon szeretem ezt a pólót. És egy sima fekete farmer. Rajtam van a szerencse nyakláncom ami a nagymamámé volt. Nekem adta mikor elhunyt. Szép csillogó fekete kő volt. Minden kincsem. Jelenleg ez jelenti nekem most a legtöbbet.  Mikor felértem pár ember/gyerek ücsörgött még ilyen későn is a recepció melett. Néhányan szuper gyorsan futottak. Valaki pedig a vizét emlegette ki a pohárból.

-Jó napot. Fury küldött ide hogy jelentkezzek be.

-Rendben. Mondja a nevét.

-Vanessa White.

-Lakcím

-Sweet út. 22

-Értem. Oh. Akkor önnek...

-Igen. Árva vagyok. Nem ismertem a szüleimet.

-Értem. - A nő nagyon zavarba jött. Pedig nekem ez már régen nem esik rosszul. Hisz nem ismertem őket. Nem tudom milyen érzés családban lenni. Együtt társasozni stb... Mindig csak vágyakoztam a dolog iránt. Pedig nem is tudtam hogy milyen. Abból tudtam hogy biztos jó, mert mindenki sajnált miatta.

-Akkor...

Egy húsz perccel később már minden papír munka kész lett. És megkaptam a szobám kulcsát. Első emelet. 23. Ajtó. Mint kiderült jelenleg 43 ember tartózkodik itt. Mind hasonló erővel.

Amikor kinyitottam nagyon meglepődtem.

-Pókember-

Amikor Vanessa - mint kiderült ez a neve-felment, mi pedig Fury-val felmentünk az idorába beszélni.

-össze kell hoznunk egy csapatot Peter. - levettem a maszkom.

-igen szerintem is. Szerinted megmutassam neki magam? - gondolkodtam még mindig Vanessan

-Persze. Itt már mindenki látott maszk nélkül. És mostanában itt vagyok. Így ha itt találkozunk akkor úgy is észre vesz majd  egyszer.

-Igen...

-Nagyom sokat gondolsz rá igaz?

-Igen. Ő az első ilyen

-különleges az biztos. Eddig senkit sem ismertem aki teleportált volna.

-hát igen.

-Vigyázz rá Peter.!

-Tessék? - vetettem fel a fejem.

-Tudod hogy az Árva ház keresni fogja. Mostantól te leszel a testőre. Ugye nem gond?

-Nem dehogy. - legbellül még örülök is neki. Hisz Vanessárol nem tudok sokat. Még is nagyon szimpatikus volt.

-Menj öltözz átt.

-Ma lehet itt maradok ejszakára. Így is téli szünet lett. May-t meg majd értesíti Happy. Lehet ott is van nála...-még mindig nehéz ezt felfogni hogy a nagynéném az egyik munka társammal kavar. Bár ha boldog...

-Vanessa-

A szobám meglepetésemre nagyon tágas volt. Fehér falak, szép festményekkel a falon. Szép fürdő szoba. Egy nagy francia ágy ami bevallom irtozatosan tetszett. Volt egy kis konyha rész is ami teljesen fel volt szerelve. Volt egy mini két személyes kanapém, és egy sík képernyős tv-m. Szürke szőnyeg és olyan tiszta volt minden. Jobban tetszett mint bármi más a világon. Nem vagyok hozzá szokva a saját szép házakhoz. Most azt kívánom hogy bárcsak soha ne mennek el innen. El húzva a függönyt látom hogy van egy erkélyen is. Pici, de a kilátás szép. Bele néztem a hűtőbe. Volt minden. Ettem egy joghurtot és leültem a kanapéra. Hirtelen nagyon hálás voltam hogy meleg szálláson vagyok. A suli ahova jártam ösztön díjas volt. Régóta össze gyűjtöttem a pénzt . Több ezer dollárom volt félre rakva. Így elhatároztam hogy holnap elmegyek vásárolni. Ha persze elmehetek.
Még mindig olyan szétt fagyottnak éreztem magam. Megnéztem a szekrényt és észre vettem hogy nagyon sok ruha van ott. És mind az én méretem. Aha szóval ezért volt az hogy megkerdezte milyen méretű ruhát hordok. Minden van itt a Báli ruhán átt a terep ruháig. Volt itt pár az én cuccaim közül. Fura. Nem agyaltam sokat. Letusoltam jó meleg vízzel és felvettem egy hosszú pólót ami leért  a combom kozepéig. Meg persze egy fekete alsónemű. Csináltam magamnak egy teát, mert persze az is volt készenlétben. Amíg azt szürcsöltem, feltettem a telefonomat tölteni. Még szerencse hogy mindig tartok magamnál egy plusz töltőt. Elkényelmesedtem. Hirtelen kopogásra lettem figyelmes.