\Az idő lány /\F. F/ \Tom Holland\/ Pókember/ \ Marvel/ BEFEjEZVE

It's Not You

09.20

Éppen kiszálltam a repülőből, mikor egy nagy robbanás hangzott el, a város felől. Füst volt, és egy nagy helikopter. A rendődök szirénái idáig halattszódtak. Egyből tudtam, hogy valószínűleg az én barátságos és közkedvelt pasim is ott lesz.

-Na Happy... Én megyek a hangzavarba

-Hát, jó. De azért vigyázz magadra. És mondd meg Peternek hogy majd hívom... És a Nénikéjét is. - nevetett, és beszállt az új, fekete- sárga repülőbe, aminek az oldalán ott állt hogy S. H. I. E. L. D Private jet 
Gyorsan fogtam egy taxit, és megkértem hogy vigyen közel a nagy hangzavarhoz, ami kiderült hogy csak egy sima iroda tűz, és mostanra már mindenkit kimentettek. Az utazás alatt egész végig a rádiót hallgattuk. Sokat istenítették Petert.
    Egy idő után, megérkeztem a helyre. Mindenhol tűzoltók, és mentősök szaladtak. Sok embernek volt jég a testéhez szorítva, és bekötözött véres kezük  is elárulta hogy nem is volt annyira kicsi az az iroda tűz.
Hirtelen egy árnyék vetődött a földre. Felnéztem, hogy megtaláljam a forrását. Peter volt az. Még mindig be-ki kijárkált az ablakon. Szívesen segítettem volna neki, de nem bukhatok le.
Peter kihúzott még két embert, és letette őket tőlem, olyan kétszáz méterre. Hiszen a citromsárga szallag miatt, nem is tudtam közelebb menni.
-Ennyi volt-mondta peter, és körbe nézett. Ugyan rám pillantott, nem jött oda. Sőt, elkezdett a másik irányba  menni. Ahol MJ állt. Odament, megölelte, és megpörgette a levegőbe. Én csak pislogtam. Egyenesen a szemembe nézett, most meg mást ölelget. Mikor már hatodszor ölelte meg, már elegem volt. Szépen elsétáltam, és ott hagytam ezt az egészet a fenébe. Tudod mikor fogom nézni ezeket. Útközben elmentem jó sok kocsi melett. Unalmamban, számolgatni keztem őket. Már kevésbé voltam mérges. Hiszen munka társak. Biztos csak örültek, hogy kihoztak minden embert az épületből. Nem haragudhatok, ha megölel egy régi barátját. Majd biztos hív egy pár perc múlva hogy végre szabad, és érdeklődik majd felöllem.

Már régóta jártam a várost. Bent voltam a város közepébe. Vettem egy fagyit is, hogy elüssem valamivel az időm. A telefonom már alig élt. Alig öt százalék volt hátra. Folyton azt néztem, mikor hív Peter. Már teljesen átt fagytam. Még csak ősz van, de egész nap kint lenni borzalmas volt. Már kezdett sötéttedni, mikor is az egyik étterem ablakán láttam Petert és MJ-t. Egymás előtt ültek, és nagyban nevettek valami számukra vicces dolgon. Lesokkoltam. Nem tudtam hova tegyem ezt az egészet. Hisz én itt járom a várost, már öt órája, Peternek pedig épp randia van? A szívem össze szorult. Bellül tudtam hogy ez nem egy randi, és csak félre értés, de a itt most ebben a helyzetben csak arra tudtan gondolni hogy hülyét csinált belőllem, és ő végig mással volt. Ezért nem jött, és nem keresett annyiszor.
MJ lassan odahajolt peterhez, és...

Nem néztem oda. Nem bírtam volna ki. Nem tudtam volna kibírni hogy a szerelmem megcsókol egy másik lányt. Gyorsan elővettem a telefonom, és bepötyögtem Happy számát.

-Szia mehetek érted? - mondta vidáman, a mostanra már a legjobb barátomnak vett "managerem."

-Szia-mondtam sírós hangon, tényleg egy szál tartott vissza a síró görcsig.

-Mi a baj?

-légyszi gyere értem. Nem bírom tovább.

-Megyek ne aggódj - letettem. Nem tudtam elhinni, hogy ez ő. Nem ez nem ő. Ő soha de soha nem tenne ilyet. Ismerem... Vagyis azt hittem. Nem tudom elvinni hogy képes volt ilyenre. Én meg jó pofiztam neki. Aztán egész végig két nővel volt. Szemét.

Már kisírt szemekkel vártam egy közeli réten, hogy élőkerüljön Happy. Az egész rét, tele volt virágokkal. Zümmöktek a vidám bogarak, akik kihasználják az utolsó virágok adta friss pollent. Az utolsó lepkék szálltak mindenhol. Körülöttem minden békés, és csendes volt. Romantikus, és nyugodt. Bennem pedig egy világ dőlt össze. Egy nagy tornádó söpör végig az egész lelkemen. A szívem pedig lassan megreped. Majdnem egy örökké valóság volt, a várakozás Happyre. Alig apadtak el a könnyeim. Úgy szálltam fel, hogy megöleltem a társamat és zokogtam a vállán. Bekísért, és leültetett egy székre. Adott zsebkendőt, és egy poharat tett elém. Bele öntött valami barna löttyöt.

-Ez mi? - szipogtam grimaszolva.

-Szíverősítő. De én csak Whisky-nek hívom. - Mondta reménykedve, hogy jobb kedvre vidit. Ám semmi esély nem volt erre. Hisz bassza meg. Most csalt meg az egyetlen olyan pasi, akibem tényleg megbíztam. Undorító. Szép kis szuperhőse van ennek a városnak. Ha ezt tudná. Nem is tudok tovább itt maradni. Menjünk. Nem bírok egy levegőt szívni vele. Bár már is hiányzik.

Út közben még több zsepire volt szükség. Nem is tudtam hogy van ennyi könnyem. Happynek mindent elmeséltem. Ő sem tudott rá nagyon mit mondani. Haragszik Peterre, de még hisz abban hogy valami félre értés. Micsoda naiv