\Az idő lány /\F. F/ \Tom Holland\/ Pókember/ \ Marvel/ BEFEjEZVE

Eric

Vanessa

Mikor bementem a Bosszú állok épületébe, mindenki a nappaliba volt. *Hát persze... Mindenki pont most itt. Mikor úgy nézek ki mint egy ork*

Gyorsan átt mentem köztük. És irányt vettem a szobámba, hogy tovább depizzek.

-Neked is szia Nessa - köszönt rám Benner.

-Jahh... Igen sziasztok.

-Milyen volt a  randid? - Kacsintott Vanda.

Nem néztem a szemükbe, hisz az én szemem most vörösebb mint a vér. Inkább csak azt mondtam hogy jó volt, és mentem be a szobámba.
Ahogy beértem, becsuktam az ajtót, és lerogytam a földre és zokogtam.

Hogy milyen volt a randim? Haha jó kérdés. MJ-t kéne megkérdezni. Az a ribanc. Zokogtam. Majd szép lassan elaludtam.

Körülbelül éjjel 1 óra lehet, mikor felkelek. Körbe nézek, de csak sötétséget látok. A szőnyegen ülök. Neki dőlök az ajtónak, és egy képét szorongatok, amin én és Peter vagyunk. Boldogan a nyári kirándulásunkon. Puszit ad nekem, én pedig a kamerába nézve mosolygok.
Sóhajtok egyet, majd felállok és kimegyek a fürdőbe. A fejem elég gyatrán néz ki. A szemem meg van dagadva a sok sírástól. Rövid hajam  kócos, és szanaszétt áll. A sminkem el van mosódva. Gyorsan lemosom a sminkem, és jó hideg vízzel megmosom az arcom. Halkan kimegyek a konyhába hogy igyak egy kis vizet. Nagyot kortyolok, és a hűs víz, egyből felébreszt. Megfordulok, hogy neki tudjak dőlni a pultnak, de Steve áll mögöttem. Megijedek, ő pedig mosolyog.

-Elmondanád mi bánt?

-Nehéz róla beszélni...-nyelem vissza a kitörő könnyeket.

-Amiről nehéz beszélni, azt kell a legjobban kibeszélni magadból!
Csak néztem rá üveges szemekkel. Úgy érzem nincs bent levegő.

-Gyere ki velem az erkélyre.

Felhúzta az egyik szemöldökét, de követett. Vagyis... Két másodpercig amíg el nem tűnök a szeme elől.

Egy percet vártam az erkélyen míg ő is kiér. Felfrissített a hideg levegő, ami kint várt. Mikor megjelent Steve hozitt nekem egy pulcsit is.

-Tessék. Meg ne fázzál.

-Köszönöm... Te?

-Hadjál már én nem vagyok fázós.

-Rendben.

-Na? Hallgatlak...

Nagyot sóhajtottam, majd elkeztem mesélni. Steve figyelmesen hallgatott és szerencsére nem szólt közbe. A végére persze pár könnycsepp legördült az arcomról, de szerencsére kibírtam nagy bőgés nélkül.

-Értem... És Peter mit mondott?

-Semmit... Illetve azt hogy félre értettem. De hát ez sima kamu szöveg.

-Figyelj. Sajnálom. Tudom milyen a szerelem. - Sóhajtott, és felnézett az égre.
- Várj mindjárt jövök. - mondtam

-Ez mi? - nyújtottam oda a kis cigarettát.

-Hát mi? Nem bírom már - mindtam.

-A tiéd?

-Dehogy. - nevettem keserűen

-Akkor?

-Tudtad hogy Stark cigizik?

-Mi? Nem... Ez az övé?

-Igen. - soha nem cigiztem, de megnyugtat mikor ideges vagyok.

Legalább 2 órát beszélgettünk és nevettünk Stevel. Mindent elmesélt, az ő korából, és szerelméről. Peggy-ről is. Hogy voltak hullám völgyek is.

-tudod, a szerelem nagyon nehéz. De a kölcsönös, akkor a legcsodálatosabb dolog a világon. És szerintem Peter szeret téged.-Nézett a szemembe.

-Igen... Szerintem is. De most harakszom rá. És nem tudom hogy érez-e valamit MJ iránt. Hisz ő olyan szép. És régóta ismeri.

-Egyet jegyezz meg... Aki téged eldob, az egy hülye ember. - Kacsint rám, és megfordul -  Gyere. Holnap munka. És Nessa. Ezt még végig kell csinálnunk.

Mikor lefeküldtem csak arra tudok gondolni, amit Steve mondott. Ha kölcsönös akkor tényleg a legszebb dolog. *de kölcsönös?* ez az amit nem tudok. De ki fogom deríteni. Mindenképp.

14:09 november 5.

-Vanessa? A helyeden vagy?

-Igen Fury ott vagyok.

-Rendben. Mindenki!! 2 perc, és robban a betett bombánk. Mindenki ki fog rohanni. Ilyenkor Vanessa bemegy, és kihozza bentről a szimulációs szert. A többiek, pedig feltartóztatják az ellenséget. Mikor kijöttetek, szépen véditek Vanessát, és kijöttök. Érthető?

-Igen! - Mondja mindenkin egyszerre

-Akkor Hajrá. Ne szúrják el, ahogy szoktátok.

-Kösz Nick a biztatást.-Nevetett Steve.

Vártunk egy kicsit, mikor is bentről egy nagy robbanás hallatszott. Minden ember kiruhant, a riasztók megszólaltak, és füst áradt ki az épületből.

-Nessa! Indulj

Két másodperc múlva, már bent voltam az épületben. Már csak be kell jutnom magába a zárt tarembe. Gyorsan keresten a szememmel egy szellőzőt, majd bementem. Addig kúsztam, míg meg nem találtam azt a termet. Örök őrízték a szert, amit ki akarták sugározni, hogy az embereket irányíthassák. Négy darab ember állt. Óvatosan és Csendbe Kinyitottam a rácsot, és lenéztem.

-Mendj be, Eric - Mondta Fury

*Eric? *

Hirtelen egy srác jött be a tembe, és mindenkinek neki ment. Sorba ütötte le az embereket. Nem láttam sokat a srácból, mert egy fekete pulcsi volt rajta. A kapucni pedig rajta volt a fején. Az utolsó 2 ember, viszont lefogta. Gyorsan leugrottam, és elrantottam az egyikeg, majd egy ütéssel leütöttem.

-Köszi - Mondta a kapucnis idegen

-Szívesen. De te ki is vagy?

-Ja, persze... Eric vagyok. - Levette a kapucniját, és a szemem elé tárult, a srác. Szőke, szinte fehér haja volt. Hatalmas kék szemei voltak. Helyes volt. Egy kicsit el is pirultam.

-Ő... Szi.. Szia én Vanessa vagyok.

-Igen tudom. Engem hívtak hogy segítsek. - mosolygott rám, amitől úgyszintén vörös lettem. Egy vészcsengő zavarta meg, ezt a kínos pillanatot. Gyorsan elloptam a pultról a kis üveget.  Futottunk ki, de olyan volt mintha omlott volna össze az épület. Eric húzta a kezem, hogy siessünk. Teljesen elvesztünk. Az ajtó teljesen össze omlott.

-nem tudsz minket kivinni?

-Hát... - bele kapaszkodtam Ericbe, de ilyenkor ránk omlott a plafon. Egy pár radar ránk is esett. Köhögtem, és kerestem Ericet

-Eric! - üvöltöttem

-Itt vagyok. Ne aggódj. Csak vigyél ki.

-Rendben - ilyenkor éreztem meg, hogy megsebesült az oldalam. Dőlt belőlle a vér.

-Eric-szóltam hozzá, és Köhögtem.

-Jézus. Jól vagy?-Szorította oda a kezét a sebemhez.
Egy pár percig a karjában voltam, majd hangokat hallottunk. Üvöltöttek a nevünket. De én már nem bírtam. A világ elhomályosodott.

-Peter... - súgtam, de az utolsó pillanatban Eric arca tárult a szemem elé, majd minden elsötéttült.